Gyűlölet, Barátság & Szerelem (S.M.)

2./43 "anyu és apu is szeret téged"

Fogalmam sincs, hogy honnan vettétek, hogy nem szeretem a gyerekeket...igenis, IMÁDOM őket😍😍😍💟 Olyan kis édesek...
Éppen ezért könnyeztem meg ezt a részt...😭🌸
Jó Olvasást...😟

-Maga most szórakozik velem. Ez nem lehet igaz. Kurvára elnézett valamit, mert az én fiam él. Beakarok menni hozzá.-néztem az ajtóra.

Az orvos bólintott, kinyototta az ajtót én pedig beirányítottam a kerekesszéket.

Az ajtó becsukódott mögöttem, és ahogy egyre jobban közeledtem a kiságyhoz éreztem, hogy igaza van.

Először nem mertem odenézni, de aztán megláttam, hogy a fiam élettelenül, széttárt karokkal és lábacskákkal ott fekszik és nem mozdul.

Nem láttam megemelkedni a kis mellkasát, nem nyitotta ki a szemét és fordult felém.

A könnyeimmel küszködve, a fájdalommal nem törődve álltam fel és kivettem a kiságyból.

Karjaimba véve a könnyeim utat törtek maguknak hisz ez már nem olyan mint régen.

Emlékszem minden reggel, amikor kivettem az ágyából szemeit kinyitva ragyogó arcoskájával rám nézett és mindig elmosolyodott. Kiskeze az enyémre vándorolt és megszorította az ujjamat.

De most...most csak fekszik csukott szemmel és nem mozdul.

Soha többet nem látom már mosolyogni, nem érzem, ahogy megszorítja az ujjam. Soha többet nem bújik hozzám és nem hallom majd édes nevetését.

Nem lehet részem abban az örömben, hogy látom felnőni, nem tanulhatok majd vele, elmondván neki, hogy ne aggódjon hisz én sem értettem a matekot.
Nem sírhatok, amikor közli velem, hogy elköltözik és nem aggódhatok, hogy hol marad ki éjszakánként.
Nem örülhetek akkor, mikor közli velem, hogy megházasodik és nem lehet részem unokáim nevetésében sem.

Hallottam, hogy nyílik az ajtó és Dylan alakját láttam kirajzolódni.

-Mond meg, miért történik velünk ez. Miért?? Bárcsak én haltam volna meg a fiam helyett. Nekem kellett volna meghalnom...még kisbaba volt. Ő még csak egy ártatlan kisbaba volt.-hajtottam le zokogva a fejem.

Dylan mellém lépett, megsimította a pici puksiját, majd magához húzott és karjaiba zárt.

-Ez nem helyén való. Nem helyén való szülőnek gyermekét eltemetni. Gyermeknek kellene a szülő sírjára virágot helyezni. Az én pici fiam...-

Szorosan magamhoz szorítottam és a fejecskéjét a vállamra helyeztem.

-Sam...anyu és apu is szeret téged. Anyu és Apu nagyon szeretnek kicsim..-

Ennél többet nem tudtam mondani. A látásom homályossá vált a könnyeim miatt, de ekkor valami furát éreztem.

-Dylan.-mondtam fennhangon és átadtam neki a gyereket.

Amint akkor láttm soha, de soha életemben nem felejtek el.

Sam mellkasa megemelkedett, majd lassan kinyitotta a szemecskéit. Ahogy meglátta az apukáját hangos sírásba kezdett.

-Sofi..-nézett rám Dylan.
-Úristen...ezt nem hiszem el. Ez lehetetlen..-kaptam a szám elé a kezem és még jobban zokogtam.
-Életben van... Életben van.-mondta könnyes szemmel és fülig érő szájjal Dylan.-Vedd át.-nyújtotta nekem.
-Ez csak egy álom..-

A kezeim remegtek és azt hiszem kisebb sokkot kaptam, de a kezemben tartottam az 1 perce még nem lélegző babámat.

-Kisfiam...-mondtam elcsukló hangon, ő pedig megszorította az ujjam és potyogó könnyekkel rám nézett.
-Dylan, ez csoda.-

Magához húzott és megölelt mind a kettőnket.

Ekkor nyílt az ajtó és a többiek az orvossal együtt szinte tátot szájjal léptek be.

-Úristen...-mosolyodott el Christy és kisírt szemekkel Shawnra nézett.
-Az unokánk..-mosolygott Sarah.
-Dr. Nő. Ez, hogyan??-fodult felé mosolyogva Dylan.
-Tudják, van egy olyan állapot, hogy bölcsőhalál. Ez újszülött csecsemőkél van, és azt jelenti, hogy amikor a gyermek több időt tölt az édesanyja nélkül a szervezete kikapcsol, ezzel óvva őt a külső behatásoktól. De nem tudtuk, hogy ez idősebb babáknál is így van.-
-Hát szerencsére így van.-mondta lágy hangon a kemény rendőrfőnök.

Elég volt, hogy Christy és Shawn babája...szóval értitek..
Egyszerűn nem volt szívem megölni a picit...😟😢💙💟💙