sˇesnaest

2.4K 204 6
                                    

Kézen fogva sétáltunk.

Fogta a kezemet.

A KEZEMET FOGTA. ÉRTITEK.

A folyóparton sétáltunk, és olyan volt, basszus, mintha egy mocsok sírós filmben játszanánk. Persze, általában az olyan filmekben az egyik főszereplő tuti rákos lesz és meghal, de nem így értem.

Hanem olyan igazán nagyon romantikus.

- Mikor láttál utoljára hullócsillagot?- kérdeztem tőle mosolyogva, és finoman megérintettem az állammal a vállát. Vágjátok, milyen édesek voltunk. 

- Hmm... Tavaly nyáron- felelte töprengve, és rám mosolygott, mialatt még mindig a vállán pihentettem az állam, így oldalról.- Te?

- Azelőtti napon, hogy megismerkedtünk- vallottam be, és elvettem az állam a válláról, mert azonnal vörös lettem, mint egy köcsög retek.

- És? Teljesült a kívánságod?

Elmosolyodtam, és a fülem mögé tűrtem a hajam, majd lesütött szemekkel válaszoltam.

- Úgy tűnik.

Csak akkor vettem észre, hogy Zack nem jön mellettem, amikor hátrarántott összekulcsolt kezünknél fogva, én pedig nekivágódtam a mellkasának. Óvatos mosollyal az arcán megemelte az államat, és finoman megcsókolt.

MAJDNEM MEGHALTAM, EMBEER. 

Elengedtem a kezét, és azzal a lendülettel átkulcsoltam a nyakát, és míg Zack egyik keze a derekamon volt, a másikkal az arcomat fogta. Úgy hullámzott a mellkasom, mint az óceán viharban, de abban a pillanatban az jutott eszembe, ahogyan Nash tegnap dobott egy szép hasast a vízbe, aztán az, ahogyan kiskoromban cunamit csináltam a kádban. Tudjátok, előre-hátra.

- Khm- KIT NYÍRJAK KI? 

Zack kelletlenül elhúzódott, de a derekam még mindig fogta. Pár pillanatig a mellkasába temettem az arcom, mert valami irdatlan módon vörös lehetett, és csak akkor néztem a személyre, aki megzavart minket, amikor Zack szorosabban ölelt magához.

- Bocs, tesó- egy nagggggyon laza srác egy naggggyon vékony lány vállát karolta át, aki úgy figyelt, mintha egy hajléktalan lennék.- Cindy említette, hogy ismer téged.

A fejek a következőek voltak: én- "MIASZAR", Zack- "ez még él?", Cindy- "kiezte", ismeretlen fiú- "szerintem éhes vagyok...vagy négyzet a lila". Igen, a srác nem tűnt éppen okosnak.

- Ja, oviban együtt voltunk- Zack felvonta a szemöldökét, én pedig úgy voltam vele, hogy ennél kínosabban nem is érezhetném magam. 

- Hát meg két hete- rágózott tovább a lány, és megint végigmért. Legszívesebben leugrottam volna a folyóba.- És ő ki?

- A barátnőm- Zack szélesen elvigyorodott, és szeretetteljesen rám nézett.- Beth.

- Szia- mosolyogtam a lányra, és élveztem, hogy nem tud mit kezdeni a kedvességemmel. Hah. Ringyó.- Te pedig Cindy vagy, ugye?

- Jézusom- erőltetetten felröhögött.- Utánam egy ilyen? Zack, ne röhögtess már.

- Mit sírsz, ott áll melletted a pasid- biccentett feléjük Zack, mire Cindy elficsorodott. Ez elég hülye szó. De nem fintorgott. Elficsorodott. Így full eltorzult a feje. 

- Ő a bátyám.

Zack-kel körülbelül egyszerre robbant ki belőlünk a röhögés, és abba sem bírtuk hagyni, míg el nem ment a két grácia. Sőt. Én utána is úgy fulladoztam, mint egy disznó, de úgy tűnt, a barátom (OLYAN ISTENI EZ A SZÓ) sem volt jobban- majdnem meghalt.

- Valamit árulj el- már egy padon ültünk, az egyik lábam Zack combján volt, ő pedig sandán vigyorogva nézett rám.- Hogy járhattál azzal a csajjal?

- Sejtettem, hogy ezt fogod kérdezni- nevette el magát, és felsóhajtott.- Asszem részeg voltam.

- Ne röhögtess- forgattam a szemeimet, de azért elröhögtem magam.

- Esküszöm. De ne beszéljünk már róla- a szemembe nézett, és közelebb húzott magához, a lábamnál fogva. 

- Akkor miről?- suttogtam nevetve, és ösztönösen magamhoz húztam az arcát.

- A semmiről?- kérdezett vissza, és pár pillanatig még a lélegzetemet is visszafojtottam, olyan iszonyat édesen nézte végig az arcom. Ajj. Rohadtul szerelmes vagyok belé.

- Arról szeretek beszélgetni- bólintottam lassan, és alig jött ki hang a torkomon. Zack is bólintott, én pedig nem bírtam tovább, a száját az enyémre húztam, ő pedig olyat lecsókolt nekem, hogy majdnem szörnyet haltam.

Mikor már azt hittem, vége, papot kell hívatni, Zack elhúzódott tőlem, és egy puszit nyomva a halántékomra, a mellkasára húzott. Hallottam, hogy tök gyorsan ver a szíve, és ettől olyan zavarba jöttem, mintha legalább pucéran láttam volna. 

Jézusom.

Ekkora gyökeret, mint én.

Szépen, csendesen ültünk a padon, mikor pedig láttam egy alakot, nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, mert hiszen minek, csak valaki erre jön. Miért voltam ekkora ökör? Édes istenem. Kellett nekem minden figyelmemet az ultra-édes, über-jópasi fiúmra fordítani. Szép,szép, elcseszted...tulajdonképpen saját magadnak, Beth. 

Mikor pedig megpillantottam az unokatestvéremet, már el is temettem az alig 18 órás kapcsolatomat. Hogy miért? 

Mert Candy tökéletes.

De komolyan.

Tökéletes.

És, hogy miért vagyok ilyen elfogult? Mert mondjuk utálom. Na, nem azért, mert olyan utálatos... Oké, igazából a legutálatosabb élőlény, akit ismerek, most mit szabadkozzak. Gyönyörű szép, és ő ezzel nagyon is tisztában van. Meg azzal is, hogy bármit mond, mindenki elhiszi. Ezért lehet, hogy anyuék kedvelik. Ugyanis Candy (valahányszor elvette a barbit, amivel éppen játszottam) kitűnően meg tud mindent magyarázni, és...kitalálni. 

Hozzátenném, közöm nem volt a levágott fejű barbinak, de hát, az is rám lett fogva.

Tehát (mivel ő sem kedvel engem különösebben) tudtam, hogy ezt itt és most elszúrja nekem. 

Annyira biztos voltam benne, hogy majdnem bele is löktem a folyóba.

És abban a pillanatban, amikor meglátott, megeresztett egy ördögi mosolyt, és a hosszú lábain a nevemet kiáltva hozzánk tipegett, és egy fenék-kitolás-lehajlás féle művet produkált, és úgy tett, mintha mocskos jóban lennénk. Szembe ne röhögjem.

- Beeeeeeth!- visította, de közben a kék gúvadt szemeit meregette a fiúmra. Az én fiúmra.

- Szia, Candy- feleltem kelletlenül, és legszívesebben megfojtottam volna magam.

Lehet, jobb is lett volna, ha kinyiffanok.

My heart says yes but my mother says noOù les histoires vivent. Découvrez maintenant