Out • l.p • (Befejezett)

27.

kristina bazan

Az első dolog, amit ébredésem után érzékeltem, az az erős kávé illat volt, ami betöltötte az egész szobát. A fejem kótyagos volt, de nem fájt, ami máris sokat dobott a reggelemen, pedig még fel sem keltem normálisan.

Próbáltam még jobban elbújni a párnák között, a takarót felhúztam az államig, míg a fejemet benyomtam az egyik párna alá és egy mélyet lélegezve, majd a levegőt hosszan kifújva összehúztam magam picire.

Csukott szemhéjaim mögött visszarepültem az éjszakába és erősen próbáltam visszaemlékezni mindenre, ami történt. Ez persze nem jött össze, mert arról például fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültem vissza a hajóra. Annyi volt meg, hogy beszélgettünk a srácokkal és a lányokkal, Javier valamint Diego is megérkezett a helyszínre, Fionával hajtottuk fel a shotokat, és néhány színes koktél is volt előttünk az asztalon.

Ennél több viszont nem igazán akaródzik beugrani, csak halvány és összemosódott villanások vannak. Legalábbis egyelőre. Azt hiszem voltam a táncparketten is, de hogy kivel arról fogalmam sincsen. Van egy kép egy jakuzziról is, habár aligha hiszem, hogy részeg állapotban még abban is jártam. Sokkal inkább álmodhattam, vagy valami ilyesmi.

Hangosan felmorogva fordultam a hátamra, majd a másik oldalamra, elkaptam Fiona kezét mellettem, majd a fenekemmel közelebb csusszanva hozzá a fejemet is az övé mellé raktam.

Ráncba szaladt a homlokom, mikor Fiona keze helyett egy sokkal férfiasabb tenyér csúszott a derekamra, az orromat hirtelen betöltötte egy ismeretlen illat és az arcomat is csiklandozni kezdte valami puha, végül annak a puha melegségnek nyomódott, és mikor egyértelműen szőrös lábak csusszantak az enyéim közé, felpattantak a szemeim.

Fejemmel hátrébb húzódtam és hunyorogva néztem fel az illetőre, aki nem Fiona volt, de még nem is csak Cibelle. Hanem persze Liam. Csak azt tudnám, hogy ezen miért lepődtem meg.

- Szia – mosolyodott el, ahogy lepillantott rám, az arca egyik fele a párnába volt nyomódva, a haja kócosan meredt az ég felé és egy percre elgondolkodtam azon, hogy valójában mennyire helyes volt. Mert az volt, ezt senki semmivel nem tudta volna megcáfolni.

- Szia – köszöntem vissza végül, a számon kiszaladt egy kisebb sóhaj és elpillantottam róla, végül a fejemet is egyszerűen visszafordítottam a mellkasa felé.

Igazán kíváncsi lennék rá, hogy hogy a francba kötünk ki minden egyes találkozásunkkor az ágyban.

- Hogy vagy? – kérdezte könnyedén és kedvesen, én pedig durcásan lebiggyesztettem a számat, mert egyáltalán nem akartam, hogy kedvesen viselkedjen, és jó fej legyen velem. Így nekem sincs kedvem vele bunkózni és a végén még azt találja hinni, hogy megbocsájtottam neki a múltkori eset miatt. Vagy, hogy rendben vagyok azzal, hogy minden alkalommal egy ágyban végezzük. – Fáj a fejed?

- Nem – feleltem kurtán.

- Akkor jó. Tegnap este adtam gyógyszert és vizet, hogy ne legyél nagyon másnapos – mondta halkan, a hangja szinte simogatta a füleimet és minden egyes belégzéskor megtelt az orrom az illatával. Ami rohadtul tetszett, és ez bosszantott.

- Köszönöm – motyogtam halkan, szemeimet visszahunytam és mély lélegzetet véve próbáltam visszaaludni, hátha mire felkelek, már Fiona mellett ébredek fel.

Ez persze nem jött össze és visszaaludnom sem sikerült, pár percig viszont tovább pihentem csendben, ami igazán kellemes volt. Még úgy is, hogy Liam ölelő karjai között feküdtem. Basszus, éppen azért volt igazán kényelmes, mert nem egyedül feküdtem az ágyban magányosan és nem is a barátnőmmel vagy a kutyámmal osztozkodtam a takarón! Hanem egy férfivel, aki bár Liam volt, mégis jól esett, ahogy átölelt és védelmezően magához szorított. Mintha csak lenne köztünk bármi is az egy éjszakás kalandokon kívül.