Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.21. fejezet - Voldemort szolgája

– Hajlandó vagyok végighallgatni a történetet... – motyogta Phyllis, mire Lupin és Black kisírt, vöröslő szemekkel ránéztek.

Az arcuk először hitetlenséget, majd hálát tükrözött. A két férfi egymásra pillantott, és bólintottak.

– Akkor itt az ideje előállni a bizonyítékkal – tápászkodott fel Lupin, és Ron felé fordult. – Gyerünk, fiam, add ide Petert.

Ron védelmezően szorongatta a patkányát.

– Hagyja már békén – próbálkozott erőtlenül. – Nem hiszem el, hogy Makesz miatt szökött meg Azkabanból. Ez mese... – Ron segélykérő pillantással nézett barátaira. – Jó, lehet, hogy Pettigrew patkánnyá tudott változni, de hát a földön rengeteg patkány él. Honnan tudhatta volna, hogy melyiket kell keresnie, amikor végig börtönben volt?

Lupin Black felé fordult, és kissé felvonta a szemöldökét.

– Ez jogos kérdés, Sirius – bólintott. – Honnan tudtad, hogy Peter itt van?

Black talárja zsebébe csúsztatta csontsovány kezét, és előhúzott egy gyűrött papírdarabot. Kisimította, majd felmutatta a többieknek.

A papír egy újságból kivágott fotó volt – az a kép, ami előző nyáron a Reggeli Prófétában jelent meg a Weasley családról. A fényképen ott feszített Ron, vállán Makesszal.

– De hát hogy került ez hozzád? – kérdezte döbbenten Lupin.

– Carameltől kaptam – felelte Black. – Tavaly nyáron, mikor eljött Azkabanba ellenőrzést tartani, elkértem az újságját. És rögtön a címlapon megpillantottam Petert... ennek a fiúnak a vállán... Rögtön felismertem, hiszen számtalanszor láttam átváltozni. A cikkben pedig az állt, hogy a fiú ősztől ismét itt lesz. Itt, a Roxfortban, ahova Harry is jár... nem bírtam volna ki, ha az igazi családom utolsónak hitt tagját is úgy ragadnák el tőlem, hogy semmit sem tehetek.

– Uramisten – motyogta Lupin, s Makeszra, majd újból a képre nézett. – A mellső lába...

– Mi bajuk van vele? – csattant fel Ron.

– Hiányzik az egyik ujja – felelte Black.

– Hát persze – csóválta a fejét Lupin. – Milyen egyszerű... briliáns ötlet... Levágta az ujját, igaz?

– Közvetlenül azelőtt, hogy átváltozott – bólintott Black. – Mikor sarokba szorítottam, a járókelők füle hallatára kiabálni kezdett, hogy én elárultam Lilyt és Jamest. Aztán, mielőtt megakadályozhattam volna, felrobbantotta a fél utcát a háta mögé rejtett pálcával. Hat méteres körzetben mindenkit megölt, ő maga pedig leiszkolt a csatornába a többi patkány közé...

– Talán te is hallottad, Ron – tette hozzá Lupin. – Az egyetlen felismerhető darab, amit Peterből megtaláltak, az egyik ujja volt.

– Biztos egy másik patkány harapta le Makesz ujját! Ő a családi patkányunk, mióta az eszemet tudom!

– Pontosan tizenkét éve él nálatok – szólt Lupin. – Sose tetted fel a kérdést, hogy vajon miért ilyen hosszú életű?

– Azért... azért mert gondját viseltük, és vigyáztunk rá!

– Most mégsincs túl jó formában – jegyezte meg Lupin. – Gondolom, azóta gyengélkedik, mióta megtudta, hogy Sirius megszökött a börtönből.

– Azért beteg, mert retteg attól a bolond macskától! – vágta rá Ron, s a békésen doromboló Csámpásra mutatott.

Phyllis tudta, hogy az érvelés sántít. Harry elmondása szerint Makesz már akkor betegeskedett, mikor Ron hazatért Egyiptomból – mióta elterjedt Black szökésének híre...