My Stepsister ❣ hemmings •Befejezett•

2.

- Oh, szóval – vakarja meg a tarkóját az ajtóban állva. – Ez minden bizonnyal nem a fürdő szoba.

- Minden bizonnyal nem az – állok fel a földről.

Pimasz mosoly került fel az arcára, amint körbe nézett. Akármennyire is az írásra kéne fektetnem az időmet, valahogy a rendet rakás izgalmasabb tevékenységnek tűnt. De, rájöttem, hogy kicsit sem az. A ruháim háromnegyede vagy az ágyon, vagy a földön terült el egy-egy kupacban. A cipőim az asztalon, de annál inkább az ablakpárkányon foglalták egy helyüket.

- Egy tornádó megtalálta a szobádat?

- Tudod, valakinek pakolnia is szokás – rántom meg a vállam.

- Biztos valami felettébb érdekes munkát akarsz majd szerezni, ha csak itt pakolgatsz – tűr bele szőke hajába. – Talán takarító nő.

- Író akarok lenni – vágok bele a mondatába, mielőtt tovább hallgathatnám viccelődését.

- Ezért pakolászol? – támaszkodik az ajtófélfának.

- Minden bizonnyal – a mellkasom előtt keresztezem a kezeimet.

- Luke vagyok – nyújtja a kezét.

- Tori – rázom meg. – Te vagy Arzaylea barátja?

- Igen – bólint. – Ennyire nyílván való?

Gazdagnak nézel ki, szóval eléggé egyértelmű.

- Említett valami szőke gyereket, eddig csak egy barnával futottam össze – húzom el a számat. – Így gondolom, rólad van szó.

- Nem csipázol igaz?

- Nem nekem kell szeretni téged – fordulok meg. – Nem az én pasim vagy.

- Ott a pont – nevet fel.

- Akkor meg? – veszem fel a szennyest a földről.

- Mi akkor meg?

- Akkor meg miért érdekel, mit gondolok rólad?

- Nem fontos – rázza meg a fejét, miközben egy halk sóhaj hagyja el a száját.

A telefonomra egy üzenet érkezett, egy hatalmas csipogással. Volt egy érzésem, hogy mi állt benne, ezért se néztem meg egyből. Biztos csak sietetni akarnak, miközben van még 3 hónapom mindenre. Az írás nem úgy megy, mint ahogy azt sokan hiszik. Nem csak annyi, hogy leülsz a laptop elé, és leírsz egy pár mondatot, a legmenőbb szlenggel. Kidolgozottnak kell lennie, mindennek követnie kell egymást. Nem lehet elhamarkodni, nem is tudnám, hisz az ihletem elszállt.

A szőke fiú még mindig az ajtóban állt. Haja lenyaltan feküdt a homlokán, amihez borostája is nőtt. Vörös pólója feszesen tapadt mellkasához. Lábain lévő szakadt nadrág lógott rajta.

- Előbb még a mosdót kerested, nem?

- De, de itt...

- Lukey cica! – szakította félbe Arzaylea. – Hát itt vagy, azt hittem eltűntél.

Ha nem ő, én fogok hamarosan eltűnni...

- Oh, látom megtaláltad Torit – gúnyos pillantást vetett felém, mintha akarnék tőle valamit.

- Igen, ki is ő neked? – fordult felé, száját pedig a lányéra nyomta.

Mentsetek meg!

Torkomat megköszörültem, szerencsére befejezték mutatványukat. Utálom a szerelmeseket!

Arzaylea egy térd fölé érő fekete ruhát vett fel, hozzá egy hatalmas magas sarkút. Valaki magyarázza már el nekem, hogy itthonra minek kiöltözni? Mert, hogy én nem értem az fix.

- Tori, ő a mostoha testvérem – lenézően rám emelete tekintetét, aztán hozzábújt a fiúhoz.

- Nyugodtan beszéljetek úgy rólam, mintha itt se lennék! – fordulok meg, feltartom a kezeimet.

- Menjünk vissza a többiekhez...

- De gyorsan! – fordulok meg mosolyogva.

- Kapd be Tori! – mutat be Arzaylea.

- Bekapod te helyettem is – rázom meg a fejem.

Pufogva ment el a szobámból, maga után húzva a pasiját. Megvártam, míg lementek a lépcsőn, utánuk az ajtót nagy lobbal becsuktam. Ha már mindenki tudja, hogy Harry Potter hasonmása van itthon, akkor csináljuk rendesen.

Amennyiben ők lent bulizhatnak, én nekem a munkámat kell végeznem. Ami helyett pakolok, ugyan mi mást csinálnék?

LUKE

Tori szobáját elhagyva mentünk vissza az ebédlőbe. A mellettem lévő lány szülei elhagyták a házat egy pár perce, hiszen fontos dolguk akadt. Így hát öten ültünk az asztalnál. Calum és Mikey valami lányról beszéltek, Ashton a maga módján életben volt. Én pedig csak vigyorogva öleltem át Leát. (fogalmam sincs, hogy lehetne szépen becézni :D Ötletek? – szerk.)

- Kimegyek a mosdóba – suttogta a fülembe.

Válaszom egy apró bólintás lett, majd eltűnt mellőlem. Leültem a fiúk mellé, próbáltam kiszedni valamit is a dumájukból.

- Kiről is beszéltek ennyire bőszen? – szakítom meg Calumot és Mikeot.

- Nem láttad a csajt? Fél órája beleütköztem a folyosón – bök a fejével Cal a helyre.

- Kit? Torit?

- Nézzünk már oda! Már a nevét is tudja! – nyújtja ki kezét Mike. – Mesélj még!

- Véletlen benyitottam a szobájába, csak ennyi. Így mondta el a nevét is – a fejemet érdektelenül megrázom.

- Megyek, lehet én is benyitok a szobájába – húzza fel a szemöldökét Calum.

- Sok sikert!

- Honnan veszed, hogy egyedül van? – szólal meg Ashton is.

- Túl jó csaj ahhoz, hogy egyedül legyen!

- Nem hiszem, hogy itthon lenne szombat este, ha lenne valakije – dől előre a széken Cal.

- Én se gondoltam, hogy itt leszek, mégis itt vagyok – néz rám Ash.

- Senki se mondta, hogy jöjjetek el – tárom ki a kezeimet. – Ti döntöttetek így.

- Fasz gondolta volna, hogy ez a csaj ennyire idegesítő – szól bele Michael is.

- Hé! Nem beszélünk így Arzayleáról!

- Tudjátok mit?! Ha ti ezen veszekedtek, akkor én megyek fel – vigyorodik el Calum, majd eltűnik az emeleten...