My heart says yes but my mother says no

dvadeset

Az ember lányának talán az a legnagyobb félelme, hogy a szülei jól kijöjjenek a barátjával.

Igazából nekem is ez volt. Viszont kieszeltem egy tervet.

Olyan két hétig húztam és halasztottam anyuék találkáját Zack-el, de sajnos tudtam, hogy egyszer be fog következni az elkerülhetetlen, és mikor csengettek, már nagyjából azt kezdtem el tervezgetni, hogyan szökjek majd ki Zack-hez, ha apu eltiltana tőle.

- Majd én megyek!- szóltam rá erőteljesen a húgomra, mikor azt gondolta, hogy simán elszárnyalhat ajtót nyitni. Szóval félrelöktem, és néhány szökkenéssel kicsattogtam az udvarra, majd szinte repültem a kapuig.

Két napja nem találkoztunk, ezért úgy ugrottam a nyakába, mintha egy etióp éhező gyerek lennék, ő pedig az önkéntes kajahordó, vagy mi.

- Jaj- Zack nevetve szorított magához, és belefúrta az orrát a hajamba.- Hiányoztál, Kicsi.

- Te is nekem- boldogan vigyorogtam széles vállába. Egy hete kezdett el így hívni, amikor elvittem magammal magas sarkút venni, és rájött, hogy anélkül kisebb vagyok nála. Igen, szerintem is jókor. 

- Szülőbiztos vagyok?- eltoltam magamtól, és végigmértem. Arra gondoltam, hogy két nap telt csak el, mióta utoljára láttam, de nem lehet, hogy jobban nézzen ki. 

- Totálisan- egy puszit nyomtam az arcára, mire elvigyorodott. 

Oké. Egyszerű, fekete pólót viselt, tépett farmerrel, a lábán fekete Converse virított, a haja puha és könnyű volt, ezért valahányszor hátratúrta, mindig visszahullott a homlokába. Egy szóval: tökéletes.

- Összeöltöztünk- felvont szemöldökkel végigmért,én pedig visszaemlékeztem, ahogyan reggel valami különös csoda folytán kihalásztam a fekete feszülős pólómat a szennyesből. 

- Anya meg fog zabálni- kézen fogtam, és behúztam az udvarba. Beagle kutyusom az elzárt térségében ficánkolt (megkértem apát, hogy csukja el,mert nem vállalok felelősséget, hogyha megerőszakolja a pasim lábát), és miközben elvezettem mellette, Zack benyúlt és megsimította foltos buksiját. A bejárati ajtó előtt aztán megállítottam, és a szemébe néztem.- Na. Ha apu kérdezget ne válaszolj azonnal, és rendesen artikulálj, mert azt fogja gondolni, nem tudsz beszélni vagy ilyesmi- próbáltam figyelmen kívül hagyni a röhögését, mert nekem tényleg fontos volt, hogy apu jó véleménnyel legyen róla.- Kaját majd én szedek neked, pusztítsd el az egészet, és hogyha apu újból meg fog kínálni, akkor nyert ügyünk van. A tesóimmal muszáj jól kijönnöd, imádni fognak így is, de azért érted.

- Te bolond vagy- kaptam egy puszit a halántékomra, aztán benyitottam az ajtón.

A "kínos no. 1." legelőször is az volt, ahogyan az öcsém meg a húgom rávetődött Zack-re, és elhurcolták játszani. Sokat sejtő pillantást váltottunk, aztán nyakon veregettem az öcsémet, amolyan "ésszel" stílusban, és röhögve figyeltem, ahogy próbára teszik Zack-et.

- Helyes fiú- jött mellém sutyorogva any, mire vigyorogva bólintottam.

- Ugye? Ki akarta szedni a piercinget, de mondtam neki, hogy felejtse el.

- Jobb is, nagyon jól áll neki- anyu oldalba bökött, mire felnevettem.- Már csak apádra leszek kíváncsi. 

- Tényleg, ő hol van?- forgolódtam odabent, anyu pedig a konyha felé biccentett.- Oké, ezzel mindent elmondtál.

Anyu elment aput puhítani, én pedig addig beültem a gyerekszobába, és figyeltem, hogyan bontakozik ki a fiúm, és a testvéreim kapcsolata. Gondolom, senki sem lepődik meg, ha azt mondom, hogy azonnal megszerették, és le se akartak szállni róla a nap további részében: mert Zack nem csak édes volt velük, de vicces is, amiért plusz pont járt.

- Kaja!- ordított be anyu a szobába, ezzel pedig hivatalosan is megkezdődött a "kínos no. 2" fázis. 

Sarah az öcsémen átmászva menetelt az ajtóig, tehát az üvöltözés megvolt. Bocsánatkérően néztem Zack-re, de ő csak röhögött, és úgy tűnt, nem csinál nagy ügyet abból, hogy a barátnője testvérei meggyilkolják egymást, ez pedig egy újabb okot adott arra, hogy imádjam.

Jó, én imádtam a nélkül is, de ez most mellékes.

Tehát leültünk az asztalhoz, és miközben félretoltam az öcsémet, majd megmondtam neki, hogy nem ülhet Zack mellé, kissé le is nyugodtak a kedélyek. Önként és nagylelkűen felajánlottam, hogy "majd én szedek ebből a finom tésztából", így Zack-nek annyit tudtam kimerni, amennyit a szemével így mondott. 

- Na és, Zack- apu megköszörülte a torkát, én meg közben végig magamra figyeltem, nehogy le találjam fejelni az asztalt.- Hány éves is vagy?

Zack megtörölte a száját, miután lenyelte a falatot, és apu szemébe nézett (RESPECT).

- 17 leszek pár hónap múlva.

- Á, értem- biccentett egy aprót, és tudtam, hogy ez a "szemedbe nézek" dolog kissé megfogta. Na, mi van, apukám?

- Beth mesélte, hogy zongorázol is- kottyantott közbe anyu, én pedig finoman bokán rúgtam. Blehh, persze, hogy elszólja magát.

- Igen, de már egy ideje nem játszom- mosolyodott el a fiúm, és olyan nyugodt volt, hogy legszívesebben rácuppantam volna, mint egy pióca, hadd szívjak el belőle egy kis ultranyugodtságot. Nem vette volna ki magát furán, amúgy, ha bekapom a könyökét, de most mit lehet tenni. 

- Hogy hogy?- vonta össze a szemöldökét apu, és olyan kis cuki volt így.

- Két éve hagytam abba, mikor a nagymamám meghalt- olyan könnyedén mondta, de nekem mégis összefacsarodott a szívem. Annak ellenére mondjuk, hogy én ezt tudtam, szóval inkább felejtsük el.- Nagyon szerette hallgatni, ahogy játszom, de miután meghalt, már nem volt kit szórakoztatnom Bach-hal. 

- Ha gondolod- apu melegen elmosolyodott, én pedig legszívesebben indiántáncot jártam volna az asztalon, mint a Hair-ben, ugyanis NYERT ÜGYÜNK VAAN. Hell yeah.- Itt van egy zongora.

- Hagyd már, hogy befejezze a vacsorát- szólt rá anyu kedvesen, én pedig legszívesebben kiugrottam volna az ablakon. Szerencse, hogy a földszinten lakunk.

- Jól van, csak mondtam- apu feltett kezekkel elnevette magát, Zack pedig az asztal alatt szorított egyet a kezemen.

A vacsora végén aztán, mikor a fiúmat odahurcolták a zongorához, megkezdődött a "kínos no. 3", ami a leggyengébb kínos volt az összes közül. Értsd: a fiúm tökéletes.

Ez engem is elég sokszor letaglóz, de azt nézni, ahogy az ujjai rövid megszakításokkal szelik a klaviatúrát, pofon vágott, és még egy gyomrost is adott. Anya bőgött, de ezen nem is lepődött meg senki. Jó, én is megkönnyeztem, de hát na. Rohadt megható volt nézni, ahogy a száját harapdálva koncentrál, és úúristen. Nincs az az ember, aki ne könnyezne.

És hát.

Ami utána jött...

Oké. Na, az érdekes volt.