17. fejezet

4K 163 1
                                    

Nathan órákig benn volt a fürdőben, bár lehet, hogy csak nekem tűnt ilyen sok időnek mire kiért. Kedvenc könyvemre próbáltam koncentrálni, míg vártam, de egyszerűen nem kötött le. Kiolvastam a szavakat a lapokon, de nem fogtam föl.

***

-Igen,apa. Nem, ő más. Igen, te is hiányzol.-szóltam bele szomorúan a telefonba. -Persze, majd mindenképp meglátogatlak.
-És Nathan!-szólt bel sietve apám a telefonba.
-Igen?
-Szeretném megismerni a szerelmedet.-Még a telefonon keresztül is éreztem, hogy elmosolyodik.
-Mindenképp elviszem- nevettem bele a telefonba.
Gyorsan elköszöntem tőle, és letettem a telefont. Jól elhúzódott. Eredetileg csak zuhanyozni jöttem be, de közbe apám felhívott, ami eléggé meglepett, mert elvileg börtönben van. Ami ennél is jobban meglepett, mikor mondta, hogy büszke rám, hogy tanár lettem. Az pedig, hogy szeretné megismerni Jessyt, többet jelent, mint bármi más. Kiskoromban nem ápoltunk valami jó viszonyt. Bár ez anyámra is igaz. De nem szívesen emlékszem erre. Azt mondta, szeretne mindent rendbe hozni, hogy apámként tekintsek rá, ne mint az Egyhetes gyilkos-ra. Felkaptam a padról a törölközömet, és megdörzsöltem a még vizes hajamat, és kiléptem a fürdőből. Egyből megcsapott a hidegebb levegő, amitől megfeszültek az izmaim. Dideregve léptem be a tornaterembe, ahol drága szerelmem épp a gerendán olvasott. A bő póló alá nem vette vissza a melltartóját, amire a testem egy bizonyos része azonnal reagált. Annyira csábít ez a lány. Egy két lábon járó csábító bűn. Miért kell a diákomnak lennie? A rövid nadrág látni engedi a formás combjait, amit ebben a pillanatban annyira szeretnék végigszántani a nyelvemmel, hogy érezzem a bőrének édes ízét. Szeretném már végre magamnak tudni. Nemcsak az altájékon hevesen lüktető vágytól, hanem mert szívből szeretem. Meg akarom érinteni azokat a gömbölyded melleket. Megszorítani, hogy aztán a mellbimbója kéjesen feszüljön a tenyeremnek, miközben a nevemet nyögi. Igen, sok mindent akarom vele tenni. Minden elképzelhető módon. De mindig én lépek, ezzel pedig mindig megijesztem. Azt akarom, hogy ő lépjen felém, hogy ne szégyelje amit érez, hogy vallja be ha kíván engem, mert én megadom neki amit akar. Mégha ez az állásomba is kerül. Most nem akarom, hogy tanárként tekintsen rám. Azt akarom, hogy a szemében én csak a péntek esti srác legyek. Nem más. Ahogy mosolyogva elé lépek, rám emeli a tekintetét, majd rózsaszín pír lepi el az arcát.
Annyira édes ez a lány.
Kiveszem a kezéből a könyvet, mire értetlenül néz a szemembe. Lágyan megsimogatom a nyaka ívét, mire megérti mit akarok. Keze lágyan fonódik a nyakam köré, hogy aztán kínzó lassúsággal csókoljon meg. Ahogy közelebb lépek és kétoldalt megtámasztva magam fölé hajolok, lábaival átöleli a derekamat. Bizsergés fut végig a gerincemen, amint a nyelve végigsimít az ajkamon. Nyelveink heves táncba kezdenek. Érzem, hogy innen nincs megállás. A pólón keresztül végigsimítom az oldalát, és megszorítom a mellét, mire belenyög a csókunkba.
-Nathan... nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
Csalódottan húzódok el, mert ez már vagy a harmadik alkalom, mikor megszakítja azt a pillanatot, ami a leggyönyörűbbnek ígérkezik.
-Jessy, van fogalmad mennyi erőfeszítésbe kerül egyáltalán elhúzódnom? És akkor nem beszéltem arról, hogy mennyire kell tartanom magam, hogy ne tegyelek magamévá, minden lehetséges módon. Nem akarok várni! Én téged akarlak!
Először meglepetten néz rám, majd sejtelmes mosollyal közelebb hajol, és belesúg a fülembe.
-Akkor remélem van nálad koton.

Egy pillantás elégWhere stories live. Discover now