Hullajózan Anglia

X. Fejezet - Az utolsó iskolaév kezdete

A terem nem volt különösebben nagy. A falakat kellemes árnyalatú faburkolat fedte. Középen egy aprócska asztal, amin sárguló pergamen feküdt. Éreztem, ahogy a mögöttem álló a kezét a derekam köré csúsztatja. Beljebb léptem, Sirius pedig követett.

Érdeklődve emeltem fel a több évesnek tűnő papírlapot, s megforgattam a kezemben, s miután széthajtottam megpillantottam a tetejére oda biggyesztett a feliratot, mely cirkalmas betűkkel íródott.

Főnix Rendje.

Összevontam a szemöldököm. A felirat alatt rengeteg név sorakozott. Az elsők között megtaláltam a mögöttem álló nevét is, de James szülei - vagyis csak gondolom, hogy Eufémia és Flamont Potter James édesanyja és édesapja -, de oda volt biggyesztve Lily, Andromeda és Ted neve is. A hátamat széles mellkasának döntöttem, minek köszönhetően kellemes bizsergés járt át.

- Ez meg mi? - böktem rá a papírra. - Valami szervezet?

- Emlékszel arra, amikor nálam aludtál? - duruzsolta a fülembe. Lehunytam a szemem. Persze, hogy emlékeztem! Tegnap este is úgy aludtam el, hogy magam köré képzeltem a védelmező karjait.

- Nehéz lenne elfelejteni - suttogtam kissé sírós hangon. Kezeivel szorosabban húzott magához és egy óvatos puszit nyomott az arcomra, majd végig futott ajkaival a nyakam vonalán, arcát a nyakamba temette.

- A megbeszélés... az a Renddel volt. És, ami pubban történt... az is ezért volt. Információkat akartak megszerezni és... - nem kellett befejeznie. Tudtam mire gondol.

- És ez a Rend - kezdtem bele tétován. - Tulajdonképpen miért lett létrehozva?

- Védelem - fordított szembe magával, homlokát az enyémnek döntötte. - Az olyanoknak hoztuk létre a Főnix Rendjét, akiket Voldemort megtámad... Képtelen lennék a gondolatát is elviselni annak, hogy bajod eshet. Szeretlek Zenadaya - a szürke szemek szenvedélyesen csillogtak. Az orromat az övének nyomtam.

- Én is Sirius - billentettem félre a fejem és puszit nyomtam a szájára. - Én is szeretlek te csacsi - megpöcköltem a orrát és mosolyogva néztem rá.

- Akkor megbocsájtottál vagy még...

- Lehet - vágtam közbe. Sirius összevonta a szemöldökét.

- Hogyhogy lehet?

- Ha szerzel nekem csokis sütit, beszélhetünk róla... - kuncogtam. A fiú elvigyorodott.

- Megoldható - ajkain hamiskás mosoly játszott. - Írd alá. Intéztem neked helyet - a tekintetem rá villant. Levegőt is alig kaptam, majd felnevettem és lábujjhegyre ágaskodva megcsókoltam. Sirius kis híján az asztalra döntött, amikor hangos füttyentés szelte ketté a levegőt.

- Igazán nem akarok zavarni, de lehet, hogy ezt máshol kéne lerendezned Black.

- Én is tudom Prewett - felelte unott hangon és rám pillantott. - Írd alá - adta a kezembe a padon fekvő pennát, én pedig oda firkantottam a nevemet legalulra.

- Zendaya Ross - olvasta el a Prewett-nek nevezett fiú a nevemet. - Különleges neved van - jegyezte meg és kíváncsi pillantást vetett rám. Sötét színű haja a szemébe hullott, Sirius pedig szorosan húzott magához.

- Fabian - sziszegte a fogai között.

- Parancsolj Sirius - mosolygott megnyerően a mögöttem állóra.

- Beszéljek Molly-val?

- Nehogy! Lecsavarja a fejem... - Sirius elégedetten elmosolyodott. Ekkor juthatott eszébe, hogy én nem ismerem Fabian Prewett-et. - Zena, ő itt Fabian Prewett. Fabian, ő a barátnőm Zendaya Ross - kis híján felnevettem. Rendkívül aranyosnak találtam, ahogyan kihangsúlyozta a szót.