A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 18.

A döntésem pedig...

Hogy felveszem neki a telefont.

Akkor is a férjem, ha egy időre külön vagyunk! És ha olyan baj van, ahol nem tud segíteni se a mentő, se a tűzoltó és se a rendőr, akkor nekem kell!

Éppen húztam volna el a telefonom kijelzőjén a zöld ikont, mikor Jimin lépett be. A hirtelen ijedségtől a piros ikont húztam el véletlen. Amint megláttam, hogy kinyomtam a telefont, eldobtam az ágy végébe és hangosan ordítoztam, hogy "Ne!"

Jimin biztos hülyének nézhetett. De ezt a gondolatát félre tette és odasétált mellém. Leült az ágyra és a szemembe nézett.

-Yoongi?

Én csak bólogattam.

-Min Ah... Most ha úgy vesszük külön vagytok. Nem hívhat mindig téged! Neked is kell egy kis szabadság!

-De Jimin! Mi van, ha olyan baj van, amihez én kellek?! Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha valami baja esne! Szeretem őt!

Ekkor Jimin felállt és ridegen bólintott. Az ajtó fele igyekezett.

-Ha annyira szereted, akkor miért mentél el tőle?! Tudod, hogy nézel ki most jelen állás szerint?! Mint egy tiniribanc!

Azzal bevágta az ajtót és otthagyott. Egyedül. Szemeimből megállíthatatlanul folytak a könnycseppek. Jimin volt a legjobb barátom. De egyszer ő is hátba tudott szúrni...

*Jimin pov*
Amint elhagytam Ah szobáját, a sajátomhoz siettem. Nos igen. Odaköltöztünk V-hez. Becsaptam magam mögött az ajtót és egy hatalmasat vágtam a falba. Hogy lehetek ekkora paraszt?! Leribancoztam azt a lányt akit szeretek! Vagy... Ez olyan bonyolult! Mikor Ah bevallotta, hogy Suga-t szereti, akkor nekem ezer darabra hullott mindenem. Szerelmes lettem Ah-ba. De mikor az esküvőn kijelentette a pap, hogy házastársak lettek, 1 hétig csak alkoholba fújtottam a bánatom. Soha nem mutatattam ezt ki a lány előtt. De mégis belül darabokra szedett az, hogy együtt látom őket. A legjobb barátja vagyok mégis. És most... most hátbaszúrtam az érzelmeim miatt...