Let's Play Football, Girl

7.rész

Amikor mindenki megérkezett, a Kapitány belekezdett a szabályok ismertetésébe. Nincs telefon, számítógép, semmi kommunikációs eszköz. Az otthoniakkal nem beszélhetünk.

Ma délután lesz a többieknek egy edzés, úgyhogy két órájuk van pihenni és felkészülni. Ami engem illet, én is el kell menjek az edzésre (ki nem hagytam volna, de így, hogy kötelező, mégjobban örülök), arra az esetre ha a fiúkkal valami gond van.

Miután ezzel végeztünk, visszamentünk a szobáinkba. Ádi ledőlt pihenni egy órát,de nekem sehogy sem jött álom a szememre. Letusoltam, aztán úgy döntöttem, elmegyek felfedezni a terepet.

Először végigjártam a folyosókat, majd észrevettem, hogy van egy galéria, ami pont az étkezőre néz. Leültem az egyik kanapéra, és csak bámultam ki az ablakon.

Hihetetlen. Az elmúlt fél év, életem legőrültebb időszaka volt. Persze csakis jó értelemben. Örülök, hogy így alakult, hogy megismerhettem ezt a csodás csapatot, akik hál' istennek egytől egyig pozitívan álltak hozzám.

-Min gondolkozol?-kérdezte egy hang a hátam mögül.

Király ült le a mellettem levő fotelbe.

-Amúgy szia.-mondta mosolyogva.

-Szia. Úgy általában mindenen. Hogy hogyan kerültem ide, hogy milyen rendes a csapat velem. Megérdemlem én egyáltalán hogy itt legyek?

-Niki, meg se forduljon a fejedben hogy nem vagy idevaló. Attól a perctől, ahogy beléptél a Norvég meccs végén az öltözőben, mindenki megkedvelt.
-Ez komoly?-hökkentem meg.

-Persze. Ha hiszed, ha nem, a csapat azóta sokkal jobban kijön egymással. Sőt, mióta tudjuk,hogy sportorvos vagy, Storck-nak mindig az a végszava az öltözőben, meccs előtt: "Fiúk, vigyázzatok magatokra. Sok sikert. Nehogy megsérüljetek, nincsen itt a Niki hogy ellásson benneteket".

-De akkor is volt sportorvosotok.-mondtam nevetve.

Király legyintett.-Az más volt. 18 éve vagyok a válogatottban, de nem volt még olyan orvosunk, sőt, nem volt még olyan stábtagunk, akihez ennyire kötődtünk volna. Persze a szövetségi kapitányokat kivéve.

Bólintottam, és ahogy tovább beszélgettünk észre sem vettem, hogy hogy elrepült az idő Odamentem a korláthoz, és lenéztem az étkezőbe, ahol már néhányan gyülekeztek. Fél óra múlva kezdődik az edzés.

Gabi elköszönt és elment készülődni. Lementem a többiekhez, és leültem a Nagy Ádi melletti székre.

-Hogy aludtál?-kérdeztem.

-Jól.-szólt mosolyogva.-Akarsz ma is edzeni?

-Aha.

-Remek. Miután végeztünk, megkérem Bödét meg Gerát és akkor folytathatjuk.

-De csak akkor, ha nem vagyok a terhetekre.

-A terhünkre?-kérdezte csodálkozva Ádi- Dehogy vagy. Nagyon vicces ahogy bénázol.

-Haha.-mondtam és belebokszoltam a karjába.

Mikor mindenki megérkezett Storck intett, hogy induljunk ki a pályára, ő is jön mindjárt.

-Niki!-szólított meg valaki a hátam mögül.

Megfordultam és Dzsudzsák állt ott.

-Szia.-köszöntem.

-Szia. Na, hogy tetszik eddig az edzőtáborunk?

-Eddig minden oké, az kicsit meglepett hogy nem beszélhetünk az otthoniakkal, de majd megszokom.