Ütős szerva, Baby!

Negyvenedik fejezet

Scarlett

   Boldog szülinapot, te nyomorék!-Gondolom magamban, az említett esemény napján. Shawnie persze már reggel óta szülinapi lázban ég, és minden órában elmondja:

-Boldog szülinapot, drága kincsem!-Amit vállvonogatva nyugtázok, ám legbelül majd kicsattanok az örömtől, és már igazán várom az általa emlegetett meglepit, mert egy szülinap nem telhet el meglepetés nélkül. 

   Valójában utálom a születésnapokat, szerintem teljesen felesleges megünnepelni, hogy egy évvel közelebb kerültél a halálhoz. Utálom a felhajtást, és utálom a nagyzoló, egymással szándékosan versenyző rokonokat, akik versenyeznek egy minél nagyobb hűháért az ünnepelttől.  Ám most, hogy Shawnie átragasztotta rám, a szülinapi zsongást és teljesen elment az én eszem is.

   Szülinap ide-oda, megérett a hajam már egy vágásra. Elsétálok a legközelebbi fodrászhoz, és eldöntöm: Merész leszek, végül is egy évben egy szülinap van, nem?

   Utána beugrok a szemközti ruhaszalonba, ahol mesés ruhát vásárolok, meg fehérneműt hozzá persze, és boldogan, a zacskót lóbálva indulok haza. Ezt a napot, már semmi sem teheti tönkre.

   Shawnacy vacsorázni visz, a helyi legdrágább étteremben, ami mellesleg az egyedüli emeletes épület a városban. Szuper extravagáns, szuper drága, és szupermenő. Imádom, ami miatt soha nem spórol ha a barátairól van szó, és bármit megtesz értem, csak ne lásson újra sírni. Az igaz barátok dolga, nem hagyni egyedül fetrengeni a saját szarodban. Aki kivonszol belőle, az csak látszatbarát, aki viszont beugrik melléd, és a poénjaival feloldja a jeget és kitakarítja a szart, na az, az igazi, örökké tartó barátság jele. 

   Sokáig készülődöm, míg felveszem a ruhát, (Füstös lila, vastag szövésű, szuperelegáns, térdig érő, rövid ujjú csipkeruha, a derekán egy mini, illetve extravékony fekete övvel,ami szuperszexivé varázsol, nem mellesleg eltakarja a kaparásokat), és elkészítem a sminket, már fél nyolcat üt az óra. Shawnie totálisan szexis lett. Sötétkék, virág nyomott mintás öltönyt,  és égővörös csokornyakkendőt vett fel, mindezt fehér inggel. Mikor meglátom, hangosan füttyentek:

-Hú, micsoda szexi csávó! Elkérhetem a számát, esetleg?-Mosolyogva fogja meg a kezemet, és a másik kezével, a fülem mögé tűr egy elszabadult, kósza tincset.

-Csinos ez a rövid frizura. Eszméletlenül szexis vagy, Csajszi!-Kacsint, és a karját nyújtja. Azt elfogadva sétálunk le a ránk váró taxihoz.

    Halkan beszélgetünk a hátsó ülésen, mikor már nem bírom tovább:

-Ó, muszáj elmondanod, mi a meglepetés, Cecca! -Hajolok az arcába hirtelen. Egy csábos mosoly kíséretében néz a szemembe:

-Abban mi a meglepetés, te hülye picsa?-Megint kezdi. Imádom ezt a játékot, főleg vele játszani.

-Szükségem van arra, hogy tudjam te baszadék buzi.- Erre felröhögünk mindketten. Szeretem Shawnie-t. Ő vált a valaha volt legjobb barátommá. 

-Tudod, mi a nagyobb a meglepetésemnél?-Felvonom a szemöldököm, érzem a poén szagát.

-Na, mi lehet nagyobb?-Kérdem, teljes tudatlanságot mímelve, pedig tudom a favicc következő részét, mégis izgalomba jőve várom a folytatást.

-A farkam.-A taxis úgy néz ránk, mint a tébolyodott idiótákra. Nem is sejti, mennyire igaza van! 

     Az épület tökre uncsi. Arany stukkók, angyalszobrok, meg pálmafák. Tiszta pucc ez a hely. Shawnie nagy léptekkel a lift felé veszi az irányt. Megnyomja a hívógombot, majd mélyen a szemembe néz, és a lehető leghalkabban, suttogva közli:

-Sajnálom. Ja, és boldog születésnapot.-Majd belök a liftbe, ahol egy öltönyös idegen áll, nekem háttal. Fura. Ám ekkor becsukódik az ajtó, és pár pillanattal később, a lift hangos csikorgás kíséretében megreked.  Az idegen rögvest megfordul, és egy ismerős arccal találom szembe magam. Jake kibaszott De Felice.

   Hát, Shawnie, egyszer kijutok, megszabadítalak a golyóidtól! Jake elképedve mered rám, és halvány mosollyal a szája sarkában megjegyzi:

-Nagyon csinos vagy, Nyuszi.-Felháborodok a megjegyzésén. Ő, aki elárult, és nevetségessé tett a hátam mögött, most dicsérget? Álszent faszkalap.

Nem válaszolok semmit, had érezze a feszültséget a levegőben. Már nyúlna a kezemért, mikor sziszegve elrántom:

-Ne nyúlj hozzám! Azok után, amit tettél velem, legalább ne feszegesd a határokat!-Láthatóan elszomorodik, de azért mégis csak bepróbálkozik:

-Sajnálom.

-Sajnálod?! Te teljesen fogyatékos vagy!? Sajnálod?! Mit akarsz tőlem, Jake? Azt hittem, elég volt az a pár kúrás, meg a néhány csók, így már tudtad bizonyítani, hogy én is megvoltam neked.-Kezd elpaprikásodni a helyzet. Már fújja fel magát, és mindjárt kitör. A testtartásából, és a kidülledő mellkasából ítélve. 

-Szeretlek, bazdmeg! Tudom, hibáztam, de szeretlek! Teljesen tönkre mentem nélküled. Nem alszom rendesen, Nyuszi. Már hónapok óta nem aludtam ki magam, annyira hiányzol. Egyszerűen nem bírok nélküled élni. Szeretném rendbe hozni ezt. Vissza akarlak kapni.-Immár könnyes szemmel fejezi be a minimonológját. Újra kezdés? Teljesen meg van lőve, ha azt gondolja, én bármibe is belemegyek.

-"Hibáztam"?-Kérdem gunyorosan. Elvékonyodott hangon folytatom:

-Igen, hibáztál. Én nem tudom, tudnék-e bízni benned újra. Én szóltam, hogy visszavonhatatlan következményei lesznek annak, amit teszel velem.-Hátrálok, majd bújok meg a lift tőle legtávolabb lévő sarkába. Azon nyomban előrelép, és felrántja a térdig érő ruhát. Feltűnnek a kivakart, gennyes sebek, na meg a félig behegedt, rózsaszín foltok. 

-Itt vannak a következmények, Scar.-Mutat rá az összes hibámra. 

-Nekem, te ne magyarázz! Nem kellesz sem Te, sem a segítséged!-Fejét nemlegesen megrázva ad választ.

-Én ezen nem bírok segíteni. Szakemberhez kellene fordulnod, Nyuszi.-Hangjában érződik a sajnálat.

-Engem, Te, ne merészelj sajnálni!-Gyűlnek könnyek a szemembe. Lassan lecsúszok a lift padlójára, majd magamba roskadva zokogni kezdek.  Jake, csak áll, mint fasz a lagziban, zsebre dugott kézzel. Lassan közelít, akárcsak egy riadt vadállathoz. A karját, a lehető legóvatosabban csúsztatja a vállamra, és ölel át, fél kézzel.

-Nem sajnállak, nehogy azt hidd. Te vagy az egyetlen, aki a legmélyebb gödörből is kiutat talált egyedül. De, ha van segítség, és azzal könnyeben kimászhatsz, és megláthatod a fényt az alagút végén, akkor érdemes lenne igénybe venni azt a segítő kezet.-Magyarázza teljesen komolyan.

-Nem vagyok bolond.-Suttogom megtörten.

-Persze, hogy nem vagy az. Segíteni fogok neked rendbe jönni. Ígérem, helyrehozom amit elbasztam. 
-Engem nem lehet megjavítani. Tökéletlen vagyok, és sérült. Veszett fejsze nyele, amivel semmit sem lehet kezdeni.-Gyengéden megsimogatja az arcomat, és apró puszit hint az ajkamra.

-Szeretlek, Nyuszi. Te az enyém vagy, és nekem így kellesz, ahogyan vagy. Ha változnál, elsősorban meglepődnék, és aztán továbbra is kitartanék melletted. Mert az ember, ugyebár nem szakíthatja ki a szívét, nem? -Teljesen komolyan gondolja. Nagyon cuki, bár kissé megrémít.

-Én is szeretlek.-Hintek puha csókot a halántékára, majd lassan felsegít.

-És most, hogyan tovább?-Teszi fel a kérdést elmélázva, közben a karomat cirógatva.

-Átalakítjuk az elméletünket a tökéletlenségről.-Kuncogok, ám aztán hirtelen elhal kuncogásom. Basszus, egy kibaszott liftbe vagyunk beszorulva!

Remélem, nem itt öregszünk meg. A pisilés itt, kicsit necces lenne.

Puszi, 

Scarlett

XOXO