Egy pillantás elég

10. rész

Rettentő nehéz volt ma fölkelnem. Olyan szívesen maradtam volna inkább a nagyiéknál. De sajnos nem tudott Max több napot igazolni. Valahol azonban örültem ennek. Minél tovább halogatom ezt a beszélgetést annál nehezebb lesz magamat rávenni. Ma elég laza nap volt ami azt illeti. Első két óra dráma, egy rajz, egy tesi majd egy dupla francia,amiből a második emelt. Amiről ezen a héten lemaradtam csupán annyi, hogy Nathan lesz az új dráma tanárunk. Bár kezd gyanús lenni, hogy ennyi tantárgyat tanít. De nem szóltam semmit. Ehelyett mit sem sejtve foglaltam helyet az utolsó padsorban, hogy a dupla drámát végigszenvedjem vagy ha úgy alakul vitába szálljak. Becsöngetéskor Bianca mosolyogva ült le mellém, és azt mondta örül, hogy ma már jöttem. 5 perces késéssel meg is érkezett Mr. Hyde egy rakat könyvvel, ebből sejtve, hogy megint színművet fogunk elemezni. A székre akasztotta kabátját, majd sorban elkezdte kiosztani a könyveket. Az utolsó- azaz az én- padomhoz lépve halkan megjegyezte.
-Örülök Ms. Morgan, hogy ma már eljött.
De ezt csak annyira, hogy én és Bianca halljuk. Miután visszafáradt a tanári asztalhoz,Bianca kérdőn fordult felém. Nem foglalkoztam vele, hanem ránéztem a könyv címére. Antigoné. Klasszikus a Rómeó és Júlia után. Mint kiderült kedden pont Shakespare-t vették. Örülök hogy kimaradtam. Ez legalább nem szerelmes regény. A dupla óra annyiból állt, hogy elsőn szerepekre osztva megpróbáltuk előadni. Nem mondok újat, ha azt mondom, hogy Antigoné szerepe jutott rám, és Kreón szerepe jutott Ryan-re. Pont a mi részünk jött.
Antigoné- Gyűlölni nem születtem, szeretni csak
Kreón- Menj hát utánuk, és őket szeresd alant, de míg én élek nem lesz asszony itt az úr
-Nos! Meg tudná nekem valaki mondani, hogy Kreón mit akart ezzel a mondattal közölni?-tette fel a váratlan kérdést Mr. Hyde.- mondjuk Ms. Morgan! Azt hallottam jó véleménye van általában.
-Nos..-nem tudtam erre mit mondani. De álltam a kihívást- már az ókorban is lenézték a nőket. Minden férfi fölényes hatalmat mutatott asszonyával szemben ezzel is mutatva hogy 'igazi' férfi. Bár ha engem kérdez ez teljesen nevetséges!
-És mégis miért?
-A férfiak valószínűleg szerették a nőt akit elvettek. Csodálkoznak hát a férfiak, hogy megcsalják őket, ha szeretet helyett fölényeskedést adnak?
-Ezt úgy mondja Ms. Morgan, mintha a nők olyan sokat tudnának, és sokkal jobban szeretnek.- lassú léptekkel mellém lépett és a szemembe nézett.
-Én csak azt mondom Mr. Hyde, hogy ha a nők szeretnek egy férfit, teljes szívükből szeretik. Az egyetlen aki el tudja rontani az egészet az maga a férfi.
 Az egész csoport szemöldök felvonva nézte a heves párbeszédünket. Ő azonban csak egy enyhén mérges tekintettel és egy elfojtott nevetéssel lépett vissza a tanári asztal mögé. Bianca magyarázatot várva húzott ki a folyosóra, mert közbe kicsöngettek.
-Jessy most már tényleg mond el, hogy mi van? Mi volt ez a heves szópárbaj Mr. Hyde-dal?
-Nyugodtabb körülmények között ígérem elmondom. De nem most és nem itt. De inkább menjünk rajzra.
 Nem mondom, hogy sikerült meggyőznöm, de csöndben követett a szekrényemhez, hogy kivehessem a cuccaimat. A műteremig csendben tettük meg az utat. Közben Ryan csatlakozott hozzánk aki egy elismerő pillantást dobott felém úgy, hogy Bianca ebből semmit ne vegyen észre. Én valahogy nem éreztem jól magam.

----

Egy könnyed rajz és egy fárasztó tesi után igyekeztem vissza venni a normális cuccaimat, miközben próbáltam normálisan lélegezni. Megint iskola köröket futottunk. Ráadásul jegyre amit nem mondott el. A csengő éles hangjára fölkaptam a cipőimet és mezítláb kezdtem el futni a harmadik emeletre.  Mint kiderült felesleges volt futnom, mert Mr. Hdye még nem volt a teremben, ráadásul a Kóristákat fogjuk nézni eredeti nyelven. Megvártam amíg normálisan tudtam venni a levegőt, majd elkezdtem a bakancsom fűzőjét kihúzogatni, hogy fel tudjam venni. Pont a másikat vettem föl, mikor Mr. Hyde nyitotta ki az ajtó, kezében a laptoppal.
-Ms. Morgan! Ha szabad érdeklődnöm, miért most veszi föl a cipőjét? Tán nem volt elég a nagyszünet?
-Nem éppen tanár úr-feleltem enyhén mérgesen. Pontosan tudja, hogy miatta késtem el majdnem. Óra után magához hívott egy francia verseny miatt és elvette az egész szünetemet.
-Nos akkor igyekezzen, mert a többiek szerintem inkább a filmet akarják nézni, mint hogy maga veszi fel a bakancsát!
A többiek csak röhögtek. Szóval most következik az, hogy pokollá tesszük egymás életét. Ám legyen, de nem én fogok az lenni aki szenved. Vagy de?!

---

A dupla francia után Bianca meg a többiek sietősen mentek ki a teremből, én azonban csak halkan sóhajtottam egyet. Most vagy soha.
-Mr Hyde!
 Ő is pont ki akart menni a teremből, így azonban csak szemöldök ráncolva fordult felém.
-Lehetne arról szó, hogy beszéljek magával?
-Éppenséggel lehetne róla szó, de nem most. Most lesz még 3 testnevelés órám. De ha gondolja jöjjön vissza órák után a tornaterembe és akkor egész nyugodtan beszélgethetünk.
Egy apró mosolyt eresztett meg felém, ami megint összezavart. Ebbe én belefogok őrülni. Enyhe pírral az arcomon küldtem felé egy mosolyt, majd csöndben néztem ahogy elmegy. Volt 3 felesleges órám ezért ráírtam Maxre. Azt mondta, hogy akkor addig menjek el kaját venni mert el akar vinni engem meg Jade-t piknikezni. Nem tagadja, hogy bejön neki a lakótársam. Ezzel pedig nincs is semmi baj. Halk sóhajjal hagytam el a sulit megcélozva a legközelebbi supermarketet.

---

Pont 3 órával később léptem ki a bolt kapuján 3 szatyorral és két teletömött táskával. Haza kellett volna mennem. De most már mindegy. A suli felé igyekezve már kezdett lemenni a nap ezért elkezdtem sietni. A portán nem volt senki ezért felgyorsított léptekkel mentem le az alagsorban lévő tornaterem felé ahol hőnszeretett tanáromat találtam belemerülve a papirokba. A szatyrokat és a kezemben lévő táskát leraktam az ajtó mellé, és fáradt léptekkel indultam meg Nathan felé. Amint a szeme sarkából meglátott felém fordult és a már jól ismert ezer wattos mosolyát küldte felém.
-Örülök, hogy nem ültettél fel Jessy.
-Miért ültettelek volna fel?
-Soroljam?-nézett rám olyan 'ez költői kérdés volt?' nézéssel
-Jó oké megértettem-nevettem föl a héten először.
-Nos miről szerettél volna velem beszélni Aphrodité?
-Mr. Hyde! Ne hívjon így!-próbáltam csitítani. Végülis nem mehetett el mindenki
-Nyugi. Már senki nincs az iskolában csak majd a takarító, aki majd később jön. Szóval?
Sóhajtottam egy nagyot. Hajrá.
-Nézd Nathan! Én tényleg sajnálom ami pénteken történt! Az egész egy hülye fogadás miatt volt. Az volt a feladatom hogy csábítsak el valakit, és másnap amíg alszik lopjam meg. Én tényleg értékelem, hogy nem jelentettél fel, de ez még nem bizonyíték arra, hogy szeretsz. Nem is ismersz. Nem tudsz szeretni. Ez csak egy elfojtott vágy. Ami el fog múlni...
-Nos én evvel nem értek egyet. Jessy tudom, hogy én amolyan tipikus nőcsábásznak nézek ki, de hidd el, hogy nem így van. Jó nem ismerlek annyira, de nem tudom letagadni, hogy érdekelsz. Ennyire még senki nem érdekelt. Ha egy esélyt adnál, hogy bebizonyítsam....
Nem tudta folytatni mert hirtelen kulcszörgést hallottunk majd mindketten az ajtó irányába néztünk ami be volt csukva.
-Pedig én nyitva hagytam...
Nathan idegesen ment az ajtó felé majd próbálta kinyitni, ami azonban be volt zárva.
-A rohadt életbe! Biztos a takarító volt az.
És ez volt az a pillanat, mikor felfogtam, hogy egész hétvégén kettesben leszünk....