All The Legends Are True

27.fejezet

-Várjatok egy kicsit!-állított meg minket Magnus, mire visszafordultunk hozzá.-Szükségem van Alexanderre.

-Öm...miért kell neked Alec?-kérdezte zavarodottan Jace.

-Szűz Árnyvadász energia.-jelentette ki a boszorkánymester úgy, mintha az totálisan normális lett volna.

-Ez nagyon sokat magyaráz....-dünnyögte a mondi, mire hasba vágtam.

-Hát Aleccel mi most khm...-motyogta az öcsém.

-Jace, meg kell tenned! Így is beszélnetek kell!-lépettt hozzánk Clary.

-Induljunk, csak ne beszélj hozzánk!-löktem egyet a mondin, majd ténylegesen útra keltünk.

Jace Aleckel telefonált, miközben én kissé lemaradva kullogtam mögötte a mondival. 

Az öcsém gesztikulálva beszélt a parabataiommal, majd visszajött hozzám, hogy jelentse a helyzetet.

-Elintézem Aleckel a dolgokat. El fog menni Magnushoz.

-Szuper.-mosolyodtam el.-Zárkózz fel, mondén!-szóltam hátra a srácnak.

-Megtennétek, hogy nem így hívtok? Van nevem.

-Ha megjegyezném a neved, akkor az azt jelentené, hogy érdekelsz, szóval inkább nem.-válaszoltam, mire Jace halkan felnevetett.

-Jaj, tényleg, nehogy mással is kelljen törődnöd-szólt vissza cinikusan.

-Rengeteg emberrel törődik, csak veled éppen nem.-mondta az öcsém, mire bólintottam. Bevallom, ez a mondata a lelkem mélyln nagyon jól esett. Talán már nem haragszik rám.

-Ja, mint például...a...hogy is hívtad? Parabataiod---

-Vigyázz a szádra! Semmit nem tudsz rólam és Alecről, világos? Semmit.-álltam le, majd léptem közelebb a mondihoz fenyegetően.

-Húsz dolcsi, hogy cserben hagy titeket ma este.

-Soha nem történne meg ilyesmi.-jelentettem ki határoztottan.

-Igen? Úgy kezelitek, mint egy ölebet. Simán itthagyhatna titeket, még nem is mondhatnátok rá semmit.

-Gondolom, hamar felismerted a szitut.-mondta az öcsém, mire felnevettem.

-Ez most mit akar jelenteni?-értetlenkedett a mondi.

-Azt, hogy olyan vagy, mint egy kiskutya, aki Clary sarkában üget.

-Dehogy ügetek a sarkában. Ő a legjobb barátom.

-És ennyi lesz közötettek, több soha, haver.-jegyeztem meg, mire villámló tekintettel nézett rám.

-Tudjátok, ti, Herondalek, baromi nagy bukók vagytok.-röhögött fel kínosan a mondén.

-Óh, köszönjük. -mondtuk totál egyszerre Jace-szel.

-Tudjátok, nem is akarok mást Clarytől, mit barátságot. Egy csomő nő van, aki töbet akar tőlem, mint barátságot.

-Igen, és hol vannak?-kérdeztem nevetve.

-Nem kell őket bemutatnom nektek. A lényeg az, hogy Claryvel mindig is ott voltunk egymásnak. Ez nem olyan, mint amit elmondhatnék rólad vagy Alecről. 

-Mondtam, hogy ne beszélj Alecről, mondén!!-ordítottam rá.

-Mondtam, hogy ne hívj mondénnak! Világos?-lökött neki hirtelen a falnak, majd egy tőrt szegezett a nyakamnak. Jace rámnézett, dühöt láttam a szemében. Nemet intetettem a fejemmel. Erre semmi szükség nem volt.

-Mit fogsz csinálni? Megvágsz?-néztem rá gyúnosan, majd egy hirtelen mozdulattal kicsavartam a kezéből a tőrt, majd teljes erőmből lelöktem a földre. 

-Ha még egyszer ilyet csinálsz, jól seggbe rúglak.-néztem rá le.

-Bocsánat, nem tudom, hogy miért csináltam ezt. Sajnálom, de tényleg.-őszinte megbánást láttam a szemében, ezért felhúztam.

-Mi történt veled a vámpíroknál?-kérdezte Jacet.

-Semmi, túsz voltam,ennyi.-válaszolt zavartan a mondi.

-Biztos?-fürkészte az öcsém az arcát.

-Igen! Nincs semmi oké? Csak felidegesítettél?