Ég veled szerencse

567 66 1
                                    

Bambam szemszöge :

Szívembe mintha hatalmas tört szúrtak volna. Miért is érzem magamat elàrulva ...becsapva?
Hiszen nem is jàrunk ...én meg a kis hülye fejemmel még hittem a csodákban. Persze Bambam hiszen majd pont eléd fog hirtelen pottyani egy tökéletes fiú , akiben minden megvan. A könnyeim nem akartak elfogyni csak úgy hullottak .Talán én értettem valamit félre ...lehet hogy csak én értettem félre az apróbb jeleket ? Dehàt az eggyik haverod nem puszil csak úgy meg egy köszönésnél. Bàr ki tudja ezek a koreaiak .... Nàluk még az se furcsa ha barátságból egymás seggét tapizzák.

Mikor beléptem a suli ajtaján egyből Youngjaet kerestem szememmel .
Valakinek elakartam mondani ....
Benne megbízhattam , mindig jó tanácsokat mondott és lelket öntött belém mikor problémáim voltak.
Az ebédlőben találtam meg barátom , odarohantam hozzà és karjánál fogva rángattam a mosdó irànyàba. Miután megbizonyosodtam róla hogy nincs bennt senki , a fal mentén lecsúztam a térdeimre hajtottam fejem és keserves síràsba kezdtem.
-Veled meg mi történt? - hallottam meg aggódó hangjàt .
-Y..yugyeom - hangom elhaló volt ...fájdalommal teli.
-Mit csinált az a.....-
-Az én hibám - szólaltam fel hirtelen
-Az én hibám....mert beleszerettem- Youngjae leguggolt mellém és vigasztalóan kezét vállamra rakta .
-Annyira e..e..elhittem , aztán jött az a lány - sírásom engem is meglepett...szinte már kétségbeejtő volt...
-Szóval csak hitegetett ...értem..- hangja forrt a dühtől
-Youngjae inkább csak magamat hitegettem , mert elhittem hogy talán egyszer ő is belém szeret - ebben a pillanatban mintha minden azt akarta volna hogy hagyjam abba a szánalmas önsajnàlatomat és álljak fel. Hangosan szólt a csengő ami jelezte hogy ideje a terembe menni , vagy nagy bajban leszünk . Gyorsan rendbe szedtem magam és rohamtempóban futottunk a terem felé. Ha egy màsodperccel is később értünk volna oda , a tanàr biztos nem hagyta volna szó nélkül. De mivel van egy kis szerencsénk, ezért éppen hamarabb értünk be mint a tanàr. Gyorsan leültem helyemre , közben éreztem a már szinte égető tekintetet magamon. Lassan oldalra pillantottam és Yugyeom kiváncsian fürkésző tekintete volt előttem . Màr épp megakart szólalni mikor a tanàr hirtelen bejelentést tett. Legalább nem kell beszélnem vele ,most nem tudnék rànézni harag nélkül......
-Kedves diákok ...- hangjában csengett a gúny ...annyira utáltam ezt a tanàrt .
-Lenne egy bejelentés aminek remélem mindenki örülni fog , lett egy új osztálytársatok - ekkor kinyílt az ajtó és engem vele együtt elkapott a hirtelen sírógörcs. Segélytkérően pillantottam Youngjaera de nem vette észre... A szerencsém ebben a pillanatban hagyott el engem.

Love BeginsWhere stories live. Discover now