As Long As I Live | 1. /ÁTÍRÁS ALATT/

19.fejezet

Liz óvatos simogatására keltem fel. Kinyitottam a szemem és rögtön megláttam magam mellett a tálcára pakolt reggelit.

-Kakaós csiga! -kiáltottam fel lelkesen, mikor megláttam a finomságot. -De jó, köszönöm szépen! -öleltem meg a nővérem.

-Képzeld el, holnap jönnek anyáék hozzánk. -mondta Liz csillogó szemekkel.

-Tudom, beszéltem anyával még Londonban. -válaszoltam teli szájjal.

-Nem is szóltál? -kiáltott fel dühösen.

Válaszolni akartam, mikor csipogott a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Madison küldte. Csatolt mellé egy képet is, ami sehogy sem akart betölteni. Kezdtem ideges lenni, mikor Liz fejbe csapott.

-Figyelsz te rám? -kiáltott fel.

-Bocsánat, csak írt az egyik barátnőm. -dörzsöltem meg a fejem.

-Segítened kell ma takarítani. -szólt vissza az ajtóból. -Nincs kifogás! -tette hozzá, mikor látta, hogy mondani akarok valamit.

Szóval inkább nem mondtam semmit, csak vetettem felé egy "utállak" nézést, azzal vissza is dőltem az ágyba. Miután befejeztem a reggelimet és kikászálódtam az ágyból, elindultam a fürdőbe. Lefürödtem és rendbe szedtem magam, felvettem egy itthoni takarítós szettet,majd indultam le a konyhába. Liz már javában törölgette a konyhapultot, Bratt pedig a kanapét porszívózta.

-Mit csináljak? -kérdeztem Liztől.

-Kezdj el mosogatni. -mutatott rá a mosatlanra.

-Dehát van mosogatógépünk. -néztem értetlenül.

-Már tele van. -vetette oda.

-Remek... -morogtam magamban azzal a lehető leglassabban elindultam felé.

Természetesen nem ez volt az egyetlen munka, amit Liz a nyakamba varrt. Összekellet porszívóznom az emeleten, aztán lemosni a tükröket a fürdőszobákban. Mire kész lettem, teljesen elfáradtam és már ültem volna le a kanapéra, mikor rám szólt Liz, hogy vigyem ki a szemetet. Miután beléptem a házba, körülnéztem és mikor nem láttam senkit gyorsan fölszaladtam a szobámba, bezártam kulcsra az ajtót és csak feküdtem a földön. Hét óra körül járhatott, mikor eszembe jutott Madison. Felkaptam a telefonom. Nyolc nem fogadott hívás és két üzenetem érkezett reggel óta. A két üzenet Camerontól jött és hozzá még négy nem fogadott hívás is tőle volt. Három nem fogadott hívás anyától és egy darab Madisontól. Megnyitottam az üzenetet.

-Sonja minden oké? Már vagy ezerszer hívtalak és nem veszed fel. Valami rosszat tettem?

Ez volt az első amit küldött.

-Na jó, nem tudom mi van... figyelj, kilencre átmegyek jó?

Ez pedig a második üzenete volt. Most biztos azt hiszi, hogy haragszom rá. Gyorsan visszaírtam egy üzenetet.

-Dehogy haragszom rád. Csak Liz befogott takarítani és egy szusszanásnyi időm nem volt. Bocsánat és várlak!

Két óra és itt van. Le kéne fürdenem, mivel úszom az izzadságban. Gyorsan ledobtam magamról a ruháimat és befutottam a frissen kitakarított fürdőszobámba. Megengedtem a vizet és beültem a kádba. Rengeteg habfürdőt nyomtam bele, így a végén több volt a hab, mint a víz. Majdhogynem elaludtam, mikor újra megszólalt a telefonom. Felriadtam és kiugrottam a kádból, úgy ahogy voltam.

-Szia mami! -sikítottam bele.

-Minden rendben van drágám? -kérdezte aggódva.

-Persze, csak éppen fürdök. -koncentráltam, hogy el ne csússzak.