A bátyám legjobb barátja

Jófej vagyok

Fél nyolckor éppen az iskola felé tartottam Oliverrel és Shannel.Én az ablaknak dőlve vártam az érkezést.Nem nagyon beszéltem velük.Nem volt mit mondanom.A tegnapi nap olyan furcsán alakult.És ez csak a második nap amióta Shane visszajött.Azóta elkezdtem ölelgetni,Olival vitáztak,kiderült,hogy barátnője van.Mi lesz egész évben?Mit tartogathat még hátra ez a fiú?Az autó leparkolt és a motor leállt.Felkaptam az iskolatáskámat és a tesizsákom amiben most per pillanat a fürdőfelszerelésem lapult.
-Majd találkozunk.-mondtam és kiszálltam.Kedvetlenül megindultam az iskolafelé.Lassan,de magabiztosan lépkedtem.A lépcső mellett megláttam az osztályom nagyrészét így feléjük vettem az irányt.
-Szia szia!-jött elém mosolyogva Lola.
-Szia.-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Mi a baj?-lepődött meg.
-Ah csak fáradt vagyok-legyintettem-egy kávé a büféből és kutya bajom.Sziasztok!-fordultam a többiekhez.Hárman vissza köszöntek,ketten intettek nekem egyet és a maradék három ember aki a társaságunkban volt nem is érzékelte a jelenlétem,mert éppen a házifeladatukkal küszködtek.
-Dí!Lola említette,hogy délután lementek a partra.Mondta,hogyha van kedvünk Felixel menjünk veletek.Ugye nem gáz?-kérdezte Adam.
-Nem dehogy.Gyertek nyugodtan.Sőt szólj a többieknek is!-bíztattam.Hiszen minél többen leszünk annál jobb lesz a hangulat nem?
-Király!-vigyorgott és indult is terjeszteni az igét.
-Na hát akkor remélhetőleg ma sem lesz unalmas napunk.-mosolygott Lola és elindultunk befelé.Lola szekrénye a folyosó elején van,míg az enyém szinte a végén.Megbeszéltük,hogy a teremben találkozunk,majd én a szekrényem felé siettem.Beraktam a tornazsákomat és elővettem a matekfelszerelést,majd az iskolatáskámat is beraktam.Becsaptam a szekrény ajtaját és elindultam az emeletre ahol az első órán lesz.Amikor felértem egyből Shanet és Libit pillantottam meg.Libi a hátát Shane szekrényének nyomta Shane pedig a jobb kezét a lány feje felett pihentette.A meglepetségtől megmerevedtem.Shane hirtelen felém fordította a fejét és a mozdulatát Libi is követte.Én őket bámultam tátott szájjal és ők engem bámultak kérdő tekintettel.Hirtelen elnevettem magamat és intettem nekik egyet.Libi elmosolyodott,de Shane még mindig úgy nézett rám mint aki most szökött az elmegyógyból.Zavartan elindultam és végig tartottam a szemkontaktust.
-Sziasztok!-köszöntem nekik amikor elhaladtam mellettük.Egy másodpercre sem álltam meg.Szememet a földre szegeztem és egyik lábamat szedtem a másik után.Egyszer csak egy nagy csapódást éreztem és már a földön is voltam.Egyből a cuccaimért nyúltam.
-Ne haragudj!Nem figyeltem én csak...-kezdtem és félve felpillantottam.Köpni nyelni nem tudtam.Ott állt előttem Nathan és engem nézett.Annyira elbambultam hogy újra elejtettem a füzetet amit az előbb össze szedtem.Nathan gyorsan legugolt hozzám és összeszedte a dolgaimat.
-Tessék!-nyújtotta át a tankönyv kupacot.Zavartan átvettem tőle a holmimat és felpattantam a földről.
-Köszönöm.És bocs,hogy neked mentem.-hadartam.Ő is felállt és így már felfelé néztem a gyönyörű szemeibe.
-Semmi gond.De te jól vagy?Hiszen elestél.-kérdezte aggódva.Hirtelen annyira boldog lettem.Nathannal beszélek.Az én Nathanem.
-Persze!-vágtam rá egyből.
-Akkor jó Dakota.-mosolygott.
-Te tudod a nevemet?-pisloggam.
-Persze.A bátyáddal járok hockey edzésre.-magyarázta.Mintha én ezt nem tudnám.
-Én Nathan vagyok.-mosolygott és kezet gyújtott.Zavartan megráztam hatalmas tenyerét.Amikor ujjaim ujjaihoz értek kirázott a hideg.
-Igen azt hiszem a bátyám említette már a nevedet.-próbáltam minél közömbösebb maradni.
-Oh az király,amúgy is valamikor kerestelek volna.
-Tényleg?Miért?
-Halottam Olivertől és Shanetől,hogy jófej vagy aztán gondoltam valamikor dumálhatnánk.De hát most,hogy így belém estél-nem is tudja mennyire-nem lesz nehéz dolgom.-nevetett.
-Hát elég érdekes,hogy Oli azt mondta jófej vagyok ugyanis a nap nagyrészében öljük egymást.-nevettem.
-Elsősorban Shane mondta,hogy jófej vagy.-Ez kedves.-ráadásul az évnyitón láttam,hogy milyen csinos lettél a nyáron.Ne érts félre tavaly sem voltál csúnya...-kezdte és kezdett úgy tűnni elvesztette az irányítást a szavai felett.
-Nyugi értelek.-nevettem.
-Akkor jó.-mosolygott.A csengő megszólalt.-azt hiszem mennünk kéne.Figyu mi lenne ha valamelyik szünetben megkeresnélek?-ez a kérdés annyira meglepett.Az egész annyira meglepett.Pár perce még azt hittem,hogy nem is tud a létezésemről,most meg azt mondja,hogy szép vagyok és a társaságomat keresi.
-Az.Az szuper lenne.-vigyorogtam.
-Remek.-ő is elmosolyodott.
-Akkor szia.-köszönt el.
-Szia.-mondtam halkan.A vállam felett átpillantottam és figyeltem ahogyan elsétál a folyosón.