My Stepsister ❣ hemmings •Befejezett•

6.

       

TORI

- Végre kész! – sóhajtok fel a gép előtt ülve.

Az óra hajnali háromnál járt, a fejezet pedig befejezve. Életemben nem agyaltam még ennyit. Több mint egy hónapom ment rá erre az egyetlen kis vacakra. Most pedig olvashatom át.

A Facebook egy kis ablakban felpettyent, ki az, aki hajnali háromkor képes engem keresni?

Shailey! Ki más?

Shailey: Jó reggelt Londonból!

Tori: Itt hajnali három van... Nem mondanám reggelnek.

Shailey: Fent vagy, szóval én annak mondom. Nem tudsz aludni?

Tori: Most fejeztem be a fejezetet... Aludnék én, hidd el.

Shailey: Küldd el, amíg te elmész aludni, elolvasom

Tori: Tele van hibával, át sem olvastam.

Shailey: Nem érdekel, CSAK KÜLDD EL!!

Mosolyogva kimásoltam, a chat ablakba beillesztettem, az entert megnyomva el is küldtem neki.

Shailey: Oké, mehetsz aludni

Nevetve lecsuktam a gépen tetejét, onnan egy hatalmas huppanással csapódtam be az ágyamba. Ide-oda forgolódva, de sikerült elaludnom.

- Megoldható, hogy veled legyek – suttogta a fülembe.

- Ki mondta, hogy veled akarok lenni? – fordítom el a fejem.

- Látom rajtad.

- És, hogy akarod megoldani?

- Csak szakítanom kell vele – egyre jobban közeledett felém. – Lehetőleg kedvesen.

- Ki tart vissza, Hemmings?

Mosolyra húzta a száját, egy apró puszit nyomott az arcomra, és folytatta:

- Nem lenne szép, ha csak szakítok vele, másnap meg veled vagyok.

- Várunk egy-két hetet.

- Vagy egyszerűen lebuktassuk magunkat...

A nap hatalmas sugarai keltettek az álommal együtt. Mindaz megtörtént. Szakítani akar Arzayleával. Jobban mondva minden erről árulkodott. A beszélgetéseink, a mozgása, az arckifejezései. Egy hétig azt hittem egyszer előáll a remek tervével. De nem, két hete nem hallottam felőle semmit. Se semelyikükről.

Turnén vannak, biztosan túl sok minden jön közbe, egyikük se ér rá. A helyükben én is erre hagynám utoljára az időmet. Több százezer rajongójukkal találkoznak naponta, ők fontosabbak, mint az én kicsinyes hülyeségeim.

Sőt, lehet meggondolta magát. Rájött, hogy Arzival ezerszer jobban járna. Engem inkább hagy a fenébe. Érthető. Én is hagynám magam.

LUKE

- Köszönjük Chicago a remek estét! – ordítom bele a mikrofonba.

Egy csodás estét éltünk át ma is. A sok ordítozó ember a sorokból. Fenomenális. 

- Elmondod, mi van veled és Torival? – amint az öltözőbe értünk Mike leült mellém, feltéve a kérdését.

- Mi lenne? – húzom össze a szemöldököm.

- Hát, tudod a múltkori.

- Mike, még mindig Arzayleával vagyok együtt.

- És, akkor mi lesz Torival?

- Nem tudom, ő maga sem tudja – sóhajtok fel. – Sőt, amióta eljöttünk onnan nem is beszéltünk. Nem várok sokat.

- Akkor írj rá?! Mi van, ha erre vár?

TORI

Reggel óta nem mozdultam ki az ágyból. Laptoppal az ölembe néztem végig az egész hálót, egy pár sorozatot. Szokásos nyári nap. Menthetetlen vagyok ilyen téren.

- Remélem! – nyit be az ajtón Arzi. – Nem leszel itthon holnap után.

- Miért ne lennék?!

- Mert Lukekal randink lesz – forgatja meg a szemeit. – És kettesben akarunk lenni.

És még, hogy szakít vele...