✔Faded feelings (+18)- Shawn Mendes FF. *ÁTÍRÁS ALATT*

Epilógus 2.

Belemarkolt derekamba, közel húzott magához...

- Shawn! Mit csinálsz? -húzódtam el az utolsó pillanatban.
- Lizzy. Én szeretelek. Nagyon hiányzol. -tűrt egy tincset fülem mögé.
- Ezt nem tehetem. Férjem van, akit szeretek. Nem fogom megcsalni! Ráadásul itt vannak a gyerekek.
- Lehetnék én az apjuk.
- Persze. Kiara még örülne is. De Tom? És amúgy meg miért gondolkozok ezen, mikor úgy sem bocsájtanék meg neked.
- Mit?
- Azt hogy faképnél hagytál. Többször is.
- Sehogy. Ez megbocsájthatatlan. Csak hagyd, hogy megmutassam, mennyire szeretlek. -utolsó szavait ajkaimra suttogta, arca vészesen közel volt enyémhez.
- S-Shawn nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Egy próbát megér.
Puha ajkait enyémre illesztette. Szánk úgy összeillett, olyan harmónikusan mozgott, mintha mindig is egymásnak lettek volna teremtve. Nyelvével beférkőzött ajkaim közé, lassan, szenvedélyesen csókolt tovább. Kezét derekamra csúsztatta, közelebb vont magához. Nyaka köré fontam karom, miközben hajába túrtam. Kicsit meghúztam göndör tincseit, mire halkan felnyögött. Levegőt alig kaptam, de soha nem akartam abba hagyni. Ölébe húzott, lábaimat dereka köré fontam. Kezét lejjebb vezette fenekemhez, finoman belemarkolt.

Úristen! Én mit csinálok? Épp most csaltam meg a férjemet. A gyerekem apját. Akit szeretek, akivel le akartam élni az életem. Erre Mendes betoppan és mindent felkavar. Ezek után mégis hogy nézzek tükörbe?

Kiszálltam az öléből és amilyen gyorsan csak tudtam, elfutottam. Könnyeim megállíthatatlanul folytak, lábaim remegtek, azt sem tudtam hova megyek, csak futottam.

...

Már két napja nem láttam Shawnt. Lehet eltűnt és megint itt hagyott. Kiara mindig csak az apja után kérdezősködik, én meg nem birok Samuel szemébe nézni. Sosem voltam ilyen. Soha nem csaltam volna meg a párom. De el kell neki mondanom. Megérdemli, hogy tudja.
- Sam. Beszélhetnénk?
- Persze kicsim. Mi a baj?
- Semmi...
- Látom rajtad. Mióta Shawn megjelent, ilyen vagy.
- Huhh. Nem is tudom hol kezdjem.
- Gyere üljünk le. -tessékelt a kanapéhoz.
Lábamat ölébe tettem, kezeinket összekulcsoltam.
- Tudod én nagyon boldog vagyok veled. Hamarosan öt éve házasok vagyunk. A gyerekek is nagyon jól megvannak.
- Mire akarsz kilyukadni? -láttam a rémültséget arcán.
- Mikor Shawnal elmentünk sétálni, meg akart szerezni újra.
- És t-te?
- Nem hagytam magam, hiszen szeretlek. És úgy érzem, hogy ennél jobb már nem lehetne az életem.
De aztán a végén sajnos meg adtam magam. -kezdtem el sírni.
- Visszacsókoltam. Pedig végig ti jártarok a fejemben.
- Liza. Erren nem tudom, hogy mit mondjak...Szereted?
- Mi?
- Szereted még Shawnt?
- I-igen azthiszem. De veled akarok maradni. Te biztonságot és szerető otthont nyújtasz nekem.
- Csak nem teszlek olyan boldoggá, amennyire ő tenné.
- Nem. Te igenis boldoggá teszel! Ő midnig elhagyott.
- Mégis szereted. Tudod ilyen lehet igazán szeretni valakit... Mindent megtennél érte, örökké szeretni fogod. Pont olyan, ahogy én érzek irántad. De ha te ezt nem viszonzod, nem lehetünk együtt boldogak.
- Sam... Ezzel mit akarsz?
- Elválok...

Anyaaa csengettek!
- Nyitom! -szaladtam az ajtóhoz.
- Anya szia! Gyertek be a gyerekek már készen vannak.
- Mama! -jött elő Tom.
- Sziasztok! Na indulhatunk?
- Felőlem. -forgatta szemét Kiara.
- Kia ez nem szép dolog! Örülnöd kéne, hogy a nagyi elvisz.
- Jó bocsánat.

Bepakoltunk a kocsiba és el is indultak. Üres a ház nélkülük. Hiányoznak. Magányomban egy üveg bort iszogatok.
Kopogást hallottam az ajtón, odasétáltam és kinyitottam.
- Shawn? -tátottam el a számat.
- Lizzy. Hallottam, hogy váltok. Miattam. -hajtotta le a fejét.
- Hát igen. Ez van. Tudod megcsaltam.
- Bemehetek?
- Persze gyere. -álltam arrébb.

- Tudod nagyon hiányoztál. -kortyolt bele a borba.
- Te is nekem.
- És gondolkodtál már azon, hogy megbocsájtasz-e?
- Öszintén még nem.
- Azért majd gondold át. -simogatta meg arcom, majd kezét combomra tette.
- Rendben.
- A gyerekek hogy viselik?
- Tom egész jól, még nem nagyon érti mi történik, kiara viszont depressziós. Nem bírja lelkileg, hogy mindkét apukája elhagyta.
- Annyira sajnálom. Minden az én hibám.
- Pontosan.

- Kapcsolok zenét. -nyomtam meg a hangszóró távkapcsolóját.
Amint meghallottam az ismerős dallamokat, elkezdtem dúdolni.
- What would I do without your smart mouth...
Shawn átkarolta derekam, együtt ringatózunk az imádott dallamokra. Ahogy megfordultam, kilöttyent a bor a kezemből, egyenesen Shawn ingjén landolt.
- Jaj Shawn Sajnálom! -kiáltottam fel.
- Semmi baj. -mosolygott.
- De ez nem fog kijönni!
- Van még más ingem, nyugi nem maradok ruha nélkül. -nevetett.
- Ezt be kell áztatnom. -mutattam a foltra.
Amint kimondtam, elkezdte kigombolni a ruhadarabot, egyre többet mutatva izmos testéből.
- Add ide. -nyújtottam kezem, miközben végig a padlót néztem zavaromban.

Besétáltam a fürdőbe és elkezdtem beáztatni.
- Mikor lettél te ilyen házias? -hallottam hangján, hogy mosolygott.
- Tudod, ha egyedül maradsz egy kislánnyal, könnyen beleszoksz. -néztem bele a tükörbe. Bár ne tettem volna. Shawn ott állt félmeztelen az ajtófélfának támaszkodva. Arcán egy vadító mosoly terült el. Közelebb lépkedett, kezét derekamra tette.
- Látom, hogy kívánsz, ne tagadd. -suttogta a fülembe.
- Pedig nem. -fordultam meg tengelyem körül.
Ajkait lassan enyémhez érintette, lassan csókolt, felkapott, bevitt a hálóba. Letett az ágyra, elkezdte lehámozni ruhámat. A végén minden ruhadarab a földön kötött ki, és innentől kezdve mindenki tudja, mi történt.

Lassan kinyitottam szememiet, nem kellett megszoknom a fényt, mivel be volt sötétítve. Így nem is nagyon láttam semmit.
Oldalra fordítottam a fejem és a mellettem fekvő férfi mosolyt csalt az arcomra.
- Jó reggelt Sam. -öleltem át.
Kinyitotta szemét, rámnézett és akkor jöttem rá, hogy ez nem Samuel.
- Hogy mi? -ült fel.
- Vagyis Shawn. Mi történt?
- Nem is emlékszel?
- Hát mivel mindketten meztelenül fekszünk az ágyban, gondolom mi lehetett.
- Te még mindig szereted.
- Lehet.
- Nem is tudom mit keresek itt. Azt hittem újra együtt lehetünk.
- Na persze. Majd ilyen könnyen megbocsássak!? Ezt te sem gondoltad komolyan!
- Pedig ezzel a szándékkal jöttem ide. -mondta miközben már rajta volt a nadrágja is.
- Tudod mit? Inkább maradjunk annyiban, hogy csak akkor találkozunk mikor jössz Kiarát látogatni.
- Jó. -indult ki a szobából.
- Shawn! -szaladtam utána, a takarót magam elé tartva.
- Hmm?
- Nem akarok haragban elválni. Maradjunk barátok.
- Nem tudom, hogy ezek után menni fog-e.
- De a lányod miatt jönnöd kell.
- Miatta fogok.
- Szia.
- Szia Lizzy. -adott puszit arcomra.

2 hónappal később...

- Drágám induljunk! -kiabáltam fel.
- Jövök.

- Gyönyörű vagy. -mért végig.
- Menjünk. -karoltam belé és elindultunk a kocsihoz.
- Jó lesz ennyi idő után újra kettesben vacsizni.
- Igen. Elég zavaros volt az utobbi időkben a kapcsolatunk.
Besétáltunk az étterembe, elfoglaltuk a helyünket.

A vacsora jó hangulatban telt, utána felsétáltunk az étterem tetőkertjébe.
- Hiányoztál. -nézett mélyen a szemembe.
- Te is nekem.
- Szeretlek Lizzy. -húzott közelebb.
- Én is téged Sam. -csókoltam meg...

Vége

Hai!💕
Tudom nem lett a legjobb befejezés de én így éreztem jónak...
Remélem tetszett a sztori, a jövőben valószínűleg ezt a 4 epilógust összevonom.

Ha utólag érdekelnek a SZEREPLŐK, én hogy álmodtam meg, akkor ÍRJATOK COMMENTET, hogy csináljak egy ilyen részt!💖💖

Köszönöm, hogy itt voltatok és olvastátok a storym! ❤❤😘