Mosolyogj! | NaruSasu fanfiction ✔

13./II.

(flashback)

Lee sokkal jobban táncolt, mint ahogy azt elképzelte, és közben igyekezett szórakoztatni is őt. Az edzéstervéről mesélt, meg arról, ők otthon hogyan ünneplik a karácsonyt. Sakura a felét sem hallotta ki annak, amit mondott, de azért mosolyogva bólogatott. A fiú nem volt jóképű és minden lány álma, de Sakura igazán tisztelte a személyiségéért, a kitartásáért és a segítőkészségéért. Máris sokkal jobban érezte magát, és ezt neki köszönhette, nem az elméletbeli táncpartnerének. A ruhájában kicsit melege volt, szemeivel már kereste a helyet, hova dobhatná le a boleróját, ahol meg is találná később, mert a sok táncoló ember között igencsak izzadni kezdett. Csak remélni merte, hogy a dezodor és a testpermet illata megmarad a bőrében.

Egy lassabb szám következett, a legtöbb pár egymásba karolt vagy összebújt, ő pedig bármennyire kedvelte Lee-t, erre nem vállalkozott. Egyetlen emberrel szerette volna csak megtenni, de ő pár haverjával beszélgetett, neki háttal. Már nem is dühében, elkeseredésében kapta el a fejét, mikor meglátta a fiúhoz egészen közel Karint állni. Talán őt fel is kéri, vagy legalábbis az a vipera kierőszakolja a figyelmét. Nem akart már tudni sem róluk, egyikőjükről se. A képzeletében minden úgy tűnt, mintha tündérmese lenne, órákig táncolnának, aztán elhívná egy kicsit messzebb a tömegtől és hangzavartól, és elmondaná neki. Sasuke pedig megcsókolná, vagy legalábbis mondana valami romantikusat, aztán kézen fogva térnének vissza a táncparkettre. Elméletben minden olyan tökéletes volt... Éppen emiatt koppant most ekkorát. Túl nagyra vágyott.

- Sakura-san, semmi okod szomorúnak lenni. - Lee mintha olvasott volna a gondolataiban. Értetlenül, letörten emelte fel az állát, a fiú pedig bíztatóan rámosolygott. - Köszönöm a táncot! - Mielőtt a lány bármit is mondhatott volna, Lee megpörgette elengedve a kezét, és teljesen más karok között landolt. A szeme sarkában látta még a mosolygó ex-táncpartnerét eltűnni, de minden figyelme az újra terelődött. Talán mégis léteztek csodák.

- Sasuke? - találta lassan meg az egyensúlyát, arcán széles mosoly terült el, ahogy a sötét alak lassan kirajzolódott a szemei elől. A fiú szó nélkül helyezte kezeit Sakura derekára, a lány pedig finoman átkarolta a nyakát.

- Mindig utáltam táncolni - sóhajtott egy aprót a fiú, a rózsaszín hajú pedig halkan felnevetett. A tény, hogy Sasuke csak miatta mégis táncol, megmelengette a szívét. Ráadásul milyen jól csinálta! Lee-t néha neki kellett húznia, de Sasuke úgy vezette őt, mintha táncos cipőkben született volna. Logikusnak is tűnt, hiszen édesanyja, Mikoto harmincas éveiig profi balett-táncosként dolgozott és a legnevesebb színházakban, operaházakban lépett fel. A fiainak is meg kellett örökölniük valamennyit a fényes múltjából.

- Pedig jól csinálod - mosolygott rá, mintha ő lett volna a világ legboldogabb embere. - Azt hittem, Karinnal táncolsz - fűzte hozzá halkan.

- Idegesítő. - Sakura nem volt rosszindulatú ember, de ez az egy szó vagy tíz szintet emelt a jókedvén. Eddig mindig azt hitte, Sasuke kedveli Karint. A filmekben is így van, a bomba alakú népszerű lány az iskola legmenőbb srácával jön össze. Sakura ezért is utálta az effajta tinifilmeket. Ha Ino nem kényszerítette volna, soha egybe sem néz bele.

- Azt hiszem, kedvel téged.

- Sosem tennék keresztbe a barátaimnak. Mégha én is kedvelném, akkor sem - rázta meg a fejét Sasuke. Sakura értetlenül meredt rá, mintha egy titokból hagyták volna ki. - Suigetsu gólyatábor óta bele van zúgva - tette hozzá Sasuke.