TORI
A repülőtéren ülve, a cipőm érdektelen talpát kémlelve várom a gépet. Mellettem lévő székeken hatalmas táskáim pihennek.
Letelhetne már az a fél óra. Siethetne.
- Kicsim – ül mellém anya. – Nem muszáj menned.
- De, el akarok szakadni a mindennapjaimtól – mosolygok rá. – És Shailey-t is elég rég láttam.
- Nehogy csak emiatt menj – rázza meg a fejét.
- De anya, unom már ezt az életet... Kell egy kis változás.
- Fiú van az ügyben? – arcára egy levakarhatatlan vigyor ül ki, s próbál minél jobban a szemembe nézni.
- Anya!
- Szóval fiú van az ügyben – bólint egyet. – Felnőtt vagy, ne menekülj el az ilyen gondok elől.
- Mondani egyszerű – rántom meg a vállam.
- Szerinted nekem ennyi idősen remekül ment az életem? – nevet fel. – Apádtól terhes lettem.
- Mesélted már – sóhajtok egyet. – Nem kell még egyszer elmondani, hogy csak szánalomból tartottál meg.
- Tori, ilyenről szó sincs – mosolyog rám. – Szerettem volna gyereket, és itt vagyunk.
- Itt vagyunk, anya... Itt.
- Tudom, hogy megviselt a válás, és az hogy apádat nem érdekled. De hidd el, Fred sokkal jobban szeret téged, mint ahogy te azt hinnéd.
- Fred-del semmi gondom nincsen – fejemet nevetve, megrázom, s folytatom. – Arzayleával vannak a gondok.
- Tudom, nem a legszimpatikusabb lány. Meglehet kedvelni ha, akarod.
- De nem akarom.
- A fél 11-es Londoni járat utasait kérem, induljanak el a gépükhöz – a hangos bemondóan felcsendül a robotos női hang.
- Mennem kell, egy hét múlva találkozunk – köszöntem el anyától, arcára egy puszit nyomtam.
Sóhajtva a két kezembe vettem a jegyeim, meg a táskám. Hosszú út lesz. De felejteni kell.
***
A több órás út gyorsan telt el. Egy aranyos kislány ült mellettem a szüleivel, és hihetetlen módon tudtam velük beszélgetni. Nem rugdostak, mint a legtöbb filmbe. Nem volt alvó ember mellettem, aki a nyálas fejét a vállamon pihentette. Szerencsém volt.
LUKE
Az turné utolsó amerikai állomását is végig énekelve, egy hatalmas sóhajjal szálltunk fel a gépre, ami egyenesen LA-ba röpít minket.
- Mikorra is szervezted a találkát Torival?
Az felhőket bámultam a hatalmas ablakon, Ashton kérdésére halkan válaszoltam.
- Nem terveztem semmit.
- Nem erről volt szó?
- De, de először Arzayleával akarok végezni. Csak ő ezt randinak veszi – a fejemet az ablak üvegére támasztom.
- Nagy koppanás lesz – szól bele Mike.
- Te eddig aludtál.
- Eddig – emeli fel a kezét. – De Torival nem hiszem, hogy egyhamar tudnál beszélni.
- Miért ne tudnék?
- Londonban van – a kezében lévő szürke telefont felém mutatja, ahol ott áll az üzenet.
Tényleg ott van.
Tetszett? :3
YOU ARE READING
My Stepsister ❣ hemmings •Befejezett•
FanfictionMinden nyár elején kezdődött, június közepén. Elvitt hozzá, és a lányához. Jól indult minden, a család kedves volt. Az apuka mindent megengedett, mintha semmi teher nem lenne megvenni a legújabb autót. Pedig nem volt egy olcsóság. De a lányának megv...