Tell Me That You Love Me

13. It's not a date!

Kaya

Thomas! - dörömböltem a fürdószobájának ajtaján. - Thomas, nyisd ki az ajtót!

- Nem! Menj el, egyedül akarok lenni! - tiltakozott Thomas.

- Nem megyek sehová. Addig nem, amíg el nem mondod, hogy mi történt. - mondtam, és komolyan is gondoltam. - Ismersz, tudod, hogy milyen vagyok. Ha kell, itt maradok egész éjszaka, és utána meg utána is. Ha kell, egy vödörbe fogok pisilni, de addig nem hagyom el ezt a szobát, amíg ki nem tolod a képed azon az ajtón, és el nem mondod végre, hogy mi a fene bajod van! - hadartam, és úgy tűnik, hogy hatásos volt, mert az ajtó lassan kinyílt, és Thomas lépett ki rajta. A szemei vörösek és puffadtak voltak, le sem tagadhatta volna, hogy sírt.

- Jézusom, mi történt? Thomas, mi a baj? - kérdeztem aggódva. Thomas leült az ágyra, a térdeit felhúzta a mellkasa elé, körbefonta a kezével, és a fejét az ölébe temette. A válla rázkódni kezdett. Utáltam így látni őt. Odaültem mellé az ágyra, majd átkaroltam a vállát, és magamhoz szorítottam. Erre elengedte a térdeit, majd a fejét a vállamba fúrta, és úgy folytatta a sírást. Ezen nagyjából tíz percen keresztül semmi sem tudott volna változtatni, de utána kicsit lenyugodott, és abbahagyta a sírást.

- Mi történt? - próbálkoztam újra, remélve, hogy most tényleg választ kapok a kérdésemre.

- Dylan... -válaszolt mindössze egyetlen szóval, de ez az egy is nagyon sok mindent elárult.

- Mi van Dylannal? Mi történt egész pontosan? - Thomas halgatott. - Thomas, kérlek. Muszáj tudnom a részlteket ahhoz, hogy segíteni tudjak. - Thomas nagyot sóhajtott.

- Britt. - mondta, mire nagyon rossz érzésem támadt. - Dylan lefeküdt Brittel. - bökte ki végre, mire nekem leesett az állam. Az nem lehet. A csaj összetörte a szívét. Dylan gyűlölte őt. És ezt a reptéren egész világosan a tudtára adta. Nem nagyon volt mit félreérteni.

- Hogy mi van? - El sem akartam hinni, amit hallok. - Biztos vagy benne?

- Igen, biztos. Láttam, amikor kijött Dylan szobájából. Ha láttad volna, hogy hogy nézett ki. Pontosan úgy, mint egy átlagos csaj szex után. És ráadásul teljesen szét volt csúszva. Hidd el, tudom, hogy mit láttam. - mondta, és láttam a szemében, hogy fáj neki.

- Nagyon sajnálom Tom...de...de lehet, hogy semmit sem jelent, igaz? Lehet, hogy ez volt a búcsújuk.

- Milyen romantikus... - ironizált.

- Akarod... - kerestem a szavakat. - Szóval szeretnéd, hogy beszéljek Dylannel? Hátha kiderítek valamit.

- Ne...

- Miért ne?

- Tudod, ez nem a mi dolgunk. Túl sok dologba avatkoztunk bele mostanában, és nem szeretném, hogy a kapcsolatunk Dylannal csak még rosszabbra forduljon. Ezt még helyre lehet hozni. Még mindig lehetünk csak barátok. De ha most megint beleavatkozunk az ő dolgába, az mindent elronthat. - Itt elhallgatott. - Most...ha nem haragszol, most egy kicsit egyedül szeretnék lenni. -mondta, mire bólintottam, és az ajtóhoz sétáltam, de mielőtt kiléptem volna rajta, még visszafordultam, és egyenesen Thomas szemébe néztem.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem. - Megelégszel azzal, hogy csak barátok maradjatok?

- Nem igazán van választásom. - mondta, egy keserű mosolyt erőltetve az arcára.

- Mindig van választásod. - mondtam, majd meg sem várva a reakcióját becsuktam magam mögött az ajtót.

Thomas