Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

13. fejezet - Kék tűz

Bumm. Összeütközött valakivel. Fejét lehajtva felpattant, és gyorsan megérintette a fejét. A haja ismét vörösen omlott le a térdéig. Lehajtott fejjel próbált meg tovább futni, ám ekkor a karját megragadta az, akivel összeütközött.

- Hé, Piton, mi bajod? - Phyllis megdermedt.

- Hagyjál. - szólt rideg hangon, és megpróbálta elrántani a kezét.

Ám ekkor Draco Malfoy szembefordította magával, és a szemébe nézett. Ekkor ő is megdöbbent.

- Neked nem felemás szemeid vannak?

- Micsoda?

Malfoy a mellettük levő fali tükörre mutatott, amiben Phyllis meglátta, hogy a szemei még mindig indigókékek.

- Öhm, izé... semmi közöd hozzá! - csattant fel Phyllis - Mégis mit érdekel téged az, hogy a szemeim mások?

Minden erejét összeszedve visszaállította a szemei eredeti színét.

- Te metamorf mágus vagy? - csodálkozott Malfoy.

- Igen... - Phyllis tudta, hogy nem lenne értelme tagadnia az így is egyértelmű dolgot.

- És miért bőgtél? Tőled zengett az egész folyosó.

- Ehhez végképp semmi közöd - a lány megtörölte kisírt szemeit, és még egyszer végigsimított a haján.

- Na jó, most szépen elmegyünk Pitonhoz, és neki elmondod mi bajod.

- Mióta mondod meg, hogy mit csináljak?

- Ne hülyülj, látszik rajtad, hogy tiszta roncs vagy. Majd az apád tesz valamit az ügy érdekében, mert nekem nem hagyod.

- Még szép, hogy nem! Egy bunkó szemét vagy.

- Ez fájt.

- Te piszkálsz minket már év eleje óta.

- Csodálkozol? Potter egy beképzelt barom, Weasley véráruló, te nem küldtél levelet, pedig megígérted, Granger pedig egy sárvérű.

- Suvickus!

Malfoy szája habzani kezdett. Kétrét görnyedt, és elkezdte köpködni a szappanhabot.

- Ez mire volt jó?! - kiáltotta, mikor kiköhögte magát.

- Ne beszélj így! Undorító. És igenis elküldtem a levelet.

- Én nem kaptam meg - rázta a fejét Malfoy.

- Akkor nem tudom mi lett vele. Lehet, hogy kioldódott a csomó, és leesett valahol.

(Író megj.: Ez még fontos lesz, de később.)

- De csupán annyit írtam, hogy végül aznap este lett pálcám.

- Elmentetek egy másik pálcakészítőhöz?

- Nem. Képzeld, hogy miután hazaértünk... - Phyllis elmesélte az egész történetet.

- Váó... - Malfoy csodálkozva forgatta az ujjai között a hófehér, kék magú pálcát - Ha jól emlékszem olvastam erről valamit valahol. Csak tudnám, hogy mit. És ehhez kapcsolódtak a ragyogó szemek is.

- Mondjuk elég furcsa, hogy a pálca engem választott ki. Gondolj bele. Például ott van Harry, aki legyőzte a világ legnagyobb fekete mágusát, mégsem kapta meg.

- Szerintem ok volt rá. A Welearchia sosem téved, ahogy Olivander mondta.

- Hát, most már mindegy. Az enyém, és méltónak kell lennem ahhoz, hogy használjam.