Love Begins

Ez meg mi volt?

Bambam szemszöge:

Egész úton fogta a kezem ...annyira furcsa volt hogy ujjaim köré teljesen idegen ujjak fonódtak. Mégis egyben csodálatos érzés kerített hatalmába amit eddig , még sosem éreztem. Gyomrom olyan volt mint egy hullámvasút .....
Kezem remmegett idegességemben. Agyamban cikáztak a szebbél szebb gondolatok. A csend sem zavart , tudtam ez nem az a csend ami kínos helyzetet teremt , ez inkább volt meghitt. De egyszerre ez mind eltűnt egy pillanat alatt ,amikor kihúzta biztonságot nyújtó kezét enyém közül. Egy darabig néztem még tenyerem ...mintha el lettem volna varázsolva. Halk beszédet vettem felfedezni körülöttem , mire felpillantottam. De bár ne tettem volna ... Yugyeom éppen egy lánnyal cseverészett mintha ott se lettem volna .....

Yugyeom szemszöge:

Egész úton fogtam Bambam kezét...
először azt hittem leordítja a fejem ,hogy mégis mit képzelek én magamról ,hogy csak úgy random megfogom a kezét. Meglepett...viszonozta érintésem és ujjait rákulcsolta enyéimre . Szívem heves dobogásba kezdett . Bambam keze csak úgy remegett enyémben ...annyira jó volt tudni hogy ezt én váltom ki belőle. Abban a pillanatban hittem a lehetetlenben is .....
Nem szóltunk egymáshoz az iskolába vezető úton, hiszen minek is törjük meg az idilli csendet és ezt a kellemes légkört. Mégis bennem annyi kérdés cikázott amire válaszokat szerettem volna kapni. Miért is engedte meg hogy megfogjam a kezét? Talàn ő is érez valamit iràntam? A karkötőt is azért hordja mert az érzései nem átlagosak felém?
Annyi kérdés.....
Mire feleszméltem màr az iskolánál voltunk ...és kit láttak meg szemeim ??
Az én "szemem fényét" ...gyorsan odarohantam hozzá és olyan szorosan öleltem meg ,hogy szerintem még a csontjai is engem szidtak .😂
-Szia én drága Jiminem - hangom felhőtlenül boldogan csengett .
-Ahjjj...szia Yugyeomie- mintha kicsit erőltetebb lett volna hangja mint enyém....nem is tudom miért.
-Na hàt nem is hiányoztam neked?- tettem fel költői kérdésemet ..miközben kis pufikáit csipkedtem arcán .
-Csak egy hónapja nem làttuk egymàst ...és ne piszkáld az arcom tudod hogy utálom - fujjta fel mérgesen arcàt.
-És mi járatban erre , talán ebbe a suliba fogsz járni ? -
-Nahát milyen okos itt valaki- dicsérően megütögette fejem búbját.
-Yaah ...nem vagyok kutya hogy a fejemet paskold - néztem rà olyan "nagyon "mérgesen.
-Nem is mutattam be neked Bambamet ő az akiről meséltem neked .- néztem vállam fölött hátra de nem volt ott senki .
-Oooo tehát màr csak képzeletbeli barátokra telik unokaöcsi- nevetve nyújtotta ki nyelvét rám .
-De hàt az előbb még itt volt- néztem értetlenül körbe ...de mintha felszívódott volna .
-Nyugi van, én is láttam csak hirtelen irànyt vàltott és bement a suliba....amúgy meg kell hogy említsem neked az ilyen kis cuki fiúk az eseteid ? - bögdöste meg oldalamat .
- Ugye milyen édes ,és még nem is hallottad nevetni, mindig mikor nevet kis gödröcskéi lesznek és...-
-Oké-oké föld hívja Yugyeomiet, elhiszem neked hogy te most teljesen a rózsaszín "minden tökéletes" szerelmi világodban élsz de talàn ....be is kéne érni a suliba - veregette meg vàllamat mindent tudóan .
Órámra pillantottam és csak 5perc volt a csöngőig , így megfogtam Jimin kezét és rohantunk a suliba ....nem lenne jó ha màr az első napján a tanàriban kötne ki .