Hullajózan Anglia

XIX. Fejezet - A RAVASZ

Sirius a hátamnak dőlve, halkan motyogta az orra alatt az SVK tételt tanulás közben. Igen, a nagy Sirius Black képes volt arra, hogy leüljön tanulni. Ahogyan mindenki más is az évfolyamból. Május végén jártunk, néhány nap múlva kezdődtek meg a RAVASZ vizsgák.

Az Ilvermornyból érkezettek a tegnapi nap folyamán visszautaztak, így már csak mi, Roxfortosok maradtunk.

A tekintetem el-elkalandozott az ölemben heverő A pohár emberré transzformálása jegyzeteimről a tó felé. Május vége volt, mi kilencen pedig itt ültünk és magoltunk. Fáradtan sóhajtottam fel, a pillantásom pedig Lilyre esett, aki üveges szemekkel meredt maga elé. Valami nagyon nem volt rendben vele, napok óta így meredt mindenre és mindenkire.

A lapomra pillantottam, majd éreztem két kart a derekam körül.

- Sétálunk egyet? - súgta Sirius rekedtes hangja. - A fejem kezd szétmenni ettől - emelte fel fintorogva a könyvét, mire én halkan felkuncogtam és a kezét megszorítva felálltam. - Vacsoránál találkozunk! - intett vidáman Sirius a többieknek.

- Sziasztok - mosolyogtam én is hátra, miután összekapkodtam a jegyzeteimet és könyveimet, s a táskába tömködtem őket.

- Zena...

- Hm? - néztem fel rá, majd kíváncsian fürkésztem az arcát. A fiú kissé idegesnek tűnt, majd az ajkába harapott. - Sirius, mi a baj? - torpantam meg gyanakodva. A barátom kisfiús pillantást vetett rám, majd maga után húzott a Tiltott Rengeteg irányába. - SIRIUS!

- Csak mutatni szeretnék neked valamit. Neked nem volt LLG-d, ugye?

- Mi a Luis bakancsa nem volt? -vontam fel a jobb szemöldökömet. Sirius elnevette magát.

- LLG. Legendás Lények Gondozása.

- Nem, nem volt.

- A táskádat, majd...

- Sirius, mi a Szent Luis bakancsára készülsz?! - mérgelődtem. A fiú egészen Hagrid, a vadőr kunyhójáig húzott, majd bedörömbölt. - Téged megtanítottak kopogni? - érdeklődtem, mire Sirius elvigyorodott és arcon puszilt.

- Megyek, megyek... - hallatszódott a nagyember hangja odabentről. - Nahát, a kis Sirius Black - mosolygott barátságosan. - Szervusz Zendaya.

- Helló, Hagrid. Te tudod, hogy mire készül ez az őrült? - böktem az említett felé. Sirius válasz gyanánt csak forgatta a szemeit.

- Kint van? - tette fel Sirius a kérdését.

- Igen, igen - bólogatott Hagrid hevesen. - A hátsó ajtón menjetek ki!

Sirius ismételten elvigyorodott, a táskámat elvette és a mellettünk lévő kisasztalra pottyantotta, majd maga után rángatott ki a hátsó ajtón. Keresztülhaladtunk Hagrid aprócska kertjén, majd a Tiltott Rengeteg belseje felé kezdtünk el haladni.

- Sirius - húzódtam hozzá közel. - Hova...

- Azt nézd! - mutatott el valamerre. A tekintetemet abba az irányba emeltem, amit Sirius mutatott. Egy tollas kis lény ugrált elő a fák közül és fura hangot hallatva Sirius lábához dörgölőzött. - Helló Csikócsőr - vakargatta meg a feje búbját Sirius. Kíváncsian guggoltam le és a tollpamacs szemébe néztem. Ő félrebillentette a fejét és az ismeretlen hangon nyávogott egy sort, majd az ölembe mászott. Nevetve simogattam.

- Sirius, ez kis tollpamacs milyen állat?

- Hipogriff. Csikócsőrnek hívják, még kölyök. Látod azt a nagyobbat?

- Igen, látom - bólogattam hevesen. Nem messze tőlünk egy griffre hajazó, tollas lény nézett rám meglehetősen csúnyán.

- Ő Csikócsőr anyja. Majd ha közelebb mész hajolj meg előtte...