My Stepsister ❣ hemmings •Befejezett•

8.

TORI

A gépem egy fél órás késéssel sikeresen landolt Londonban. A repülőtér plafonján a beépített üveg ablakok miatt láttam, hogy a felhők összegyűltek, hamarosan esni fog. Hatalmas bőröndömet magam után húzva kerestem meg az engem váró barátnőmet.
A sorok között megpillantottam kócos hajat, kialvatlan egyben izgatott tekintetét is. A nyolc órás időeltolódást mára már kezdem megszokni. Mindig amikor ide érek, nálunk hajnali 4-5 óra között lehet az idő, itt meg délután van. Nincs ebben semmi különös.
Amint megpillantotta a fejemet a tömeg között, szemei felcsillantak, egyből felém kezdett rohanni, az előtte álló embereket ellökve. Amint elém ért egy hatalmas ölelésbe zárt, az egyensúlyomat is majd, hogy nem kibillentve. Nem lett volna jó egy seregnyi ember előtt elesni.
- Végre, hogy újra itt vagy - szólalt fel mosolyogva, szépen lassan elengedett.
- El sem tudod képzelni én mennyire örülök! Hiányzott már London - kis szünet után folytattam a mondatomat. - És persze te is!

***

- Szóval, kezdjük a legelején! - mogyoró barna haja vele együtt megugrik, amint lehuppan az ágyra. - Remélem minél hamarabb összehozol egy új fejezetet, mert kiváncsi vagyok!
- Nem értem mit eszel rajta - rázom meg a fejem. -, de próbálok sietni.
- Ne kezd ezt itt nekem - mutat rám. - Most erre nem vagyok vevő. Na, mesélj mizujs LA-ben?
- Semmi érdekes, tudod... Csak a szokásos dolgok, borzalmas nővér, hosszú napok a laptop előtt, pasik...
- Pasik?! Mióta van neked pasid?!
- Nincs, és nem is volt - rántom meg a vállam. - Csak sok volt manapság a félre értés.
- Na, mesélj! Shai meghallgat! - kezével a lábára üt.
- Tényleg nem volt semmi különös.
- Persze, a Milkás tehén meg épp a kertben legelészik - szemeit megforgatta.
- Ahj, oké...

LUKE

- Ezt úgy sikerült elcseszni, ahogy csak lehet - a tükör előtt állva a hajamat igazítom be, közben a tényeket sorolgatom magamnak.
Ebből az egész helyzetből csak rosszul jöhetek ki. Tori nincs otthon, de Arzaylea annál inkább vár. Sokat voltam vele, amiatt a fele rajongó tábor a halálomat akarta, érthető módon. De ma ennek véget vetek.

***

A lakás előtt a csengőt nyomom. Amint az ajtó kinyíl, leveszem a tárgyról a kezem, és meglátom Arzaylea-t. Ugyan úgy öltözött fel, mint eddig.
- Indulhatunk - szólalok meg. - Remélem szereted az indiait.
- Tudod, hogy szeretem - nevet fel, magához húz, egy puszit nyom az arcomra.
- Akkor, menjünk!
Az autó ajtaját kinyitom neki, az ülésre egy gyors mozdulattal bevágódik. A város egyik külső részére eső étterembe mentünk, nincs szükségem a nagy felhajtásra. Be érve az egyik üres asztalukat elfoglaltuk, majd az étlapot bújtuk.
- Miért nem a városba mentünk?
A kérdését már vártam.
- Nincs szükségem hatalmas közönségre - rántom meg a vállam.
- Aha, értelek - mosolyog.
- Akarok neked mondani valamit - kezdek bele.
- Igen, mi lenne az?! Meg akarod kérni a kezem, ugye? Remélem valami szép gyűrűt választottál, ami jó az ujjamra...
- Arzaylea, szakítani akarok...

Bumm! 😂😂 oké, nyugodt vagyok, de nah! Végre kipicsázzuk a picsát 😅
(Bocsi a hibákért, nem laptopon írtam 😅 és hát, nem valami jó a helyes írásom 😂👏)