A fekete kutya lánya

1./26.

Nem igazán szoktam a részeknél dumálni (mint észrevehettétek), de most úgy érzem, kell.

Nagyon sajnálom, hogy régen volt rész, csak az ihletem elment nyaralni... vagyis tavaszolni, így pihentettem egy kicsit. Cserébe pedig egy 1300 szabas részt kaptok, ami nem biztos, hogy fel fog tűnni, hiszen a többi 1000 szavashoz képest nem sokkal hosszabb.

Illetve, mivel az előző részben Georgie volt főbb szerepben az ikrek közül, most jöjjön egy kis Freddie 😁

Jó szórakozást, és az újonnan visszatért ihletemmel esek neki az új résznek!😉

A tanítás végeztével Angelica McGalagony irodája felé vette az irányt.

Izgatott volt, és türelmetlen, amely nem csoda, hisz már lassan két hónapja erre várt.

Nem tudta, mire számíthat, vagy éppen egyáltalán számíthat-e bármire is. És ez tette a szituációt érdekessé és izgalmassá.

Meg persze nem ártana kordában tartania a varázserejét, hiszen a múltkori eset egy kicsit túllőtt a célon.

- Hová sietsz ennyire, Hercegnő? - állította meg nevetve Hagrid a lányt, aki majdnem neki szaladt az óriásnak.

- Ne haragudj, Hagrid, csak McGalagony irodájában van jelenésem - szabadkozott Angelica, majd már ment is volna, de a férfi még visszatartotta.

- Ne rohanj ennyire, Angie, mert még a végén bajba kerülsz Fricsnél.

- Ugyan, elhoztam a térképet a biztonság kedvéért, nem lesz baj - legyintett kissé türelmetlenül a lány.

- De azért figyelj oda - intett búcsút Hagrid Angelicának, majd elsétált a folyosón.

A lány kifújta az eddig benttartott levegőjét, majd tovább ment, egyenesen a lépcső irányába.

Az ismerős ajtó elé érve kopogott, majd egy ,,tessék" után óvatosan benyitott, majd belépett.

- Szép estét, McGalagony professzor - köszönt udvariasan Angelica, ahogy becsukta az ajtót.

- Magának is, Ms Black, kérem, foglaljon helyet - mutatott az asztala előtti karosszékekre az átváltoztatástan tanárnő.

- Inkább állniék - torpant meg Angelica, és keresztbe fonta a karját - Szóval, hol kezdjük?

- Gondoltam, hogy nem húzhatom sokáig ezt az órát... - sóhajtotta McGalagony professzor, teljesen figyelmen kívül hagyva a lány kérdését - A maga édesanyjának is hasonló panaszai voltak, melyeket igyekeztünk kordában tartani...

- Hogy érti, hogy az anyámnak? - kérdezett vissza meglepetten Angelica. Nem igazán tudta hova tenni házvezetőjének hirtelen jött beszélőkéjét, de ha már így alakult, megpróbál kiszedni valamit az asszonyból.

- Az ilyen pálca nélküli varázslások általában azért alakulnak ki egyes nebulóknál, mert vagy keveset, vagy túl sokat gyakorolnak - villant fel McGalagony szemüvege, mikor felemelte a fejét - Vagy azért, mert a pálcája nem bírja a varázserejét, Ms Black.

- Nem lehetek olyan erős, professzorasszony, hogy egy varázspálca, ami ráadásul kiválasztott, nem bírna el - fintorgott Angelica. Lehetetlennek tartotta, hogy ilyen megtörténjen. Ráadásul pont vele - Ez képtelenség.

- Kisasszony, eddig azt is lehetetlennek tartottuk, hogy valaki túlélje a halálos átkot. És lám, Harry Potter él és virul már tíz és fél éve - eresztett meg egy nagyon halvány mosolyt a tanárnő.