Epilógus

110 10 3
                                    

Fekete felhő szállt alá a délutánra
Nem maradt már idő maradásra.
Elered az eső is csak szüntelen
Áztatja az emlékeket kezemben.

Szép regény íródott rólunk még,
De a lapok elfogytak már rég,
S az Epigólus valahogy elmaradt
A helyének oldala is kiszakadt.

A felhők feketéllnek, mint a szalag,
Amit szívem is öltött, gyász alatt.
Gyászol az ég is, szomorún könnyezik,
A hamut, a port, mindet elveri,

De a szomorúságot el nem üzi soha,
Nincs felhő, mi azt onnan kimossa.
Csak a lapok áznak meg kezemben,
S megszakadok, mélyen, a szívemben.

Hol vagy?Where stories live. Discover now