My heart says yes but my mother says no

osamnaest

Szép szép, csak együtt sétálgatok az alig egy napos fiúmmal, és máris úgy érzem, eddig hiányzott valami az életemből. 

Bizarr.

Persze, ha az ember szemét eltakarja a rózsaszín köd olyan nehéz gondolkodnia, mintha eddig soha sem tett volna olyat. Ami elég durva, mert persze, hogy gondolkodtunk már életünkben, de olyankor mintha azt is elfelejtenénk, hogyan kell pislogni vagy levegőt venni. Bár az első természetes (szerencsére), az utolsót néha még mindig elfelejtem, ha Zack közelében vagyok és neki kell figyelmeztetnie.

Így volt ez akkor is, amikor leültünk a szökőkút csiszolt kőperemére, én a jobb lábamat felhúzva Zack felé fordultam, ő pedig a balt felhúzva éppen a hajamat csavargatta.

- Lélegezz- nevetett halkan, én pedig elpirulva szusszantottam egyet.

- Mostanában mindig elfelejtek- a naptól hunyorítva rámosolyogtam, mire az arcomnál fogva magához húzott, és megcsókolt.

- Holnap mit csináljunk?- kérdezte lazán, mire nekirepült a hasamnak egy pillangó. Odabent. 

- Hát, nem tudom- a fülem mögé igazítottam a hajam, de Zack kihúzta, mire én vissza, ő megint ki, szóval inkább nevetve hagytam, hogy az ujjai közt pödörje.- Anyu valami családi túrázást szervezett, szerintem el kellene mennem oda.

- Anyud tudja?- mosolyogva a szemembe nézett, én pedig sejtettem, hogy ezt fogja kérdezni.

- Tegnap este még én se nagyon tudtam- ismertem be, mire Zack kicsit megrángatta a hajam.- Tehát így ő se. Persze, meg szeretne ismerni, de nem tudom.

- Szóval nem vállalsz fel? Köszi- intett hanyagul, mire felröhögtem. Szerintem pontosan tudta, hogy egyetlen ember van, akit nem szégyellek, az pedig ő.

- Először szerintem beadagolom nekik, hogy van egy fiúm- vállat vontam, és jobb kezemet magam mellé lógatva beletúrtam a vízbe, mire az fodrozódva ment tovább.- Apu nem fogja tudni megszokni egyhamar. 

- Imádni fog- Zack kivillantotta leg"azapákrémálmavagyok"abb vigyorát, én pedig előre féltem, mit fog művelni apu, ha megtudja, hogy amolyan "bedboj". Jézus.

Alig telt el pár perc, valaki arcon fröcskölt a szökőkút vizével, én pedig először azt sem tudtam, hova nézzek.

- Zack, megrontod Széplányt?- Nash. Hát persz. 

A szőke leguggolt elénk, és a napszemcsije mögül pislogott ránk, mire meglöktem a vállát.

- Nash, az egyedüli, amit megrontok, az te leszel- kekeckedett vele azonnal Zack, mire fiús szadizásba kezdtek.

Ahogyan Nash fejbe csapta Zack-et, aki azonnal reagált erre egy gyomorba mért ökölcsapással, Nash azt fedezve oldalra ugrott, minek köszönhetően beleakadt a bokája a lábamba, én pedig, hogy elhúzzam a lábam, kissé hátradőltem, és a kezemmel próbáltam megtámasztani magam. Csakhogy elfelejtettem, hogy mögött igazából csak a jéghideg szökőkút vize van, és olyat tenyereltem bele, hogy az egész alkarom tiszta víz lett.

- Ijjj- felkiáltottam, mire Zack ösztönösen a karom után nyúlt, és visszahúzott maga mellé.- Hideeg.

Nash hangosan felröhögött, én pedig azzal fenyegettem, hogy ha megint bele mer lökni a vízbe, belefojtom. Nos, nem igazán rémült meg, pedig még a szúrós tekintetemet is bevetettem, csakhogy ijesztgessem egy picit. 

- Jó, hogy nem borultam bele tökre- magyaráztam még akkor is, amikor inkább eljöttünk a szökőkúttól és Zack lezárt biciklijéhez caplattunk. Mellettem Nash tolta a sajátját, és folyamatosan nevetett.- Szoknyában vagyok, ergo ki is látszott volna a bugyim. 

- Nem álltam volna le verekedni a bugyid miatt- bökött oldalba Zack, én pedig rásandítottam.

- Olyan hülye vagy.

Zack gyorsan kizárta a bicóját, én pedig fel is ugrottam a vázra. 

Úgy szeretem, amikor visz biciklin. Érzem az illatát, és nem félek, hogy el fogunk esni, vagy ilyesmi. 

Vicces is lenne, ha elesnénk. Jó, szerintem nem röhögnék, de na. 

Fogalmam sem volt, hova visz a két srác, és nem is kérdeztem meg, helyette inkább teljesen átadtam magam a féktelen örömnek, hogy a fiúm (OLYAN FURA EZT ÍGY KIMONDANI, MEGHALOK) a biciklivázán visz, és totál rossz fiú.

Cöhh. 

Talán azért nem ártott volna megkérdezni.