Let's Play Football, Girl

28.rész

A buszon nyomasztó csend uralkodott. A pályán a fiúk a vesztes meccs ellenére boldognak tűntek, de úgy tűnt, mostanra tudatosult bennük, hogy ennyi volt.

Mindenki csak bámult maga elé, egy szót sem szóltak. Még a mindig fecsegő Kleinheisler és Nagyi is kussban ültek a negyedik sorban.

Én Ádám mellett ültem, fejemet a vállára hajtva.

-Nincs amiért szégyenkeznetek. Gyönyörűen játszodtatok.

-Nem szégyenkezünk. Én legalábbis nem. Dühös vagyok. És csalódott.

-Csalódott?-szólt át Gabi a mellettünk levő ülésről.- Dehát miért?

-Mert kiestünk.

-Ha most csalódott vagy.-folytatta Király.- Gondolj csak bele, hogy mit adtál volna, ha valaki egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja neked, hogy veretlenül és csoportelsőként benne leszünk a legjobb 16-ban.

Szala egy pillanatig farkasszemet nézett Gabival, aki rezzenéstelenül állta a tekintetét.

-Igaz.-mondta végül Ádám- De ez nem igazán vigasztal most.

-Csak feldúlt vagy.-tettem a vállára a kezemet.-Aludj rá egyet.

Bólintott, és végigsimította a karomat.

~~~

Mikor a hotelhez értünk, mindenki hullafáradt volt. Ahogy beléptünk az előtérbe, nagyon meglepődtünk.

Egy hatalmas magyar zászló volt a recepciós mögött, ő maga pedig a nemzeti színeinkbe burkolózott.

-Terv lefújva.-suttogtam Langnak.

-Nincs Allah Akbar?-kérdezte kiskutya szemekkel.

-Nincs Allah Akbar.-bólintottam.

-Jól játszodtatok.-mondta a recepciós, erős akcentussal.

-Danke!-válaszolta Böde mosolyogva.

Mindenki rámeredt.

-Ez németül van.-mondta Szalai.

-Francba. Hogy van franciául?-kérdezte.

-Merci.-segítette ki Dzsudzsák.

-Az.-mondta Böde.-Merci.

A recepciós mosolyogva bólintott.

~~~

Mindenki becsomagolta a cuccát, majd lementünk az előtérbe. Készen álltunk az indulásra, és amíg vártunk, beszélgetéssel ütöttük el az időt.

-És Gabi, tényleg ez volt az utolsó válogatott meccsed?-biggyesztette le a száját Nagyi.

-Valószínűleg.-bólintott Király.-Bár ezt még nem döntöttem el véglegesen.

-Kár lenne, ha elmennél.-mondta Dzsudzsi.-Persze teljesen megértjük. Nem várhatjuk el tőled, hogy örökre a válogatottban játssz, és vigyázz ránk.

-Voltak pillanatok, amikor ti vigyáztatok rám.-mosolygott Gabi.

-Emlékszel, amikor megmentetted az életem?-nosztalgiázott Kleini.