A fekete kutya lánya

1./16.

Angelica a hét végére már teljes mértékben tisztában volt vele, hogy szombaton nem fog a seprűn maradni, és hamarosan egy-két törött csonttal lesz gazdagabb. Hiszen tavaly sem kímélték, pedig akkor még kezdő volt.

Megrázta magát, és igyekezett a jobb dolgokra koncentrálni.

McGalagony professzor nem kereste a lányt, és amikor rákérdezett, azt mondta, hogy majd később megbeszélik.

Péntek este azonban már tapintható volt körülötte az idegesség. Szó szerint, ugyanis lebegtek körülötte a könyvei és a pennája is.

Sóhajtott egy nagyot, majd úgy döntött, elteszi magát holnapra. Azonban valami megállította.

Meglátta, ahogyan Harry a portrélyuk felé veszi az irányt.

Tudta, hogy követnie kell, de ez már kezdett átmenni valami őrült szerelmi hülyeségbe, és Angelica elfintorodott a gondolatra, hogy valószínűleg ezt fogja csinálni az elkövetkezendő években is.

Persze bírta a fiút, de nem akart folyton a sarkában lenni. Ezért úgy döntött, inkább csatlakozik az egyedül maradt Hermionéhoz és Ronhoz.

- Harry meg hová megy? - nézett a bezáródó portrélyuk irányába a lány.

- Piton professzor elvette a könyvét délelőtt. Megy és visszakéri - adott választ a kérdésére Ron.

- Merlinre. Mennyi pontot vesztett? - fogta a fejét Angelica. Hermione halkan felkuncogott a lány reakcióján, de válaszolt:

- Ötöt.

- Kezdem azt hinni, hogy ti is a mi pályánkra fogtok lépni - huppant le egy székre - Bár, amíg Hermione a csapat tagja, addig lehet megússzátok.

- Ezt meg hogy érted? - kérdezte megütközve a lány.

- Úgy, hogy, te, kedvesem, szabálybetartó vagy - bökött rá az elsőévesre - Vagyis, biztos vagyok benne, hogy nem hagyod, hogy felrobbantsák a konyhát. Igazam van? - vigyorodott el Angelica. Hermione hebegett valamit, de kihúzta magát, és úgy válaszolt. Ron csak szórakozottan nézte az eszmecserét.

- Igen.

- Mint mindig - csapta össze a tenyerét - Ha viszont Harryn és Ronon múlna, nem kizárt, hogy már régen felfedezték volna a konyhát, vagy a szükség szobáját, amit még mi is keresünk.

- Mi az a szükség szobája? - szúrta közbe Ron. Angelica csak hanyagul legyintett.

- Á, még fiatalok vagytok hozzá. Most van más, amin rágódhatunk - dörzsölte össze a tenyerét.

- Van, bizony - értett egyet Hermione.

- Harry mondta, hogy amikor nyáron, amikor Hagriddal vásároltak, Hagrid valamit kihozott a Gringotts-ból. Valami kicsi, becsomagolt valamit - gondolkodott hangosan Ron.

- Kicsi, becsomagolt valami... - ismételte Angelica.

- Talán valamilyen növény, vagy esetleg ékszer... - találgatott Hermione. Angelica azonban megrázta a fejét.

- Nem ékszer, hanem kő... - valószínűleg tovább is gondolkodtak volna, esetleg a megoldásra is rájöttek volna, ha Harry be nem ront a klubbhelységbe, és egyenesen a hármas felé veszi az irányt. Az arcán megannyi féle érzés látszott. Volt ott izgatottság, értetlenkedés és egy minimális félelem vegyülve a boldogsággal.

- Veled meg mi történt? - kérdezte Ron. Harry feltartotta a mutatóujját, hogy időt kér, amíg összeszedi magát. A kis társaság, pedig türelmesen várt.

- Éppen a tanári szobába kopogtattam, de nem nyitottak ajtót. Szóval benéztem... - kezdte, de még mindig erősen lihegett.

- És? Mit láttál? - sürgette a fiút Angelica és Ron egyszerre.

- Pitont... - és nagy vonalakban elmesélte, hogy amikor a vacsora helyett troll mentek püfölni, Piton sántított. Ennél a résznél Angelica a homlokára csapott, azt motyogva, hogy nem tűnt ez fel neki. Harry elmondása szerint a kutya megharapta a lábát, mert nem figyelt oda mind a három fejére.

- Tehát valószínűleg Piton el akarja lopni azt a valamit - gondolkodott hangosan Hermione.

- Már csak azt kéne tudni, hogy mi az a valami - értett egyet Angelica - Valószínűleg akkor a trollt is ő hozta be! - csettintett egyet - Halloween-ra tervezte a lopást, de nem sikerült neki.

- Biztos addig akarta csinálni, amíg mindenki a vacsorán van - folytatta Hermione a gondolat menetet - Nem lett volna feltűnő, és a Nagyteremben sem volt ott.

- Lehet körbe kéne nézni a könyvtárban a kis valami miatt - vetette fel Harry az ötletet.

- Nem rossz ötlet, de egyenlőre koncentráljunk a holnapi megmérettetésre - borzolta össze a fiú fekete tincseit Angelica - Ha túléljük, megverhetjük Pitont is.

- Derűs meglátások - vigyorodott el Ron.

- Hé, az igazság emberével állsz szemben, Weasley - rántott vállat a lány, de azért ő is vigyorgott.

- Ha nem szereted, miért csinálod? - kérdezte színtiszta őszinteséggel Hermione.

- Ki mondta, hogy nem szeretem? - kérdezett vissza Angelica - Oda meg vissza vagyok érte. A kviddics a lételemem.

- Akkor miért mondod, azt, amit? - vonta fel a szemöldökét Harry.

- Mert a törésektől tényleg félek, de utána napokig a gyengélkedőn vagy. Nincs suli, nincs lecke és jó a koszt - nyalta meg az alsó ajkát - Szeretem ezt a sportot, csak számolni kell a veszélyekkel is.

- De a fogónak nem kell félni a többi játékostól, igaz? - kérdezte Harry, és Angelica bátorkodott félelmet vélni a hangjában. Persze ezt nem tette szóvá.

- Hát... Most őszinte leszek veled, Potter, halvány lila lombkoronám sincs róla. Én hajtó vagyok, ezért rinyálok ennyit - vont vállat - Engem hamarabb talál el egy gurkó, vagy egy másik játékos. De a fogónak könnyebb dolga van. Ráadásul, ha azt teszed, amit Wood mondott, nem esik különösebb bajod - biztosította az ifjú fogót.

- De még így is veszélyes, nem? - kérdezte Hermione.

- Édesem, bárhova mész egy pályán meccs közben, mindenhol veszélyes - rázta meg rosszallóan a fejét Angelica - Ugyanúgy eltalálhat egy gurkó a nézőtéren, mint a seprűn. Ezért vannak a terelők... - és itt a lány már felkészült lelkileg, hogy Hermionének valószínűleg az egész estét végig magyarázza - Fred és George maguk is felérnek egy-egy gurkóval. Ezért terelők. Rendkívül jól csinálják, és szemfülesek. Szóval Harry ne aggódj, amíg olyan terelőink vannak, mint a Weasley ikrek, adig 0.5% az esélye, hogy eltalál egy... persze ez nem azt jelenti, hogy, ha a labda el van átkozva, akkor is meg tudnak védeni - magyarázta Angelica.

- Aha... - motyogta Harry.

- De amit ezek hárman meséltek nekem, sosem sérültek meg komolyabban - próbálta menteni a menthetőt Ron.

- Igaz. Egy-két törés, de ennyi. Madam Pomfrey nagyszerű gyógyító, szóval még fájni se fáj sokáig - veregette hátba a fiút - Ha én nem félek, akkor te se tojd össze magad!

- Igyekszem - nyögött fel Harry. Angelica felnevetett a fiú ábrázatán, de egyebet nem szólt.

- Egyébként, miért van nekem olyan érzésem, hogy ezzel a kis kutatással, amit tervezünk, bele avatkozunk valamibe, amibe nem kéne? - kérdezte egy kis idő elteltével Angelica.

- Kéne vagy nem, nem számít - rázta a fejét Harry. A szemében olyan elszántság csillant, melyet a lány még nem látott - Ha Pitonnak kell, akkor jobb, ha mi találjuk meg hamarabb - jelentette ki, Angelica pedig teljes mértékben egyetértett vele.