Elengedés (Levi X Reader) BEFEJEZETT

Fájdalom....

Nem tudom mennyi ideig lehettünk ott,  de az biztos hogy már nagyon késő volt. Elindultunk vissza a házhoz.

Obi már várt ránk az asztalnál ült és teát ivott.

-Haa, na végre itt vagytok!-felállt és megölelt.

-Mi a baj Obi?-kérdeztem aggódva a bátyámtól.

-Semmi , csak még nem köszöntöttem föl a Húgomat!-mondta és nyomot egy kokit a fejemre majd megölelt.-Boldog Szülinapot Húgi!

-Köszi Bátyus!-megöleltem, ő meg adott egy puszit a homlokomra.

-Na mentem fel a...a...aludni!-mondta egy ásítás kíséretében és már fent is volt.

Levi leültünk mi is hogy igyunk egy teát.Majd felmentünk a szobába és össze bújva elaludtunk.

Reggel

Másnap reggel arra keltünk Levi-al, hogy Démon nyalogat minket.

Lementem és csináltam egy teát. Nem sokkal Levi jött le és öntött magának ő is. Aztán Obi is lejött.

-Mit szólnátok ha elmennénk valahova?-mondtam.

-Nem is tudom (név).-mondta Obi.

-Na gyertek már , jó lesz!-mondtam mire fel sóhajtottak egyet. 

.......................................................................................

Bent ülünk a Mekiben és a menünket fogyasszuk mikor hirtelen  nagyon rossz előérzetem támad megint. Rádőlök Levi vállára és a szívemhez rakom a kezem.A fiuk kérdőn néztek rám.

-Mi a baj kölyök ?-kérdezte Levi és megfogta a kezem.

-Semmi csak valahogy olyan rossz előérzetem van!-mondtam mire Levi és Obi komolyan nézetek rám.

-Semmi baj oké!-mondta Levi és adott egy puszit az arcomra.

Félórával később 

Kimentünk a Mekiből és elindultunk  a park felé. Ott leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni.

-Hé Húgi!

-Hm?

-Emlékszel az első napra amikor találkoztunk?-kérdezte Obi.

-Hogyne emlékeznék rá!-mondta és rádőltem Obi vállára.Obi erre sóhajtott egyet.

-Rég dőltél már rá így a vállamra, hallod-e!

-Bocsi!-mondtam és jó erősen megöleltem.

-Tch!-hallottam meg Levi-t. Megfordultam  és adtam egy puszit az arcára és őt is jó erősen megöleltem.

Megint rám tőrt az a nyamvadt érzés. Nem hiszem el. Nyugi (név) nem kell izgulni nem lesz semmi baj!

-Na gyertek!-állt fel Levi-Mennyünk ha...-nem tudta a mondatát befejezni mert egy lövés hangot hallottunk.

Levi a földre zuhant és a mellkasát szorította. Eltalálták! Leültem Levi mellé és megnéztem a sebét. Közvetlenül a szíve mellet találta el.Megfogtam a szabad kezét és a fejére rátettem a kezem. Obi már hívta mentőket és elindult megkeresni az aki lőtt.

-Levi tarts ki kérlek!-ültem mellette és sírtam. Levi felnézett rám , már alig voltak nyitva  a szemei.Felemelte a kezét és az arcomra rakta.

-Shhh , semmi baj!-mondta én meg lehajoltam és megcsókoltam. Bele raktam a fejét az ölembe.-Semmi ba...j!-mondta a fájdalommal küszködve. 

-Sajnálom Levi....-mondtam és egyre jobban sírtam.

-Nincs miért bocsánatot kérned kölyök!

-De van...!

-(né....v).....sze..szerelek!-mondta és egyre kisebbek voltak a szemei.

-Én is téged , de kérlek ne búcsúzkodjunk-és már becsukta  a szemeit-LEVI...LEVI ...LEVI!

Lassan jön a kövi....