As Long As I Live | 1. /ÁTÍRÁS ALATT/

11.fejezet

Mikor Taylor leparkolt a ház elé, gyorsan megköszöntem mindent és már szálltam volna ki, mikor elkapta a csuklóm és visszahúzott egészen közel magához.

-Engedj el kérlek! -sziszegtem halkan.

-Sonja, kérlek! Nem akartam csak annyira...kérlek ne haragudj! -mondta szomorúan és közben csak a kezeinket nézte.

-Én nem haragszom..csak ez nem helyes. Nem tehetem ezt. Sajnálom de most megyek. -kihúztam kezem az övéi közül és kiszálltam a kocsiból. Próbáltam visszatartani könnyeimet, amíg beérek a házba, de nem jött össze. Szépen lassan elkezdett lefolyni az arcomon a sok könnycsepp. Felmentem a szobámba és begubóztam az ágyamba. 17.04-et mutatott az óra..jól elszaladt az idő. Még neteztem egy kicsit a telefonomon, majd szépen, lassan elnyomott az álom.

Óriási csörömpölésre riadtam fel. Kipattantam az ágyból és elindultam a nappaliba megnézni mi volt az. Gyors pillantást vetettem az órára...21.34 volt.
Mikor leértem megkönnyebbülve láttam, hogy Bratt és Liz az és éppen szerelnek valamit...egy komódot?!

-Hát ti mit csináltok ilyen későn? -kérdeztem értetlenkedve.

-Jujj Sonja de jó, hogy itt vagy! Segítenél megtartani ezt itt kérlek? -mutatott az egyik deszkára a földön.

-Peeersze... -hajoltam le érte. -Hova kell ezt tenni? -kérdeztem Liztől.

-Azt hiszem, az a bal oldala lesz. -motyogta miközben nagyon koncentrált az egyik csavar behúzására.

-Mégis honnan jött az ötlet, hogy ezt most kezditek el? -néztem rájuk választ várva.

-Rám ne nézz. -nevetett Bratt. -7-kor kezdtük el de sehogy sem akart összeállni. Most álltam be segíteni...ismered a nővéred. -kacsintott Bratt Lizre és hangosan felnevetett.

-Ah..mindent értek. -nevettem én is.

-Amúgy Sonja..miért nézel ki ilyen ramatyul? -intézte hozzám a kérdést a nővérem. Hirtelen azt sem tudtam mit feleljek neki.

-Kb. 5 perccel ezelőtt keltem fel. -nevettem kínosan, de még én magam se hittem el amit mondtam.

-Ühüm, értelek. -nézett mélyen a szemembe amolyan "tudom, hogy hazudsz" tekintettel. Szerencsémnek, jobbnak látta, ha nem firtatja, így folytattuk a barkácsolást.

Másnap reggel a telefonom pittyegésére ébredtem. SMS érkezett, mégpedig Camerontól. Nagyon megörültem hiszen már pár napja nem nagyon hallottam felőle. Csak a videókat láttam amiket feltöltött.

"Jó reggelt Királynőm! Képzeld Londonban vagyunk. Minden egyes nap eszembe jutsz, csak annyira sűrű a program, hogy egy szusszanásnyi időm sincs. Legyen szép napod!:)" -írta az üzenetben. Be kell vallanom nagyon jól esett.

"Neked is jó reggelt! Irigykedek:D csinálj sok fényképet és vigyázzatok magatokra! Hiányzol..." -mire észbe kaptam, hogy mit írtam már el is küldte. Hiányzol? Mi ütött belém... csak barátok vagyunk...

Kikászálódtam az ágyból és úgy döntöttem elmegyek futni egyet. Felkaptam a sportmelltartóm egy sortot egy edzőcipőt, amit az előszobában találtam és már indultam is. Bedugtam a fülesem, elindítottam egy pörgős számot, s már szaladtam is fel a dombon.
Lassan eltelt egy fél óra, majd egy óra is, mikor úgy döntöttem ideje hazamenni.
Kicsit elkezdett fájni a térdem ezért inkább a buszozás mellett döntöttem. Leültem a leghátsó ülésre és csak néztem ki a fejemből, hirtelen eszembe jutott Cameron reggeli üzenete és akaratok ellenére is elmosolyodtam. Nem értettem az egészet miért esik ilyen jól, bár kinek ne esne jól egy üzenet attól, aki tetszik neki. Ugyanis azon kaptam magam, hogy tetszik nekem Cameron Dallas. Elővettem a telefonom és csak a leírt szavait tudtam olvasni. Észre se vettem, hogy már egy megállóval tovább mentem, mint kellett volna, így gyorsan elraktam a telefonom és jeleztem, hogy leakarok szállni. Remek most sétálhatok egy csomót...na mindegy egyszer csak hazajutok. Ekkor egy ismerős hang szólt utánam.

-Hát te? Mit csinálsz? -húzta le Taylor az ablakot és szólt ki rajta.

-Futni voltam..csak egy megállóval később szálltam le véletlenül. -vetettem oda flegmán amit meg is bántam így rögtön bocsánatot kértem. -Ne haragudj de nem vagyok most nagyon társalgós kedvemben.

-Hazavihetlek? -csak ennyit kérdezett én pedig bólintottam és beszálltam mellé.

-Hogy-hogy erre jártál?-kérdeztem tőle és közben arcát fürkésztem.

-Hozzád jöttem... bocsánatot kérni. -kezdte el elcsukló hangon.

- Taylor, ezt már megbeszéltük. -vágtam közbe. -Köszönöm, hogy hazahoztál, majd beszélünk.

-Holnap megyek Európába a srácokhoz... szeretnél velem jönni? -vetette fel hirtelen én pedig meglepetten csak álltam ott és nem is tudtam mit válaszoljak.

(Sziasztok skacok! Nem tudom kit mennyire érdekel, de következő rész csak jövőhéten lesz. Remélem eddig tetszik a sztori és nem túl unalmas.😌
Addig is kellemes nyarat nektek! Szeretet, ölelés❤)