1 évvel a Szent Johanna Gimi után

Július 13, Szerda

Július 13, Szerda

Na, ha a tegnapi helyzet nem lett volna elég zavaros, akkor a mai napot inkább ne is említsük. Reggel amint kikeltem az ágyból, az első utam Kingához vezetett, aki azonban nem volt a szobájában. Oké, ezt amúgy gondolhattam is volna, hogy ne Dave-nél keressem, na mindegy. Amikor benyitottam a szobába, Dave ébren volt, és ahogy meglátott, kibámult az ablakon.

- Szia. - kezdtem félénken. Nem igazán tudtam hogy álljak hozzá azok után, amit Kingával tett, de úgy voltam vele, teszek egy próbát. 

Dave nem mondott semmit, csak tovább fürkészte az utcán elsétáló alakokat, így megpróbáltam mégegyszer.

- Dave, mi folyik itt? - kérdeztem tőle, de amint megfordult, hogy válaszoljon, Ricsi lépett be az igencsak kis szobába.

- Ren, jobb ha most hagyod. Így is sok dolgot elrontott már, meg ti is. Ne bonyolítsuk tovább ezt az egész helyzetet. - simogatta meg a hátam, én pedig furcsán néztem a raszta srácra. - Ezt mégis hogy érted? - emeltem fel a hangom. - Hogy érted, hogy sok dolgot elrontottam már?

- Figyelj Ren. Én tudom hogy mi történt a napokban. Meghallgattam tegnap Kingát, és azt mondta, ne keresse most senki. De ennek így nincs értelme. Elment.

- Tessék? Mégis hova? - estem teljesen kétségbe.

- Nem tudom. Azt mondta kikapcsolja a telefonját, nem mondja el hova megy, nem lehet őt majd elérni. Én mondtam neki, hogy ez iszonyatos nagy őrültség, de nem érdekelte. Azt mondta, amikor megyünk haza, majd visszajön, de addig biztos nem. - rázta meg a fejét Ricsi.

- Én ezt nem tudom elhinni. Mindez Inez miatt. - kezdtek potyogni a könnyeim. 

- Na várj. Ineznek ehhez semmi köze. - csodálkozott Ricsi. - Miért keverted bele ebbe őt? Figyelj Ren. Corteztől nem akar semmit a csaj. Ne keverd bele ebbe az egész történetbe őt csak azért mert ki vagy rá bukva. 

- Én nem kevertem bele! De hagyjuk is, mert úgy látszik mégsem tudod mi folyik itt! - hagytam ott feldúlva. Nem értem. Ricsi miért oszt ki, és miért mondja azt hogy pontosan tudja az egész szituációt, ha mégsem?! Annyira mérges vagyok most rá. Kingát meg nem értem. Ő erős lány, miért menekült el Dave elől? Oké, mondjuk biztos nem lehet túl jó egy légtérben lenni azzal az emberrel, akivel épp most szakítottál, de akkor is. Dave pedig mégis miért olyan szomorú, ha konkrétan megcsalta őt?

Egész délelőtt ezeken a kérdéseken agyaltam, amikor is visszamentem a szobába. Semmi értelme nem volt a többieket várnom az aulában, hiszen a történtek után senki nem jött le, Gáboron és Jacques-on kívül, valamint  a két rockeren kívül, de sem akasztófázni, sem 3 éves szendvicset nem volt kedvem enni (?) valamiért. Valószínűleg ez érthető, és racionális döntés, szóval én még nem őrültem meg, micsoda szerencse. Na mindegy, a cinizmust még gyakorolnom kell.

A szobában Cortez éppen egy Dicaprio filmet nézett, de amikor beléptem, felugrott az ágyról. Nem igazán értettem, hogy lehet ennyire ráérős, amikor a káosz közepén vagyunk, de azért örültem, hogy legalább ő jól szórakozik.

- Szia. Mi a baj? - fürkészett gyönyörű kék szemeivel aggódva.

- Szia. Inkább az a kérdés, hogy mi nem? - nevettem idegesen.

- Mi történt? - ültetett le, miközben agresszívan fújta a rágó lufikat.

- Kinga eltűnt, mert teljesen kiborult Dave miatt. Ricsivel pokolian összevesztem, mert szerintem ő azt hiszi, hogy minden az én hibám. Dave depressziós, amit viszont nem értek és...bonyolult az egész. - hadartam el neki egy szuszra.