Mosolyogj! | NaruSasu fanfiction ✔

19.

Naruto senkinek nem volt hajlandó megmutatni a pályázati képet. Még a fényképezőgépét is eldugta mindenki elől, nehogy megkaparinthassák tőle, és idő előtt nyilvánosságra kerüljön a pályamű. Az Uzumaki ilyen szempontból nagyon is maximalista volt. Arra hivatkozott, hogy még szerkesztés alatt állnak az esélyes képek, és ő csak kész fotókat hajlandó nyilvánosság elé tárni, de élvezte is, ahogy körbezsongták minden oldalról, be kellett vallania.

- Egyébként is Sasuke láthatja először, hiszen ő volt a modellem - nevetett a rendelt pizzájába harapva. Úgy érezte magát, mint valami mutatványos, ahogy mindenki körbeállta.

- Dehát én estem el! - kérte ki magának Kiba felháborodva. Ha már ekkora áldozatot vállalt magára, és még egy óra múltán is köpködte a szájából a homokot, úgy gondolta, annyit minimum megérdemelt, hogy ő láthassa elsőnek munkájuk végeredményét.

- Én ajánlottam a helyszínt! - szólt közbe Sakura. - És én biztosítom a tetőt a fejetek felett!

- Már amennyire... - szúrta közbe Ino vigyorogva, miközben a néhány helyen elég hiányos plafonra bökött. - Egyébként meg, én voltam a sminkes! Nélkülem bukott volna az egész - dőlt hátra a székében, értetlenül nézve körbe, mikor többen is felkuncogtak az asztalnál. Erre csak legyintett egyet; nem értették a sminkelés fontosságát, a művészetet minden színben és ecsetvonásban.

- Befognátok végre...? - sóhajtott Sasuke halkan, a margharitáját majszolva. Nem érezte magát kicsattanóan jól, a halántéka lüktetett, és elnehezedtek a szemei. Talán megfázhatott, mikor a parton voltak, mindenesetre most mindennél jobban érezte azt, hogy a hozzá levő legközelebbi emberbe is képes lenne beleszúrni a villáját. Mert igen, Uchiha Sasuke késsel és villával fogyasztotta a pizzát. - Átruházom Akamarura a privilégiumom - biccentett az éppen alvó kutyus felé, és még hallotta, ahogy Ino halkan odasúgja Sakurának: „Az mi?".

- Értékeli - röhögött fel Kiba. - Teljesen ki van ütve. Aludni fog estig, aztán ugatni reggelig.

- Ha nem hallgattatod el, szakítok veled - szorított szőke lófarkán Ino, ahogy közelebb húzódott az Inuzukához.

- Ino - sóhajtott Kiba fáradtan -, nem is járunk!

- Egyszer mindent ki kell próbálni - vigyorgott Ino szélesen, ajkai rózsaszínben fénylettek, mellkasát kidomborította, ahogy egyre közelebb és közelebb hajolt a másikhoz, aki hirtelen pattant fel a székből, és a kinti fabódéba menekült előle.

- Biztos megülte a gyomrát a pizza - falazott Naruto, miközben a szőke lány szájának szélei elkámpicsorodva görbültek lefele.

- Pedig én olyan keményen próbálkozom... Mit kéne még tennem, hogy belém szeressen? Azt hittem, én vagyok a randizás királynője, titeket is összehoztalak! - bökött Naruto és Sakura irányába. - Erre...

Sakura arca egészen kivörösödött, ahogy mosolyogva lesütötte a szemeit, Naruto zavartan kapta el a tekintetét, mindketten igyekeztek kerülni bármiféle kontaktust egymással. És Sasukével is, aki lassan felvonta a szemöldökét, arca közömbös és értetlen volt egyszerre. Tudott arról, hogy kavartak, de Naruto egy szóval sem említette, hogy együtt lennének. Kezdett felmenni a vérnyomása, holott tudta, előbb-utóbb biztos összejöttek volna. Hiszen egy szobában alszanak, egymás kezét fogják... Ugyanakkor volt egy olyan érzése, hogy Naruto feszengett ebben a különös kapcsolatban. Ezt látta rajta, ahogy a srác minden alkalommal megilletődött, mikor Sakura hozzáért, és kerülte azt, hogy kettesben legyenek. Talán csak őelőtte, Sasuke előtt nem akarta ezt mutatni, hiszen tudta, hogy a Harunóval még egy levegőt szívni is képtelen, de még így is furán viselkedett. Nem nagyon akarta elhinni, hogy ezek ketten egy pár lennének. Még csak össze sem illettek.