Ütős szerva, Baby!

Tizenharmadik fejezet

  -Beöltözős buli lesz? Szívesen csatlakoznék ehhez az elbűvölő hölgyeményhez, hogy együtt élvezzük ki istenadta lehetőségeinket.  

   Jake éppen a lakásomba szétdobált, földön szerte szét heverő, bugyijaim sokaságát méregeti csodálkozva. (Azt hittétek vicc volt,mi?) Fejét vakargatva, homlokát ráncolva bélyegzi meg, a kínos helyzetet:

-Nem gondoltam volna, hogy egy lány lehet ennyire...-Kimérten hümmög, mire megtalálja a keresett szót:

-Taráta.- Leesik az állam! Mintha övé lenne a lakásom! Mégis, mi a faszt jelent a "Taráta"?! Dühödten válaszolom neki:

-Sajnálom, Mister, de igazán sajnálom!- Kommentálom, viszont amint kimondtam, inkább visszaszívnám, mert olyan választ leejt:

-Szeretném ha így hívnál, mikor majd az ágyadban hempergünk, Baby.-teszi hozzá magabiztosan kacsintva, kémlelve, a már egyébként is paradicsom színében pompázó arcomat:

-Ebben a lakásban, itt senki sem szeretne szexelni veled, Mister!-arcán olyan istentelenül elégedett vigyor terül szét, hogy a legszívesebben pofán basznám. Mit szórakozik ez velem? Miért nem zavarom el, a búsba? Biztosan cicás a fejem, mert, hogy egy igazi, belevaló, épelméjű nő, biztosan kitessékelte volna a lakásából, ezt az arcátlanul szexi alfahímet... Nem! Nem! És nem! Állj a sarkadra, Scarlett!-rovom meg saját magamat. Ha ő is így, akkor én is.

-Foglalj helyet, Jake!-Intek a kanapé mellé, mintegy teljesen higgadtan, elfogadva az élet hozta abszurd pillanatot. Meglepődve süpped bele, a kanapémba:

-Mit is fogunk most pontosan csinálni?-faggatózik, bizakodó hangon. Eközben a pulton dobok ki 2 pizzaszeletet egy-egy tányérra. A tányért az ölébe dobva tudakozom:

-Mi van a papírzacskóban?

-Egyfajta krém, a forrázásodra. A tesóm küldte a receptet, hogy adjam át neked, mert ő valamilyen elképzelhetetlen okból kifolyólag nem tudta a helyszínen felírni. Kend be vele, aztán kösd be, mert a krémet nem érheti napfény, miközben a bőrödön van.-Micsoda gondoskodó jellem! Na jó, tényleg aranyos, hogy vett nekem egy tégelynyi izét. Igazán értékelem a gesztust, mégis csak ennyit tudok kipréselni magamból:

-Kösz.-S nagy lendülettel lehuppanok mellé, a kanapé lehető legtávolabbi pontjára tőle, nehogy véletlenül összeérjen bármelyik testrészünk. 

   Kapcsolgatni kezdem a tévét, s hamar megtalálom a nekünk való műsort. Az Alvin és a Mókusok, lenyűgöző képességgel bír. A legtöbb srácot elkergeti a kis mókusok magas hangja, és észveszejtő cukisága, amivel nem bírnak versenyezni. Valójában Jake simán lekörözi a mókusokat a kinézetével,mert ezt a szexis testet, és a hozzájáró gödröcskés mosolyt meg a napbarnított bőrét, és a csokoládészín haját, amit a legmegdelejezőbb zöld szempár kísér, lehetetlen leköröznie pár szőrös kis nyomoréknak, de ez most lényegtelen.

   Rendkívüli, holott meglepő, mert Jake élvezi ezt a filmet. Minden poénon nevet, még a legrosszabbakon is, és eközben bevágja a fél pizzát, szóval gondolom tökéletesen otthon érzi már magát. Én eközben feszengve, szeletenként eszem meg a családi pizza másik felét, gondosan ügyelve rá, nehogy véletlenül hozzáérjek. Reklámszünetben elszalad valami kajáért a frigóhoz, s mikor visszatér, leveti magát, a kanapéra, combja szorosan az enyémnek préselődik. Milyen lehet a csípője, ha a combjai ennyire izmosak, ám annál inkább kecsesebbek? Milyen lehet átkarolni a lábaimmal, miközben meglovagolom, s kéjesen nyögdécsel alattam, a nevemet nyöszörögve a szexi ajkaival? Basszus, már a gondolatra is teljesen lucskos leszek. Jake már nem is a filmet nézi, esik le hirtelen. Jake engem néz, pontosabban azt, ahogyan az előbbi kis fantáziakép miatt megkeményedett mellbimbóim, próbálják átszúrni a trikómat. Ajkait megnyalva, néz a szemembe. Kezével gyengéden elsimít egy tincset az arcomból, majd azon nyomban az ajkamra tapasztja ajkát. Csókunk először lassan indul, feltérképezve az ismeretlen területet, aztán futótűzként forrósodik fel, s borítja be a testemet. Nyelvünk heves táncba kezd, s a levegővétel többet nem számít, csak a csók által nyújtott érzelem. Kétségbeesett, vágytól megfeszült csók volt ez, két ember között, akik a jövőben többek lehetnek együtt, mint egyedül. Mintha két fél, egésszé állt volna össze, s érzem: Eddigi életem legfelvillanyozóbb csókját éltem át, ebben a pillanatban. Ezt követően Jake felpattan, s zavartan kijelenti:

-Sajnálom, de rohannom kell!

-Rohanni?-tudakozom,a vágytól elfúló hangon, kissé csalódottan.

-Igen.-Mondja, majd felkapja pulóverét, s elviharzik, maga mögött jócskán becsapva az ajtót.

-Hülye Seggfej!-búcsúzom, immár a zárt ajtónak. Üresség lesz úrrá rajtam, s csak annyit gondolok magamban:

Ezt rendesen elbasztad Scarlett, megint.

Puszi,

Scarlett

XOXO