Elfeledett testvér - Harry Potter fanfic

3.5. fejezet - Mumus a szekrényben

Malfoyjal legközelebb kedden délelőtt, a mardekárosok és a griffendélesek közös dupla bájitaltan óráján találkoztak. Már javában tartott az óra, amikor a fiú vastagon bebugyolált és felkötött karral betámolygott a pinceterembe. Ha nem ismeri Malfoyt, Phyllis azt hitte volna, egy véres csata hősi túlélőjét látja.

- Hogy vagy Draco? - kérdezte sajnálkozva Pansy Parkinson. - Nagyon fáj?

- Igen - nyögte mártírarccal Malfoy, de mikor Pansy elfordult, vigyorogva rákacsintott Crakra és Monstrora.

- Gyere csak fiam, gyere csak - intett neki szórakoztatóan Piton professzor.

Harry és Ron sokatmondó pillantást váltottak; ha ők érkeztek volna későn az órára, Perselus gondolkodás nélkül fenyítést szabott volna ki rájuk. Malfoy azonban bármit megtehetett nála. Mint a Mardekár ház feje, a professzor nyíltan kivételezett diákjaival.

Mivel Phyllis Griffendéles lett, kiesett a kivételezett szerepkörből, de cseppet sem bánta, mert semmi szüksége nem volt arra, hogy megkapja a nevelőapja figyelmét minden alapvető ok nélkül. Így is teljesen elégedett volt.

Ezen az órán egy új bájital, a zsugorító főzet elkészítését tanulták. Phyllis egyszerre dolgozott a saját, Ron és Harry üstje fölött, ám még az sem volt elég nehéz neki. Mióta Hermione hibás százfűlé főzetet ivott, elhatározta, hogy olyan jó bájitalmester lesz, mint Perselus. És ezért rengeteget kellett tanulnia és gyakorolnia. Alapvetően sem volt gyenge képességű, de bájitaltanból messze jobb volt, mint akár a nála idősebbek.

Draco az ő szomszédságukban állította fel az üstjét, így a hozzávalókat egy asztalon készítették elő.

- Tanár úr - szólt Malfoy -, a karom miatt nem tudom magamnak felaprítani a százszorszépgyökeret...

- Weasley, aprítsd fel Malfoy gyökerét - vetette oda Piton.

Ron elvörösödött.

- Semmi baja a karodnak - sziszegte.

Malfoy kajánul elvigyorodott.

- Hallottad, mit mondott a tanár úr. Gyerünk, Weasley, láss hozzá!

Ron felkapta a kését, és durván aprítani kezdte a gyökeret.

- Tanár úr - nyafogta Malfoy -, Weasley tönkreteszi a százszorszépgyökeremet.

Perselus odalépett az asztalhoz, s kampós orra fölött a gyökérkupacra nézett. Szája rosszindulatú mosolyra húzódott hosszú, fekete haja árnyékában.

- Cserélje ki a gyökereit Malfoyéval, Weasley.

- De tanár úr...!

Ron bő negyed órát áldozott rá, hogy takaros kis kockákra vágja a gyökereit.

- Gyerünk! - sziszegte fenyegetően Piton.

Ron kelletlenül odatolta Malfoynak a saját, mintaszerűen felaprított gyökereit, majd újból kezébe vette a kést.

- Tanár úr, az aszú fügét sem tudom egyedül meghámozni - nyafogta leplezetlen kajánsággal Malfoy.

- Potter, hámozd meg Malfoy aszú fügéjét - szólt Piton, felöltve külön Harry számára tartogatott undorodó arckifejezését.

Miközben Phyllis gyorsan megpróbálta megmenteni Ron Malfoytól örökölt gyökérroncsait, Harry meghámozta Malfoy fügéjét. Azután szótlanul visszalökte a gyümölcsöt a fiú elé. Malfoy elégedetten vigyorgott.

- Találkoztatok mostanában Hagrid barátotokkal? - kérdezte fojtott hangon.

- Semmi közöd hozzá - vetette oda Phyllis, fel se nézve a gyökérszeletelésből.