Love Begins

Mit rontottam el?

Bambam szemszöge:

-Sziasztok a nevem Park Jimin - mosolygott az osztályra , de hirtelen tekintete megàllapodott rajtam . Nem értettem miért néz , nem látott még thai embert vagy mi van ? Annyira idegesítő......

Egész nap kerültem Yugyeomot , szünetekbe mindig Youngjaevel lógtam. A nap végére éreztem hogy, nem értette miért csinàlom . Tanàcstalanul nézett Jiminre , hallottam hogy kérdez tőle valamit, de nem voltam az a kihallgatós típus ezért hagytam őket . Nem értettem viskedésüket annyira közvetlenek voltak egymással ...amilyen én is szerettem volna lenni Yugyeommal....

A csengő hangjàt hallva rohantam az iskola kijárata felé. Nem akartam....nem akartam beszélni senkivel én csak haza akartam menni kisírni magam anyának, és egy jó vigasztaló kakaó után álomba szenderülni. De ez mind meghiúsult mikor ...valaki utánam futott és megszólított .
-Bambam !- hangja kellemes bizsergést váltott ki testemből. Tekintete zavart volt , hangja remegett a sok futástól, és haja rendezetlenül àllt szana-szét.

Yugyeom szemszöge:

Egész nap került , nem szólt hozzám , tekintete nem kereste az enyémet ...
"Mit rontottam el?"
Egész nap erre a kérdésre kerestem a vàlaszt . A szünetben éppen Jimintől kértem tanácsot mikor Bambam elhaladt melletünk . Halk sóhaj hagyta el ajkaim ....
-Yugyeom mi lenne ha suli után beszélnél vele?-
-Ajjj...nem tudom mit mondhatnék neki ? - hajtottam le a padra a fejemet.
-Nincs minden veszve ....lehet csak rossz kedve van - szólt biztatóan
-Köszi hogy próbálsz felvidítani ez tényleg jól jön most- mosolyogtam rá köszönet képpen.
-Olyan sok hàzit kaptunk ma ....ez nem ér első napom, és màr rengeteg a házim- ekkor mintha megvilàgosodàs történt volna kicsi elmélyében.
-Tudom mit fogsz mondani....jó nem egy nagy durranàs , de mi lenne ha megkérdeznéd , hogy nem csinàlnàtok-e együtt a hàzit ? - annyira elhitte ...làttam az arcán .
-Majd pont hozzám is fog szólni , ha egész nap még ràm se nézett - reménytelenül csengett fel hangom.
-Na ezt hagyd abba ....én nem ilyennek ismerlek , szereted ezt a fiút ? - tette fel a kérdést
- I..igen- nem értem ezzel mégis mire akart kilyukadni.
-Akkor képes vagy érte küzdeni Kim Yugyeom - "lelkesítő" beszéde utàn erőt vettem magamon , hogy túl éljem a mai napot.

Az utolsó órának is hirtelen véget vetett a csengő. Mire összepakoltam a cuccaim Bambam màr eltűnt mellőlem. Kinéztem az ablakon és làttam, ahogy csak úgy szedte azokat a kis formàs làbait ...mintha menekült volna . Hàtamra kaptam a táskám, és futottam amilyen gyorsan csak tudtam....utol kell érnem.
Én nem akarom már most elveszíteni, hisz igazán még meg sem kaphattam.
Nagy nehezen utolértem....kétségek között és hevesen dobogó szívvel szólítottam meg ŐT.
-Bambam!-
..................