Gyűlölet, Barátság & Szerelem (S.M.)

2./39 "ne aggódj, nem tart már sokáig"

-Baj van. Morgan és Liza rájöttek, hogy mit terveztünk. Tudják, hogy elfogták Jeremyt és az ottani főkapitánnyal is beszéltek. Tudják, hogy merre indultatok.-

-Mikor indultak?-kérdeztem.
-Elizabeth itt marad. Derek viszont helikopterrel és kommandósokkal ment utánatok.-
-Basszameg.-ütöttem a műszerfalra.
-Nincs gáz. Megoldjuk. Kössz Joe.-rakta le a telefont Kevin.

-Mégis hogy a francba akarod ezt megoldani?-kérdezte Jessy.
-Így.-

180-an fokos fordulatott vettem a kocsival és elindultam visszafelé.

-Mi a fenét csinálsz??-kérdezte Kevin.
-Tényleg segíteni akartok?-kérdeztem.
-Igen. Csapatként kezdtük, úgy is fejezzük be.-mondta Jessy.
-Akkor jó.-

A fékre tapostam, a kocsi pedig hirtelen megállt.

-Utálom amikor te vezetsz.-mondta Kevin, aki majdnem lefejelte műszerfalat.
-Én kiszállok, ti pedig a másik irányba vezetitek őket.-kapcsoltam ki az övem.
-Nem is rossz.-szálltunk ki a kocsiból.
-De ezeket vidd.-nyitotta ki a csomagtartót Kevin.
-Rendben. Köszönöm srácok.-
-Ne halj meg se te, se Sofi.-
-Úgy lesz.-

Kivettem a csomagtartóból a hatalmas sport táskát.

Kevin és Jessy elindultak, én pedig sikeresen elloptam még egy autót. Nem elég, hogy szembeszálltam a felettesemmel és az FBI-al, nekem még autót is kell lopnom.

Beraktam a hátsó ülésre a táskát és azonnal tovább indultam, remélem a srácoknak sikerül elcsalniuk a kommandósokat, hisz ha megzavarnak akkor bukom az egész akciót és veszélybe kerülne Sofi élete is.

Amint megérkeztem leparkoltam a játszótér egyik sarkánál és megláttam azt a barack színű házat amit Robb mondott.
Kiszedtem a kocsiból a táskát és a szemben lévő házba mentem be. Felmentem a tetőre és kipakoltam.

Többek között volt nálam gránát, gépfegyver, pisztoly, távcső és a kedvenc L115A3-as mester lövész puskám.

Mindent a helyére raktam, felállítottam a fegyvert és az azon lévő távcső segítségével átláttam a túloldalra.

Sofi pont úgy ült, hogy láttam. Egy székhez volt kötözve és egy rohadt pszichopata ott rángatta  az arca elött a kést.

A szívem szakadt meg érte, próbált keménynek látszani, de tudom, hogy össze van törve. Lemerném fogadni, hogy bekamuzták neki, hogy a fiúnk halott.

Erről jut eszembe, remélem a kisfiammal minden rendben lesz, mert ha nem, megölöm mind a 3 férget.

Eközben a kórházban:
Az orvosok pontosan még mindig nem tudják, hogy Samnek mi a baja de mindent megtesznek a kisfiúért, amit csak lehet.

Sofi szemszöge:

De David megfogta a fegyverét, maga elé tartotta és nem habozott azt használni.

A lövés hangjára összerezzentem és kétségbeesetten próbáltam menekülni.

Hiába minden próbálkozásom, hisz addig, amíg ilyen szorosak a kötelek, nem érek el semmit. Fájdalmas sóhajtásra lettem figyelmes és felkaptam a fejem.

David meglőtte azt a pszichopata állatot, aki csak ott könyökölt a padlón és szorította a sebet.

-Rendben, csak nyugodjunk meg.-állt fel Dav.
-Mi a fenét akarsz tőlem?-kérdeztem.
-Tőleg? Semmit. Dylan-től már annál inkább.-
-Miért? Egyáltalán honnan tudsz róla?-
-Ohh, szóval neked a drága kis barátod nem mondott semmit. Áhh, biztosan a szabályzat miatt.-mosolygott.
-Neked elment az eszed.-
-Nem drágám. A barátod titkos ügynök, Őt küldték ki a múltkori akciónkhoz. A barátod megölte a testvéremet.-
-Tegyük fel, hogy hiszek neked és Dlyan ilyen titkosügynök féle, a testvéred megérdemelte amit kapott.-