Out • l.p • (Befejezett)

32.

kristina bazan

A kör alakú ablakon beáramló napfény simogatta az arcbőrömet, meleg ujjak fonódtak a karomra és hátulról is hozzám simult valaki. A lábaim másik kettőbe voltak begabalyodva, egyik kezem a fejem mellett pihent a párnán, míg a másik a melleim alá a bőrömhöz volt nyomva. A takaró még a vállunkig felvolt húzva, ezzel még nagyobb hőt kreálva. Majd meg sültem a paplan alatt az ölelő kezek között, de túlságosan jól éreztem magam ahhoz, hogy megmozduljak. Visszaaludni ugyan már nem tudtam, de úgy éreztem, hogy jelenleg nem lenne az az ajánlat, amivel kirángathatnának az ágyból.

Egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, a szemeimet remegve nyitottam fel és összeszűkítve pislogtam körbe, ameddig elláttam. A nap vakítóan sütött be az ablakon pontosan a fejemre, és egy pár pillanatra visszahunyva a szemeimet élveztem még a meleget. Mikor Liam megmozdult, majd szintén felsóhajtott mellettem, végül a lábai és a kezei is eltűntek mögülem, felnyitottam a szemeimet és én is a hátamra fordultam, de csak hogy utána a másik oldalamra fekhessek vele szemben.

Kezemet kicsaptam a takaró alól és álmosan pislogtam a mellettem fekvő férfire, aki a jelek szerint még mindig aludt, ha nem is mélyen, de az ágy biztosan húzta még őt. Az állán, állkapcsa vonalán és arcán borostája megint tovább nőtt, a tenyerem hirtelen viszketni kezdett azért, hogy az arcára csúsztassam a kezemet és megsimogassam, illetve csókokat szórhassak ott el végig. Ádámcsutkája élesen rajzolódott ki, a haja egy madárfészekként pihent a feje tetején. Jobb keze a takarón, a hasán pihent, tetoválásai eszméletlenül kitűntek, hála a fehér ágyneműnek és beáradó napfénynek.

Az orromban csak az ő illata terjengett, akárhányszor beszívtam a levegőt, mindig megtelítődtem a jellegzetes Liam illattal, ami mára már egyáltalán nem volt gyomorfelfordító hatással rám, sokkal inkább rajongtam érte. Ami elképesztően furcsa volt, mert pár hónapja még csak egyetlen jellegzetes illatért voltam oda és, ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy nyáron majd egy másik férfi karjai között fekszek, és másik férfias aromáért fogok megbolondulni, biztosan körbe röhögtem volna. Raphi pedig velem együtt tartott volna a nevetésben.

Liam újabbat sóhajtott, mire visszakaptam az arcára a szemeimet, az arcomra egy kis mosoly csúszott és közelebb csusszantam hozzá a céllal, hogy eltereljem a gondolataimat arról a személyről, aki az utóbbi időben csak szomorúvá tett. Félre ne értsetek, nem Raphi hibájából, hanem a sajátoméból természetesen.

A közeledésem rögtön viszonozva lett és közelebb húzott magához, egyik kezét a hasamra csúsztatta, míg a másikat átemelte felettem, így a mellére húzhatott. Mosolyogva raktam a fejemet meleg bőrére, mellkas szőrzete rögtön csiklandozni kezdte az arcomat, míg a kezemet hasára fektetem és a mutatóujjammal kicsi köröket és mintákat kezdtem rajzolni a mellkasára.

Egy széles mosoly kúszott az arcomra, ahogy egy puszit nyomott a fejemre, és bár a hajam is izzadtan tapadt a tarkómhoz, egyáltalán nem érdekelt. Magam elé bambulva, és kis mintákat Liam mellkasára rajzolva pihentem tovább, miközben ő a csupasz vállamat cirógatta. Újabb hangos sóhaj hagyta el a száját, ami megint csak megmosolyogtatott, fejemet jobban a mellkasába fúrtam, végül kicsit felemeltem és egy puszit nyomtam rá, miközben kihasználtam az alkalmat és mélyen belélegeztem az illatát.

- Jó reggelt – szólalt meg halkan, a hangja mély volt és rekedtes, pont olyan, mint aki most kelt fel.

- Mhm – hümmögtem fel lehunyt szemekkel és arra se vettem a fáradtságot, hogy visszaválaszoljak neki. Túlságosan lusta voltam mindenhez.

Egy ideig feküdtünk még csendben egymást cirógatva, de aztán egyre felerősödtek a többiek hangja és Liam hasa is megkordult alattam. Kuncogva emeltem fel a fejemet, és a teste mellett könyökölve néztem rá, míg az ő álmos arcán is egy hatalmas mosoly terült el.