Hullajózan Anglia

II. Fejezet - Roxmorts

Másnap reggel teljesen világossá vált, hogy miért is álltunk meg enni még mielőtt haza érkeztünk volna. Amikor kinyitottam a hűtőt csak két dolgot találtam benne: tejet és kutyakaját.

- Apu - szólaltam meg tétován, amikor belépett a konyhába.

- Igen?

- Az normális, hogy nincs semmi a hűtőben? - érdeklődtem.

- Persze - felelte, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Az az egy kérdésem lenne már csak, hogy egész pontosan miért is nincs idebent semmi? Gondolom nem fotoszintetizálsz - pillantottam rá felvont szemöldökkel.

- Nos, az igazság az, hogy nem tudok főzni. Megpróbáltam megtanulni, de amikor egymás után tönkretettem két tűzhelyet arra a következtetésre jutottam, hogy nem feltétlenül kell nekem kotyvasztanom -billentette félre a fejét elgondolkozva.

Felkuncogtam.

- Nem kiábrándítás ként, de én tudok főzni. Csinálok neked egy kávét és utána el kellene mennünk bevásárolni, jó?

- Rendben.

Este már normális körülmények uralkodtak, ami az élelmiszereket illeti. Apu egy perc alatt megértette, hogy a konyha az én territóriumom alá fog valószínűleg tartozni, ami ellen egy szava sem volt. Miután elkezdtem pakolászni a helyiségben ő visszavonult először a nappaliba és elkezdett telefonálni, majd felment a szobájába dolgozni.

Gyakorlott mozdulatokkal vágtam össze a hozzávalókat a vacsorához. Idő híján a spagetti mellett döntöttem és elkezdtem a szószt összekutyulni, miközben tésztát törtem és igyekeztem valami süteményfélét összedobni. Ebből az lett, hogy megfőztem egy zacskó pudingot, s egy kis gyümölccsel és babapiskótával vegyítettem. Apa pedig teljesen el volt ájulva. Hogy mitől azt nekem meg nem tudta magyarázni, de határozott véleménye volt arra vonatkozólag, hogy egy igazi szakács vagyok. Mert egy puding megfőzéséhez olyan nagy tudomány kell. Na mindegy.

***

Már egy hete laktam itt, amikor megismerkedtem a mellettünk lakókkal. Nálam két évvel idősebb srác és egy velem egyidős lány lakott ott, aki még iskolába járt. A beszélgetés közben kiderült, hogy roxfortos diák, amin nagyon belelkesültem. Főleg a meséi miatt. Andromeda - az újdonsült barátnőm - elmondása szerint egy igazi otthon a Roxfort. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogok róla gondolni. Meda mondataiból kiderült, hogy az Ilvermorny-hoz hasonlóan négy ház van. Szavaiból arra jutottam, hogy a Griffendél és a Mardekár a lehető legnagyobb ellenségek. Amikor rákérdeztem a Voldemort-féle ügyre meglehetősen kelletlenül válaszolt.

- Szívesen mondanám, hogy nem létezik, de nem akarok hazudni neked. Tudjukki igenis valós problémát alkot. Csak azt nem tudom, hogy tudnék én ebben segíteni - húzta el a száját.

- Mégis mit csinál ez a hapsi? - vontam össze a szemöldököm. Elkezdtem a helyi újságot (a Reggeli Prófétát) napi szinten járatni és minden számban minimum egyszer előfordult a neve. Kíváncsi tekintetem a barátnőmre függesztettem. Meda a délután folyamán átjött és a kis kerti asztal mellett teáztunk.

- Megtisztítja a társadalmat - felelte Andromeda rezzenéstelen arccal. - Megtisztítja a mugli születésű varázslóktól - megdermedtem. Az agyam kattogott. Ha ez az ürge ténylegesen ezt akarja elérni, akkor nem sok jóra számíthatok. És ez megmagyarázná, hogy mehetett neki az anyáméknak az a motorcsónak... - Elrontottam a hangulatot, mi?

Felkuncogtam.

- Lehet - nevettem fel. - A jövő héten el akarok menni moziba. Nincs kedved velem jönni?