1 évvel a Szent Johanna Gimi után

Július 7, Csütörtök

Július 7 , csütörtök

Nem meglepő , hogy reggel rettentő nyúzottan ébredtem. Hiába voltam otthon a saját ágyamban , a babzsák fotelemmel , és a tükrömmel , amelyen megannyi emlékem hevert , az izgatottság nem hagyott aludni. Miközben lementem a lépcsőn , hirtelen elkapott a déja vu , az érzés , mennyire szerettem itt élni , mennyire jó volt a Szent Johannába járni , hirtelen még az esetlen 9.es énem is hiányzott aki állandóan reménytelenül várta Cortezt. Apropó , Cortez. Nagyon rég volt már , hogy legutoljára neten beszéltünk , de amikor éjjel 1kor benyomtam a gépem inszomniával küszködve , msn-en találtam. Másolom.

Cortez üzenete : Aludj Picasso.:)

Reni üzenete : Haha, de vicces.Még emlékszel?

Cortez üzenete : Kinga nem fog örülni , ha nem kipihenten lát , tudod jól.

Reni üzenete : Lehet.

Azért vicces , hogy mindig kikerüli a múltról feltett kérdéseimet. Na mindegy. Miután megreggeliztem , és közöltem anyuékkal , hogy semmi bajom , csak izgatott vagyok , nyugodjanak meg , hajat mostam , majd egy lehelletnyi sminket dobtam magamra. ( Ugyanolyan merész vagyok mint rég: szempillaspirál , púder.:) ) Cortez , akárcsak régen , a kocsit támasztva várt. Hirtelen elöntött a szomorúság , azt kívántam bár örökké tarthatna ez a pillanat , és kezdhetnénk mindent előről. Akkora gombóc keletkezett a torkomban , hogy mikor Cortez a szemembe akart nézni , inkább vállába fúrtam a fejem.

- Reni. - próbálta fejemet államnál fogva felemelni. - Először éjjel kaplak rajta , hogy sutyiban gépezel , mikor aludnod kéne , most meg a fáradt , könnyes tekintet? - mosolygott rám.- Mi a baj?

Ekkor nem bírtam tovább , nevetve sírtam el magam. Cortez bátorítón megsimogatta a hátam , majd adott a homlokomra egy puszit. Nem kellett mondanom neki , mi történt. Szavak nélkül is tudta. És valahol mélyen szerintem neki is hiányoztak az elmúlt évek. Érthető.

Mikor megérkeztünk , a szívem majd kiugrott a helyéről. Minden a szokásos módon zajlott , ahogy megláttam Kingát és Davet a suli előtt ácsorogni , kipattantam a kocsiból , és rohanni kezdtem , Cortez pedig menőn és lazán kiszállt , és rázárta az ajtót a kocsira.

- Renáta , az Isten szerelmére! Hány éves vagy, 12? Ne bömbölj már itt, azt hittem ezt már rég kinőtted.Nem

temetésre jöttünk , hanem osztálytalálkozóra! - ordította köszönésképp az arcomba Kinga.-Na nem. Azt már nem. Nem fogsz megölelni, nem az oviban vagyunk! - nézett riadtan, majd hátrálni kezdett,én pedig futottam utána. Hirtelen megállt , és elég ritka pillanat következett be. Kinga sóhajtott egy hatalmasat , majd elmosolyodott. - Gyere ide! Na , gyerünk Renáta , itt öregszünk meg. Ölelj meg , de számolom. 10 másodperced van! 9,8...

Kinga nem tréfált. 10 másodperc múlva, szinte svájci óra pontossággal lökött el magától , és üdvözölte Cortezt, én pedig Davet szorítottam magamhoz amennyire csak tudtam.

-Reni - tolt el magától óvatosan , majd mélyen a szemembe nézett. Féltem , valami baja van , szemeiben aggódás tünkröződött , de mire megkérdeztem volna mi történt, magától válaszolt a magamban feltett kérdésemre. - Ugye már lecserélted az őskori mobilod?

Hitetlenül elnevettem magam , majd arra lettem figyelmes , hogy egy robogó hangja töri meg a csendet. Virág és Ricsi!

Külsőre semmit nem változtak. Virág barna hullámos haja ráomlott vállára , habár már kontaklencsét hord. Buggyos , napraforgómintás nadrágot , és színes pólót viselt világoskék hosszúszárú Converse-vel. Ricsi állig felhúzott piros ADIDAS pulcsit , laza melegítőnadrágot , és edzőcipőt.Raszta haja lazán lógott, amelyet egy hajgumival fogott össze. Amikor Cortezzel megláttuk őket , egy emberként rohantunk oda hozzájuk.(Na jó, csak én rohantam,hihi.)