Nyolc

6.6K 297 52
                                    

     Az agyamban megannyi gondolat és érzés végigcikázott, amikor az ajtóban álló Mr. Turnert néztem. Először is a félelem, hogy lebukhatunk és hogy emiatt kirúgnak majd, és pocsék értékelést írnak a kartonomba. Másodszor a düh. Legszívesebben az arcába vágtam volna az ajtót. Azt viszont csak remélni tudtam, hogy Connor meghallotta, amikor kimondtam Turner nevét és kitalálta, hogy hogy tűnjön el a szobámból. Baszki. Baszki. Baszki. Ennek kurvára nem lesz jó vége.
-Jöjjön beljebb uram.-invitáltam be azzal a céllal, hogy ezzel majd elaltatom a gyanúját.
-Jó estét Rosewood. Köszönöm.-lépett be a ház orvosi részébe.-Rögtön a lényegre is térnék.-fordult felém.-Hallottam ma este egy igen érdekes dolgot. Valaki azt mondta nekem, hogy Williams ezredest látta ide bejönni délután, viszont távozni nem.-a tekintetéből csak úgy sütött az idegesség és a düh, és még valami más is, amit nem tudtam hova tenni. Talán féltékenység?-Igaz ez Rosewood?
-Nem uram.-feleltem semleges hangon.
-Tehát tagadja, hogy Williams ezredes itt járt volna?-húzta fel kérdőn az egyik szemöldökét.
-Nem. Azt nem tagadom. Williams ezredes azért járt itt a délután, mert súlyos migrén gyötörte, viszont elfogyott a fájdalomcsillapítója, így adtam neki mivel ez a dolgom. Utána pedig leültünk ide az asztalhoz, és egy délutáni kávé mellett beszélgettünk egy darabig.-mutattam az említett bútordarabra.-Három óra előtt ment el.-úgy hazudtam mint a vízfolyás.
     A póker arcot már régen elsajátítottam, mert apával sokat játszottunk és anyának muszáj volt hazudnom néha, hogy elkerüljek egy-egy nagyobb veszekedést, vagy büntetést amit előszeretettel adott nekem.
-Szóval akkor ha körülnézek a házban, akkor nem lesz itt magán és rajtam kívül senki.-húzta az időt. Ez jó taktika volt tőle. Egy kevésbé erős idegzetű ember, ezalatt a vallató tekintet alatt, már rég megtört volna. De nekem ahhoz sokkal, de sokkal több kell, mint egy csúnya tekintet.
-Csak nyugodtan.-mondtam fapofával. Viszont ez alatt a semleges tekintet alatt, rettegtem a félelemtől. Féltem ettől az embertől. És féltem attól is, hogy mit kaphatunk, ha lebukunk. Erre a magamban feltett kérdésre már jött is a válasz.
-Azt ugye tudja Rosewood, hogyha hazudik és én rájövök erre, akkor magát azonnal kirúgom. Williams ezredest pedig lefokozom. De szerintem maga sem akarja ezt.-nem bizony.-Szóval akkor most körülnézek.
-Mint már mondtam, nincs semmi rejtegetni valóm.-néztem egyenesen Turner szemébe. Ő pedig elindult megkeresni Connort.
     Először az orvosi szoba melletti mosdóba ment be. Itt vannak a takarítószerek, egy mosdókagyló és egy wc. Amikor nem talált semmit, bosszús képpel fordult felém. A karjaimat keresztbe fontam a mellkasom előtt és úgy néztem vele farkasszemet. Mikor látta, hogy nem tud megtörni, elindult a szobám felé. Én beharaptam az ajkamat idegességemben. Még volt két lépés a szobámig. Már csak egy. Amikor elérte az ajtót, lenyomta a kilincset és benyitott. Amint belépett én is mentem utána. Az ajtóban megálltam és nekidőltem a keretnek.
     Meglepő látvány fogadott. A kupi, amit Connorral csináltunk eltűnt. A szanaszét heverő ruháim a székre voltak rakva gondos rendben. Az ágy félig bevetve. Olyan hatást keltett, mintha most keltem volna ki belőle. Egyvalami vonta el a figyelmemet. Az ágy melletti ablak, résnyire nyitva volt. Erre elmosolyodtam. Tudtam, hogy minden rendben lesz.
     Turner közben megvizsgált minden sarkot, benézett az ágy alá, aztán a fürdőszobába ment. Amikor ott sem talált senkit, dühös fejjel jött ki. Magamban jót nevettem az egészen.
-A forrása tévedett uram. Itt csak én voltam egyedül.-mosolyodtam el halványan. Erre még dühösebb fejet vágott.
-Figyelmeztetem magát Rosewood. Ha csak még egyszer meghallom, vagy meglátom, hogy az egyik fiam itt volt...
-Akkor mi lesz?-vágtam a szavába most már én is dühösen.-Nem akarok tőlük semmit. Csak barátságot. Nem szigetelhet el mindenkitől, csak mert azt hiszi, hogy egy hormonzavaros ribanc vagyok, aki képes mindenkivel lefeküdni. Nekem otthon barátom van. Akivel már több mint két éve együtt vagyok, és akit szeretek. Nem fogom tönkretenni a kapcsolatomat néhány katona miatt! Az meg, hogy néha itt kell lenniük, hozzátartozik a feladatomhoz. Mivel meg kell vizsgálnom őket! Ez a dolgom. Ha valaki gyógyszert kér, akkor nekem kötelességem adni, mivel ezért vagyok itt! Nem értem mi a baja magának velem. Mindenki egész jól fogadott. A személyzet és a fiúk is kedvesek. Egyedül maga áskálódik folyton. De tudja mit? Engem nem is érdekel. Én végzem a munkámat, maga is végezze a sajátját! Most már kezdem érteni, hogy az elődeim miért nem bírták itt sokáig. Maga ellehetetleníti a közös munkát.-fejeztem be gúnyosan. Turner arcán érzelmek sokasága futott át. De a végén csak a meglepettség és a düh keveréke maradt.
-Megbánja még ezt Rosewood!-fenyegetőzött, majd elindult a kijárat fele. Még visszafordult egy pillanatra, azután kilépett a sötétbe és bevágta maga után az ajtót én pedig leroskadtam az ágyra.
     Ez az ember teljesen kimerített, és egyben mérhetetlenül dühössé is tett. Nem bírtam felfogni, hogy hogy lehet valaki ennyire idióta. Percek múlva felálltam az ágyról és elindultam bezárni az ajtókat, közben pedig tovább dühöngtem. Amikor visszaértem a szobámba, meglepő látvány fogadott.
-Barátod van? És több mint két éve? Ezt mikor akartad nekem elmondani?-Connor az ablak előtt állt, igen dühös fejjel. A francba.-A hazugság többi része nagyon jó volt. De komolyan. Ha nem ismernélek, még én is simán bevettem volna. Le a kalappal Rosewood.-mondta gúnyosan. Ettől nekem is felment a pumpa az agyamban.
-Te idióta vagy.-mondtam ki látszólag nyugodtan. Erre még idegesebb és dühösebb lett.-Komolyan elhitted, hogy van barátom? Az egésze csak hazugság volt, hogy ne bukjunk le! Azt hallottad, amikor azt mondta, hogy engem kirúgna, téged pedig lefokozna, ha itt találna? Mert ha hallottad volna, akkor arra is rájöhettél volna, hogy kellett valami amivel elaltatom a gyanúját. Ha lenne barátom, szóba se álltam volna veled.
-Ez most igazán megnyugtatott. Köszönöm.-a hangja még mindig gúnyos volt.
-Neked nem tudnék hazudni.-most már csak szomorú voltam.-Az apámon kívül egyedül te tudod, hogy miért vagyok itt. A testvéremről a halála óta nem beszéltem senkinek. Ha valakiben megbízom, akkor nyílta lapokkal játszom. Ezt még apa tanította.-mosolyodtam el halványan az emlékre.-Benned megbízom Connor.-néztem egyenesen a szemébe.
     Az arca semleges volt. Nem mutatott semmilyen érzelmet. Azután elindult felém. Amikor elém ért, olyan közel jött, hogy a testünk összeért. Nekem fel kellett emelnem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Egy darabig csak nézett, azután hirtelen lehajolt és megcsókolt.
     Váratlanul ért. Először nem is reagáltam. Erre a jobb kezével belemarkolt a fenekembe a másikkal pedig a hajamba, én pedig felnyögtem. A nyelve így már bejutást kapott. Elkezdte kibontani a köntösöm övét, utána pedig le is vette rólam. Én átöleltem fél kézzel a nyakát, a másikkal pedig a hajába túrtam. Erre felmordult. A kezei a combjaim alatt voltak, így megemelt. Én pedig reflexből a derekára kulcsoltam a lábam. Most már egy szintben voltunk.
-Akarlak.-mondta és végig a szemembe nézett. Azok a zöld szemek mintha a lelkembe láttak volna. Tudta, hogy egyre gondolunk. Odavitt az ágyhoz és finoman letett rá, majd elkezdett vetkőztetni.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Nov 23, 2016 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

KatonadologWhere stories live. Discover now