Katonadolog

Helló srácok

     Nehéz ebbe most belekezdenem, de mindenképp magyarázatot kell adnom arra, hogy miért tűntem el, és hogy miért nincs új rész a történetben.
     Amikor elkezdtem írni a nyáron, akkor nagyon élveztem. Imádtam leírni, kiírni magamból a gondolatokat. És azután ezt elkezdtem megosztani veletek. És örültem a reakcióitoknak. Mert ez erőt adott ahhoz, hogy folytassam.
     Az elmúlt két hónapban viszont teljesen szétestem lelkileg. Nagyon sok minden történt velem, ami miatt nem úgy tudtam írni. Ha megírtam egy részt, akkor úgy éreztem, hogy ez kevés és hogy ez össze van csapva. És én nem ezt akartam nektek megmutatni.
     Nem vagyok jó író. Ez tény. Az egészet a nyáron kezdtem, mert azt gondoltam, hogy miért is ne? Ha másnak ment/megy akkor nekem is menni fog. De ez mostanában nem jött össze. A lelkivilágom most csak a szomorúságot tükrözi. És én nem ezt szántam ennek a történetnek.
     Ez a történet egy romantikus történet. Nem. Nem olyan depressziós fajta, amikor mindenki a lány és a srác útjában áll, és fejezeteket bőgnek és szenvednek át. Én nem ezt terveztem, amikor megalkottam Kate és Connor karakterét. Persze az ő történetükben is lesznek majd hullámvölgyek, de én nem a szenvedésre építkezem.
     A történet végkimenetele már megvan a fejemben. Sőt ha úgy vesszük, az egész kezd körvonalazódni. A karakterek személyisége, a főbb és mellékszereplők, kinek mi lesz a sorsa stb. Viszont ezt nem tudtam nektek elfogadhatóan leírni, így inkább csak vázlatoztam eddig.
     Az elmúlt héten jött el az a pillanat, amikor azt éreztem, hogy most már apránként de tudnám folytatni.
     Hálás vagyok a türelmetekért és a kitartó várakozásotokért. Köszönöm a kommenteket és a kis csillagokat is, mert ez egy pozitív visszajelzés nekem, és arra sarkall, hogy ne hagyjam abba és van miért folytatnom.

Egyszerűen csak KÖSZÖNÖM!
❤❤❤

❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤