Ütős szerva, Baby!

Tizenhatodik fejezet

Jake

   Muszáj feladnom a Fűzés szabályait. Ez a csaj totál kattant. A kattantságát hihetetlenül aranyosnak tartom, annak ellenére, hogy az ÉN Fűzés szabályaim egyfajta torzított változatát alkalmazza rajtam.  Mindhiába, egy zseniális ötletet muszáj kiaknázni, főleg ha ilyen mocskosul beindít engem. A csókunk óta, letagadhatatlanul az elmémbe férkőzött. Csak rá tudok gondolni, alvás és evés közben, meg persze akkor is,mikor verem a farkam. Ma este történjék bármi, részemről, ez a csaj megkaphatja amire vágyik.

     A csapatnak még meg kell magyaráznom, hogy a meccs után miért is lépek le korán, a közös ivászatot passzolva.(Nem fognak örülni, de egy dugás miatt a legtöbbje még a meccset is kihagyná.)

    Már magamra kapkodtam a mezt, és a cipővel szarakszom, mikor anyám megjelenik az ajtóban, feltűnően vizslatva, a kis afterpartys ruháktól kidagadó zsákot. Ha lehet, még feltűnőbben összevonja tökéletesre szedett szemöldökét, s így szól:

-Utána beugrotok a srácokkal ünnepelni, vagy esetleg más lesz a program?-Mióta a csapatban játszom, az egézs csapat élvezi az éttermünk nyújtotta szolgáltatásokat, nem kis borravalót elszórva maga után. Megköszörülöm a szélsebesen kiszáradt torkomat, mielőtt választ adnék:

-Anya, az a helyzet, hogy utána programom van, a csapat nélkül.-Kifejezéstelen arccal bámul, tekintetével további magyarázatot követelve.

-Oh Madre, una ragazza!-Elkerekedett szemmel, immár felvilágosultabban bólint, mint aki eddig semmit sem értett, semmiből.

-Mikor vagy hazavárható? És ki ez a kishölgy?-Esküszöm, már ég a pofám,a vörös ötven árnyalatában, bármennyire is szeretem az anyámat.

-Kishölgy? Anya, ezt a szót, utoljára a Downtown Abby-ben hallottam. -Egyébként, ő az, aki máskor itt volt a barátnőivel, tudod, a barna, göndör fürtökkel.

-Kisfiam, becsüld meg azt a gyönyörű lányt! És sok sikert a randin!-Anya olyat kacsint, amire a legtöbb tizenöt éves irigy lehetne, s mielőtt távozik, még kinyilatkoztatja:

-Használj gumit, Édesem!-szeretnék a föld alá süllyedni, lehetőleg a Belső mag-ig.

   Nem látom Scarlett-et. Azt gondoltam, hogy előtte, őrjöngve fog hajrázni, és buzdítani a hazai csapatot, viszont úgy tűnik, tévedtem. 

   A meccs, a legelső percekben tökéletes volt. Fantasztikusan játszottunk, aztán feltűnt az Ő hiánya. Sorra adtam a rossz passzokat, a feladásokat, a szerváim vonalon túlra mentek, a többiek egy emberként szisszentek fel, minden egyes hibám után. Az edző, ideges párducként rótta a köröket, fejét ide-oda kapkodva, dühösen meredve rám, és az elbaszott szerváimra. Kettő szett után, immár szünetet kérve, az edző félrevont, és üvöltve sorolta a hibáimat, vérben forgó szemmel ecsetelte a jövő heti olimpiai válogatóra való elképzeléseit, amiben ő, ismétlem, kibaszott nagy szerepet szán nekem. Ha lehet, ezek után, még zabosabban állít ki, beállítva Zach-et, aki egy béna fos, de a szülei óriási adományokat adnak a csapatnak, emiatt cserejátékosként, kirándul a csapattal, minden meccsre. Faszom.

   Az utolsó szettet, én is indulatosan figyelem a kispadról. Idegesen a hajamba túrva elemezgetem a hibákat, mintha én a kispadról egy kicsit is segíthetnék. Mondanom sem kell, a csapat gondterhelten fogadta el a vereséget, és a társaim csoszogva vánszorognak az öltöző felé, engem hibáztatva a vereségünkért. a nekem csapódó beszólásokat figyelembe véve mosom le magamról az izzadságot, majd, immár boxerben, lehajolva turkálok a táskámban, keresgetve a megfelelő öltözékemet a randira. Váratlanul egy váll ütközik nekem, megtaszítva, és kibillentve az egyensúlyomból. A fém öltözőszekrénynek esem, hangosan becsapva az ajtót, és mindenki figyelmét magamra vonva. Tekintetemet a lökdösődő faszra emelem. Meglepő, de nem más lökött meg, mint Jackson, csapatunk legbalhésabb tagja. Látszik rajta, hogy teljesen felspilázta magát, egy jövőbeli verekedésre. Hangom nyugodtan cseng, mikor megszólítom:

-Haver, én semmiképpen nem verlek meg.-Tekintete össze-vissza cikázik a teremben, majd újból megtaszít, immár erősebben. 

-Gyerünk, te Pina! Ha, már úgyis elbasztad a csapat játékát, legalább hadd verjelek meg! Védekezz, vagy már erre is képtelen vagy, nemcsak a szervákra?-Most volt elég! Mikor újra megtaszít, a gyomrába vágok, teljes erőmből, s mikor a földre zuhan, egy kibaszott nagyot rúgok az összegörnyedt testébe. A legjobb haverom, Ken szed le erről a fasszopóról. Az edző, döbbenten áll az öltöző ajtajában, hektikusan kiáltva:

-De Felice, azonnal az irodámba!- Miután felveszem a kiválasztott inget, és mellé a farmert, meg valami cipőt, hideg kimértséggel vonulok utána az irodájába, cuccomat a padon hagyva. Hellyel kínál, ám intek, hogy inkább állnék, mikor belekezd a fejmosásba:

-Fiam, fogalmam sincs arról, hogy mi zajlik az életedben, de rögvest össze kell szedned magad! Te vagy a csapat legjobbja, épp most akartam választani csapatkapitányt, szóval ezt most semmiképp se cseszd el! Szedd össze magad! A csapat akár még az Olimpiáig is eljuthat, főleg úgy, ha Te is a tagja vagy!  Fingom sincs, mi a bajod, de ha tudok segíteni, akkor bökd ki végre!-Szégyellem magam. ezek az emberek bíznak bennem, én pedig cserbe hagytam őket.

-A következő edzésre összeszedem magam, ígérem.

-Jól is teszed, Fiam.-Immár higgadtan lépek ki az épületből, még az ajtóban szembesülve Ővele.

    Aztamocskoskurvaeget! Már most áll a farkam, akár a zászló, pedig még csak megpillantottam, ebben a ruhába.És az a magassarkú! Szeretném a lábán tudni, mikor keményen megfarkalom!

Ciaó,

Jake