Let's Play Football, Girl

1.rész

Niki

Sosem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik. Egy foci meccsre megyek. Nem igazán szeretem a focit. Nem utálom, de egyáltalán nem rajongok érte. Egyedül a nagyapán miatt megyek, aki nagyon szeretné látni a Magyar Válogatottat játszani élőben.

Nem tudom hogy milyen meccs, azt sem,hogy kivel játszanak a magyarok. Megyek, és mivel az első sorba szólnak a jegyek, úgy teszek, mintha élvezném.

Épp egy ausztriai stadion felé tartottunk amikor nagyapám megszólalt.

-Niki...tudom, hogy te ezt nem élvezed. Sajnálom, hogy elrángattalak.-szólt.

-Ugyan már! Szívesen megnézem. Hátha rájövök, hogy miért imádják annyira ezt a sportot az emberek.

Nagyapa nem válaszolt semmit, csak mosolygott.

~~~

A stadionban rengetegen voltak. Leültünk az első sorba, majd szétnéztem. Semmi különös. Igazából egy átlagosnak tűnő focipálya. Tudjátok...két kapu, fehér vonalak...kb. ennyit tudok a fociról. Negyed óra múlva a stadion zsúfolásig megtelt, és megérkeztek a játékosok. Időközben rájöttem, hogy a norvégokkal játszanak a magyarok. A kezdő sípszó fülsiketítő volt, de túléltem.

Nagyapa el volt ragadtatva, hogy mennyire jól játszanak, meg hogy ezt a meccset meg kell nyernünk. Állítása szerint ha itt jól teljesítünk, azaz nyerünk, kint vagyunk az EB-n.

Jó ideig csak néztem a meccset, majd magamon is meglepődtem, ugyanis elkezdtem élvezni. Minden gólhelyzetnél izgultam, együtt újongtam a többiekkel, amikor gólt szereztünk. Észre sem vettem, milyen gyorsan eltelt a 90 perc. A bíró lefújta a meccset és a tömeg örömteli ordibálásba kezdett.

Ria Ria Hungária!!!!

Kint vagyunk az EB-n. Egy idő után én is elkezdtem ordítani, észre sem vettem amikor nagyapám megszólított.

-Nikiii!- harsogta át a zajt.

-Tessék!- fordultam felé.

-Örömmel látom, hogy élvezted a meccset. Találkoztam egy régi barátommal. Stábtag, és találkozója van a szövetségi kapitánnyal. Elmegyek vele. Megvársz itt?-kèrdezte.

-Persze.-mondtam mosolyogva.

Bólintott, majd elsietett. Egy ideig még a többiekkel ünnepeltem, de az emberek már kezdtek elfogyni. Felálltam, és elindultam arra, amerre a nagyapám ment.

Végigsétáltam egy folyosón, de nagy csend volt. Egyszerre hangos ordibálásra, meg éneklésre lettem figyelmes. Megtaláltam a hang forrását. Egy ajtó mögül jött. Félve benyitottam, és nem kissé lepett meg a látvány.

Egyszerre rengetek szempár szegeződött rám, a teremben hirtelen csend lett. Te jó ég. Véletlenül a válogatott öltözőjébe nyitottam. Csendben álltam, szavakat keresve, majd végül egy szőke srác törte meg a csendet. Halványan emlékeztem az arcára a meccsről. Ő volt a 7-es mezben.

-Szia.-szólalt meg.-Esetleg segíthetünk?

-Hát...sziasztok. Bocsássatok meg, hogy csak így rátok nyitottam. A nagyapámat keresem.

-Nos...szerintem nem lesz itt. Vagyis talán a Bödének lehet unokája.-mondta a srác.

-Menj a f*szomba.-szólalt meg egy magas, barna hajú férfi.- 29 vagyok.

-Tudom haver csak szívatlak-nevetett a szőkeség. Akinek nem tudtam a nevét. Valami fura neve volt. Azthiszem Dzs-vel kezdődött.

-Neharagudj.-szólítottam meg.-Nem tudom a neved.

A csapat egy emberként fordult felém. Úgylátom illett volna tudnom.

-Hát...Dzsudzsák Balázs vagyok. Ne haragudj hogy nem mutatkozta be. Csak tudod...

-Balázs azt hitte, a világ összes lánya tudja a nevét.- nevetett fel egy magas, szőkés hajú focista.

Dzsudzsák vetett rá egy gyilkos pillantást, majd visszafordult hozzám.

-Nem vagy nagy focirajongó. Igaz?-kérdezte.

-Nem.-szóltam mosolyogva.-Ennyire nyilvánvaló?

-Hát...nem egoizmusból mondom, de nincs olyan focirajongó az országban, aki ne hallotta volna a nevem.

Erre páram a teremben felröhögtek, és én is elmosolyodtam Balázs magabiztosságát látva. Viszont úgy éreztem, zavarom őket, úgyhogy elkezdtem búcsuzkodni.

-Nos, srácok, örültem, hogy találkozhattunk. Viszont meg kell keresnem a nagyapám. Állítólag a szövetségi kapitánnyal van. Esetleg meg tudnátok mondani hogy hol találom?

-Bernd Storck-kal? Száz százalék hogy még mindig vele van.-szólt egy vörös srác

-Ha nem így lenne, a kapitány már velünk ünnepelne, egy szál alsó gyatyában.-jegyezte meg Balázs.

Erre akaratlanul is felnevettem.

-Mi ilyen vicces?-kérdezte.

-Semmi csak láttam a szövetségi kapitányotokat. Túl komoly figurának tűnt az ilyen táncpartikhoz. Mellesleg nem tudnám elképzelni, egy szál gatyában, miközben veletek ugrál, mulatós számokra.

-Pedig szokott.-kacsintott rám Balázs.

A többiek ekkor kuncogni kezdtek, majd olyanokat jegyeztek meg, hogy "Hülye vagy, Balzsi" , "Én is megnézném Storckot ahogy táncol" vagy éppen "Hé, te lány, nehogy elhidd"

Mosolyogva figyeltem a reakciójukat, de úgy éreztem, tènyleg mennem kell.

-Nos, fiúk, egy élmény volt, de mennem kell.-mondtam és az ajtó felé vettem az irányt.

-Várj!-szólt Balázs.- Miért nem maradsz? Ünnepelj velünk. A nagyapád tuti biztos hogy jól elvan.

A többiek is lelkesen bólogattak, és mi tagadás, megkedveltem őket.

-Legyen- sóhajtottam.

Sziasztook. :)
Remélem tetszett az első rész. Ahogy sokakat másokat, engem is az EB ihletett. Rengeteg ötletem van még, és szívesen megosztanám veletek. Ha tetszett, vote-olj vagy kommentelj, hogy lássam, érdemes folytatnom.

Kisses :*