Nem érdekel más

15.7K 983 73
                                    

-Na én léptem Judyhoz.Órán találkozunk.-intett Oliver Shanenek miután kiszálltunk a kocsiból.
-Okes.-válaszolt Shane és zsebrevágta kezeit.Megvártuk míg Oli elég messze megy,majd Shane felém fordult.
-Akkor szertár?-kérdezte.Aprót bólintottam és elindultam előre.Shane pár méterrel mögöttem jött.Alig vártam már,hogy kettesben legyünk.Beértem a suliba.Olyan gyorsan szedtem a lábaimat ahogy csak bírtam,nem akartam egy barátommal sem össze futni.Már éppen kanyarodtam volna be a szertár irányába amikor Libit megláttam a folyosó végén.Egy pillanatra megtorpantam,hogy most mégis mit kéne csinálnom.Köszönnem kéne neki?Vagy csak gyorsan osonjak el?Az utóbbit választottam volna ha Libi nem abban a pillanatban vett volna észrevett.A francba.Elindult felém.Én is tettem pár lépést az irányába.
-Szia!-mosolyogtam rá kedvesen.
-Szia.-válaszolt egyhangúan.
-Hogy vagy?-kérdeztem,mert nagyon úgy tűnt,hogy nem nagyon akarja tovább vinni a beszélgetést.Szólásra nyitotta a száját,majd átnézett a vállam felett.Shane idő közben beért engem.
-Szia!-köszönt Libi Shanenek.
-Hali!-intett Shane és lekanyarodott a szertár felé.Ránk sem nézett.
-A szemét.Köszönni is alig akar.-dühöngött halkan a lány.Kínosan köhintettem egyet és vártam,hogy mehessek Shane után.-Majd később beszélünk oké?Most nincs valami jó kedvem.-monda és megdörzsölte a halántékát.
-Okés.Persze,megértem.-bólintottam bíztatóan.Libi elmosolyodott,majd elindult.Nagyot sóhajtottam és lekanyarodtam a szertár felé.Lenyomtam a kilincset és beléptem.Shane a hátat a falnak támasztotta és karbatett kézzel várt rám.Magam után becsuktam az ajtót és elindultam felé.
-Gyere ide.-suttogta vigyorogva és bal karjával megragadta a derekemat,hüvelykujját beakasztotta a farmerom derékba így húzva közelebb magához.Jobb kezét az állam alá vezette és megcsókolt.Mosoylogva vissza csókoltam és jobb kezemet a fekete hajába vezettem,ballal a vállába kapaszkodtam.
-Hiányoztál.-suttogtam.
-Te is.-hajolt el tőlem és mosolyogva fürkészte az arcomat.
-Mi az?-kérdeztem.
-Kibaszott mázlista vagyok.-rázta a fejét értetlenül.Imádom ha ilyeneket mondd,imádom ha bókol,ha dícsér.
-Szeretlek.-mondtam és lábújjhegyre állva egy puszit nyomtam az orra hegyére.Hatalmas vigyor jelent meg az arcán és elnevette magát.Imadom a mosolyát,ahogy megjelennek gyönyörű hófehér fogai,ahogy előbújnak édes gödröcskéi.Nem tudok betelni ezzel a mosollyal.Azzal a szájjal,azzal az arcal.Egyszerűen gyönyörű.Legszívesebben egész nap csak őt nézném.És ahogy eszembe jut,hogy ezt semmiképpen sem tehetem meg,elszomorodok.
-Mi a baj?-fogja két keze köze az arcomat és homlokát a homlokomnak dönti.
-Semmi csak-állok meg egy pillanatra,majd sóhajtok.-semmi.-rázom meg a fejemet.Felesleges lenne panaszkodni.
-Mondd el Csipi!-kérlel és leül az ott levő székre,majd az ölébe ránt.Nevetve nyakaköre tekerem karjaimat és a lábamat kereszte teszem.Egyik kezével a derekemat simogatja,másikkal a combomat.-Mi a baj?-ismétli el újra.
-Nem akarlak ezzel terhelni és ez ellen úgy sem tehetsz semmit-kezdtem hadarni.
-Honnan tudod?-ráncolja össze a szemöldökét.-Gyerünk,mondd el.
-Semmi különös,tényleg csak egyszerűen ha arra gondolok,hogy megszólal a csengő,mi kimegyünk innen-néztem körbe.-és újra olyanok leszünk,mint régebben.Ettől összeszorul a szívem,mert én nem akarok olyan lenni,mint régen.Úgy akarok rád nézni ahogy most,és nem csak ilyenkor a szertárban hanem mindig.Annyira boldog vagyok,mint még soha és szörnyen pocsék,hogy nem mutathatom ki.-sütöttem le a szememet.
-Dakota nézz rám!-kért és kinyitottam a szememet.-hidd el tudom milyen.Egy cipőben járunk.-mosolyodott el kedvesen.-ha esetleg meggondoltad magad,és szeretnéd felvállalni a dolgot én benne vagyok.Az elejétől fogva így akartam szóval ez csak rajtad múlik.
-De ezt nem tehetjük.Képzeld csak el,hogy mi lenne ha most kezénfogva mennénk ki azon az ajtón.Botrány.Libi szerintem a torkunknak ugrana és Oli soha többe nem állna szóba velünk.Ráadásul mindenki pletykálni kezdene.-magyaráztam.
-Furcsa,mert én pont leszarom a többi ember véleményét.Libinek nincs köze hozzá,Oli valahogy túltenné magát rajta és a többi meg teljesen hidegen hagy,de ha te ennyire adsz mások szavára akkor felőlem bujkáljunk.-nézett rám komolyan.
-Nem adok más szavára csak-kezdtem.
-De!Pontosan azt csinálod.-tolt el az öléből és felállt.-Mindjárt csengetnek úgyhogy jobb ha megyek.Nehogy észrevegyenek minket.
-Most mérges vagy?-kérdeztem halkan.
-Ugyan miért lennék?Hiszen a barátnőm csak titkolni akarja a kapcsolatunkat.-ironizált.
-Hiszen tegnap te is beleegyeztél!-emeltem meg a hangom.
-Igen-bólintott.-Csak nem tudtam,hogy ilyen rohadt nehéz lesz.-nézett le rám dühösen.Kinyitotta az ajtót,kiment és becsapta maga után.Ismét igaza van és hülye lennék ha emiatt hagynám,hogy veszekedjünk.Teljesen mindegy,hogy mikor mondjuk el,így is,úgy is lesz olyan aki nem fog örülni neki.És akkor mivan?Nem kell,hogy mindenki szeressen.Elég,hogyha ez az egy szert.Könnybe labdát szemekkel kaptam az ajtó után és kirohantam rajta.A folyosón rengeteg diák volt,de én csak egyetlen egyet kerestem.Legördült egy könny az arcomon amit gyorsan le is töröltem.Körbe néztem és amikor észrevettem Shane távolodó alakját,rohanni kezdtem felé.
-Shane!-kiáltottam neki.Ő hirtelen megtörpant és felém fordult.A folyosón levők bámulni kezdtek engem.Shane felé szaladtam és amikor közel voltam,megálltam.
-Nem érdekel más.-mondtam.Értette mire gondolok.Allám alá nyúlt és hagytam,hogy megcsókoljon anélkül,hogy tudtam volna ki lát minket.

A bátyám legjobb barátja Where stories live. Discover now