Durván szeretem ~H.S. Fanfiction

15.fejezet

Nyöszörögve nyitom ki szemeimet a fáradtságtól. Túl hosszú és sok volt nekem a tegnapi nap. Magam mellé nézve nyugtázom, hogy egyedül vagyok az ágyban. Lassan felülök, lelököm magamról a takarót és meztelen talpaimat a szőnyegre helyezem. A táskámat megtalálom az ajtó mellett, biztos Harry hozta be, ha már Zayn nem tudott bejönni. Gyorsan kihalászom belőle a telefonomat, hogy megnézzem az időt. 10:27. Akkor nem késtem még el sehonnan. Ruha híján a nagy szekrényhez megyek, majd kiveszek egy fekete pólót és egy fekete alsógatyát. A fürdőben megmosom az arcomat, kifésülöm a hajamat, megmosom a fogamat és elhagyom a helyiséget. A konyhából zörgés szűrődik ki, így oda veszem utamat. Niall álldogáll a hűtőnek háttal. Szándékosan mögé settenkedem, úgy hogy ne vegyen észre, így mikor megfordul "enyhén" megijed. Felordít és kiesik minden a kezéből. Hangosan nevetni kezdek rajta.

-Jézusom, majdnem szívrohamot kaptam miattad- fújja ki a benttartott levegőt. Csak kuncogok rajta. Biztos nagyon elgondolkodhatott, hiszen mindegyikőjüknek szuperek a reflexjeik. Legalábbis eddig nekem ez jött le.

-Bocsi- nézek rá ártatlanul és megvonom vállamat. Sóhajtva hajol le a leejtett dogokért, majd gyorsan felszedi őket.

-Kaját csinálok, remélem éhes vagy. Nincs szörnyűbb annál, mikor az ember éhes-mosolyog rám, majd a sütőhöz lépve elkezd ténykedni. Ha nem tudnám, hogy kikkel és mit csinál (igazából csak sejtem a dolgot), azt mondanám, hogy a világ legártatlanabb teremtése.

-Kicsit az vagyok, köszi. Merre van a nagyfőnök?- kérdezem gúnyosan. Ha nincs itt, legalább leléphetek.

-Volt egy fontos elintézni valójuk, de megkért, hogy figyeljek rád- sandít rám válla felett. Erre csak szemeimet forgatom. Ígyis-úgyis haza fogok menni, ugyanis nincsen cuccom, dolgoznom kell és nem ez a lakásom. Úgy döntök, terveimről csak később avatom be a szőkeséget.

-Tudja, hogy nem egy kisgyerek vagyok?- teszem fel cinikusan a kérdést, mire elneveti magát.

-Valószínűleg tisztában van vele, viszont van egy kevés tartani valója- ezután leteszi elém a tojásrántottát, ami egész jónak tűnik.

-Köszi és jóétvágyat-

-Nekedis- ezután egy jó pár percig csendben eszünk, majd mikor mindketten befejeztük beteszem a mosogatóba az edényeket. Már mennék fel a lépcsőn, mikor eszembe jut, hogy mennem kellene haza.

-Hé, Niall- kiabálok neki vissza, mire megjelenik előttem.

-Igen?-

-Hazavinnél?- nézek rá kérlelően, mire homlokát ráncolja.

-Nem hinném hogy ez jó ötlet. Itt kellene hogy tartsalak, nem elvinnelek-

-Már pedig nekem muszáj hazamennem. Egyrészt az az otthonom, ahol mindenem van, másrészt én ma megyek dolgozni is. Szóval vagy veled, vagy nélküled, de én lelépek- teszem csípőre kezeimet, hogy nyomatékosítsam magamat. Nagyot sóhajt, bólint, majd telefonját előkapva tűnik el. Gyorsan felsietek abba a bizonyos szobába, hogy összeszedjem a cuccaimat. Harrytől kiveszek egy szorosabb farmert, remélem nem haragszik meg érte. De ha igen, hát az sem baj. Kicsit nagy, de a célnak megfelel. A tegnapi ruhámat összehajtom, táskámat a kezembe veszem, majd cipőm kutatásába kezdek.

Harry szemszöge

-Bocs, ezt fel kell vennem- mondom a többieknek. Nélkülem is eltudják ezt a vallatást intézni. Remélem. Elhúzom a zöld ikont a képernyőn és fülemhez emelem a készüléket, míg elhagyom a néha ordításoktól hangos szobát.