"Sorry" Is Not Enough *Jimin FF* [Befejezett]

5. rész

- Mintha többen lennénk. - tűnődött Jimin, majd megakadt a szeme rajtam.
Tekintetét az enyémbe fúrta és bármennyire el akartam kapni a fejem, képtelen voltam rá.
- Szia, te vagy az új fodrászunk?

Álltam a tekintetét. Hirtelen elöntött egy régi, most mégis szokatlan érzés. Attól tartottam, hogy elsírom magam, amint meglátom őket, de most mégsem kerített hatalmába a sírógörcs. Ahogy a szemébe néztem, minden félelmem, gátlásom eltűnt. Csak az járt a fejembe, hogy most megmutatom nekik, megváltoztam. Nem fogok a bocsánatukért esedezni, sírni, hogy megsajnáljanak. Kedves leszek, magabiztos, és mindent előröl kezdek. Hisz erre tanított Taehyung, mikor felkarolt, hazavitt, és megtáncoltatott.
Elmosolyodtam.

- Igen. - válaszoltam zsebre tett kézzel. - Örülök, hogy látlak titeket!
- Én annyira nem.

Teljesen lesokkolódtam. Egy pillanatra meg is remegtem, és hatalmas gombóc nőtt a torkomba, amitől azt hittem, meg fogok fulladni.

Mit rontottam el? Talán mégis csak sírnom kellett volna? De az nem megoldás. Csak sajnálatot, szánalmat váltottam volna ki.
Annyira hülye vagyok! Komolyan elhittem, hogy majd egy mosollyal, egy kedves gesztussal ledöntöm a köztünk kialakult hatalmas falat? Hogy lehettem ekkora idióta?!

- É-értem. Számítottam rá. - Dehogy számítottam! Jó, egy félórával ezelőtt megfordult a fejembe, de hittem benne, hogy rég történt, és egyébként is gimisek voltunk, gyerekek. Sok hülyeséget vágtunk egymás fejéhez. Dúltak mindenkiben a hormonok, azt se tudtuk mit beszéltünk.
- Akkor jó. - válaszolta sóhajtva egy nagyot.

- ChimChim, mi van veled? Sose hallottalak még így beszélni senkivel. Mindig olyan kis kedves vagy. Most pont az új fodrászunkon vezeted le a feszültséged? - A hang irányába fordultam. Egy kedvesen mosolygó srác állt meg közvetlen mellettem. Egy maszk lógott a nyakába, tele szögecsekkel. Mikor meglátta, hogy őt figyelem, meghajolt, amit én viszonoztam. - J-Hope vagyok. Ne is foglalkozz azzal a kis görccsel. Csak ideges a fellépés miatt.

- Nem vagyok ideges... - túrt bele a hajába Jimin, majd felkiáltott. - Taehyung, ragad a hajam! Ez a te hibád! Minek kellett elmennünk még egyszer gyakorolni?

Viszont a fiú nem reagált. Tátott szájjal bámult engem, ami eddig fel se tűnt. Mikor ránéztem, elkapta a tekintetét, és vigyorogva Jiminre nézett.
- Az enyém is az! - nyújtotta ki a nyelvét.
- Mi az, hogy ragad a hajatok!? - visította fodrász unnie. - Fél óra múlva a színpadon kellene állnotok, és egyelőre Jungkook-ahn és Namjoon-ahn kívűl senki sincs kész! A sminketeket is nekem kell megcsinálni! Ha nem leszünk kész, lefújják a debütálást!

Haláli csend uralkodott az öltözőben. Mindenki egy helyben állt, lélegzetvisszafojtva. Jimin és Taehyung lesütött szemekkel álltak, míg mindenki más őket figyelte dühösen. Igen, még a BTS tagjai is. Közben én is kezdtem kínosan érezni magam, nem akartam így látni a fiúkat.

Hirtelen elindultam feléjük, megfogtam a karjukat, és egy-egy székbe ültettem őket.

- Ha egy bocsánatkérés nem elég, remélem ez az. - súgtam nekik lehajolva, hogy csak ők hallják, majd felegyenesedtem. - Unnie, őket hagyja rám. Kész lesznek, ígérem!

Fodrász unnie hálásan bólintott egyet, majd Chan Youngot elküldte a többi fiúhoz, ő pedig két kész srácnak a sminkjét kezdte el megigazítani.
Én is nekiláttam a feladatomnak. Felkaptam egy spriccelőt, majd Jimin mögé lépve, vízzel befújtam a haját.
- Most mit csinálsz? - kérdezte ijedten, mire megforgattam a szemem.
- Nyugi, máshogy nem tudom beszárítani. Bízz bennem!
- Az nehéz lesz. - Erre meghúztam a haját. - Aú!
- Nem kérdeztem a véleményed! - sziszegtem, majd mikor elég vizesnek éreztem a haját, megfogtam egy hajszárítót. - Fogd meg, és szárítsd meg a hajad!
- Sok értelme volt emiatt bevizezni. - forgatta meg most ő a szemeit, de elvette a hajszárítót.
- Rendben, máskor az izzadt hajad kezdem beszárítani. De akkor úgy fogsz visítani, mint egy lány, mivel húzni fogom.
- Nem lesz legközelebb.
Erre már inkább nem válaszoltam. Egy, mert bekapcsolta a szárítót, kettő, mert nem tudtam hogy érti. Vagy úgy, hogy legközelebb nem fog egy adás előtt ennyire leizzadni, vagy hogy én nem érek legközelebb a hajához. Talán mindkettő.

Taehyunghoz léptem. Neki is bevizeztem a haját. Semmit nem szólt, ami egy kicsit zavart. Egy másik hajszárítóért nyúltam, amit most Tae kezébe nyomtam.

- Szárítsd meg te is a hajad!
- Egy „kérleket" nehéz odabökni a végére? - kérdezte a tükörből rám nézve.
- Bocsánat... - erre csak megrántotta a vallát.
Kifújtam a levegőt, és próbáltam megnyugodni. Sírni akartam, de közben dühös is voltam. Nem szabad, megváltoztam! Nem sírhatok! Az nem megoldás! Max. akkor, ha senki se lát. - mondogattam magamnak.

Visszaléptem Jiminhez, átvettem a kezéből a hajszárítót és gyors mozdulatokkal a helyére tettem minden tincset.

- Sapka lesz rajtam! - mondta gúnyosan, mire megremegtem.
- Tudom. - suttogtam. - És?
- Ha így szárítod be, akkor ha ráhúzom a sapkát ez a tincs elfog állni a többitől, ott pedig több lesz a hajam, mint máshol. - mutogatta.
- Rendben. - vettem egy mély levegőt, majd úgy állítottam a haján, ahogy ő mutatta - Megfelel?
- Jobb, mint az előbb... De...

Mire végeztem mindkettőjükkel, a szemem sarkából egy könnycsepp szaladt ki.
Remegtem egész testben, a szívem zakatolt, és hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy ne küldjem el őket melegebb éghajlatra. Végig szekáltak, amíg a hajukat csináltam. Bárhogy igazítottam a tincseiket az nem volt tökéletes, mert fodrász unnie nem úgy állította be előttem. Majd a tiszteletről oktattak ki, és ha bocsánatot kértem megforgatták a szemüket vagy rántottak egyet a vállukon, mintha már hozzászoktak volna ahhoz, hogy ilyen vagyok, tiszteletlen, ezzel nem lehet mit kezdeni.

Mikor kész lettem, kirohantam az öltöző elé.
Ahogy meredtem magam elé, a látásom elhomályosult a visszatartott könnyektől, a légzés egyre nehezebbé vált, és a hatalmas gombóc a torkomba továbbra is majd meg fullasztott. Bepánikoltam.

Utoljára négy éve uralkodott el rajtam a pánik. Mikor megkaptuk a hírt, hogy a nővérem autóbalesetet szenvedett, és a suliban Taehyung nyugtatott meg.

Abban a percben, hogy ezt végig gondoltam, meg akartam semmisülni. Eltűnni, de minél előbb. A lábaim viszont, mintha gyökeret eresztettek volna. Nem tudtam megmozdulni, csak kapkodtam a levegőt lesütött szemekkel, mikor hirtelen valaki megfogta a tarkóm és a vállának döntötte a fejem.

- Be ne pánikolj most itt nekem, hallod? - simogatta meg a fejem, amitől összerezzentem, és elakartam lökni a mellkasánál fogva, de nem engedett. - Messzire mentünk, főleg én. Ne haragudj. - suttogta a fülembe, amitől megborzongtam. - Vegyél levegőt, jó?

Egy pár percig csak sóhajtoztam, majd megszólaltam.
- Te is... így éreztél... amikor... - szipogtam a pólóját szorongatva -, visszautasítottalak?
- Majdnem. - kuncogta, majd kicsit eltávolodott tőlem, hogy a szemembe nézhessen. Akart valamit mondani, de megelőztem.

- Jim... Jimin, tényleg nem tetszik a hajad? Vagy az a baj, hogy én csináltam? - újra könnyek gyűltek a szemembe, de ezúttal nem tudtam őket visszanyelni. - Mit kell tennem, hogy megbocsássatok? - már szinte zokogtam, de per pillanat eszembe se jutott, hogy ez milyen szánalmas és megalázó.

- Jaj, Ha Ra, semmit se kell tenned! - jelent meg Taehyung is, majd átkarolt úgy, ahogy régen. - A hajunk meg tök jó lett! Ügyes vagy és gyors. Még a sminkünket is megtudta igazítani fodrász unnie, látod? - mutatott az arcára. Elmosolyodtam, majd megtöröltem a szemem. Ekkor jöttem rá, hogy bizony bizony rajtam is smink van. A tenyerembe temettem az arcom.
- Baj van? - kérdezték aggódva, mire felnevettem.
- Nem, csak elmosódott a sminkem.
- Jimin-ah, Taehyung-ah! Gyertek, kezdünk! - hallottuk unnie hangját.
- Megyünk! - kiáltottak vissza. - Megnézel minket?
- Persze, csak előbb elmegyek a mosdóba! - néztem rájuk még mindig az arcomat takarva.
- Oké! - bólogattak, és már el is indultak. Jimin mégegyszer visszanézett egy nagy mosollyal az arcán.
- Jól áll a vörös! - kacsintott, én meg azonnal a hajamhoz kaptam.

Olyan boldog vagyok, hogy ennyien olvassátok a ficcimet! :3 Esetleg kérhetem, hogyha van időtök, kommentbe leírjátok a véleményeteket? Vagy igazából bármit, ami az olvasás közben felmerült bennetek? Mert biztos van olyan rész, amit én értek, de nektek nem tiszta, és ezeket szeretném kijavítani.
Kérlek segítsetek, nagyon megköszönném! <3 :3