Első része a könyvek:
~Some things never change~ Nash Grier ff
Raven May Grier és Ryder Cameron Grier, a híres ikerpár, a defekt duó, a suli kedvencei.
Lehet, hogy híresek, de attól még ugyan olyanok mint bárki más. Az, hogy valaki híres, nem azt...
-Szia Raven.- jött be a doki a szobámba. -Jó napot.- mosolyogtam rá. -Szóval... Úgy döntöttünk, hogy a kemoterápia mellé még kapsz egy kis vért is.- informált. -Rendben van.- mondtam, ő pedig ezzel el is hagyta a szobát. Percekkel később bejött egy nővér és "rá csatolt" a vérre. Lassan elkezdett folyni, én meg csak néztem mint valami idióta. Az ajtó nyitódására lettem figyelmes és másodpercek múlva megláttam Jace nyuzott arcát. A szívem őrült tempóban kezdett dobogni és ezt a gép is melettem kimutatta. Jace kuncogása töltötte be a szobát, az arcom meg kb olyan színű volt mint a paradicsom. A kuncogást befejezte amint meglátta, hogy vért kapok. Lenéztem a kezeimre és elkezdtem az újjaimmal játszadozni. -Hoztam neked valamit Ray.- mondta Jace. Felé kaptam a tekintetem és ott volt a kezében egy bazi nagy maci. Az arcom felragyogott és azonnal is nyúltam érte. Jace felnevetett és átnyújtotta a macit. Jace illata volt, pont ahogy szeretem. -Hogy vagy?- kérdeztem miután elhelyeztem a macit az ágyon. -Én? Inkább te hogy vagy?- kérdezte egy mosoly kíséretében, de ez nem volt őszinte. Belül össze van törve, ahogy én is. -Jobban leszek majd.- mondtam. -Fáradtnak tűnsz.- jelentettem ki. Jace gyönyörű kék szemei alatt lila karikák voltak és ha mosolygott, nem voltak ott a gödröcskéi. -Az is vagyok.- mondta és asított egyet. A fejét lassan lehajtotta az ágyra, egyenesen az ölembe. A kezemet odahúzta magához, amíg én a másikkal automatikusan a hajáért nyúltam. Percekkel később már mindketten nagyban húztuk a lóbőrt.
-Olyan édesek együtt.- motyogta valaki mellettünk. -Szerinted újra együtt vannak?- kérdezte egy másik hang. -Nem vagyunk.- motyogtam és kinyújtóztam. Jace lassan elkezdett ébredezni és amikor meglátott elmosolyodott. Végig simítottam az arcán és legszívesebben most megcsókólnám, de nem lehet. -Szia szivi.- motyogta. Küldtem felé egy mosolyt és napok óta most érzem úgy, hogy újra boldog vagyok. -Jó napot Grier család, na meg Jace.- köszöntött a doki. -Heló.- köszöntünk vissza. -Beszélhetnék Raven-nel négy szem közt?- kérdezte. A többiek bólintottak és elhagyták a szobát. -Raven, az állapotod sokat rosszabbodott. Most már muszáj lesz minden második nap kemoterápiára járnod és több vért is fogsz kapni. Megfogok gyógyulni, csak kérlek ne add fel.- bólintottam és próbáltam feldolgozni a hallottakat. -Kérem küldjön mindenkit haza. Mondja meg nekik, hogy minimum egy hétig nem szeretnék senkit sem látni- a doki szomorú szemekkel bólintott és elhagyta a szobát. Egy ideig egyedül szeretnék lenni. Szükségem van arra, hogy kitaláljam mi legyen Jace-el és a családommal. Jobb lenne ha csak egyszerűen tovább lépnének és megszoknák, hogy nem vagyok ott, bár tudom, hogy nekik ez lehetetlen. Nem adhatom fel a harcot. Ezzel a gondolattal merültem álomba.
Már csak a következő nap ébredtem fel, de azt is már reggel 5-kor. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok felállni. Pár próbálkozás után sikerült és elbotorkáltam az ablakig, amelyik a folyosóra nyílik. Én láthatom az embereket, de ők engem nem. Nem volt itt senki. Bámultam a szemben lévő falon a festményeket, a rajzokat amiket a kis gyerekek rajzoltak, a magazinokat az asztalokon, az apró sár foltokat a padlón. Még tanulmányoztam ezeket a dolgokat egy darabig, egészen addig, amíg a látoterembe nem sétált egy barna göndör hajú srác. Jace. Kávéval a kezében sétált fel-le. A szemei vörösek voltak és fél voltak dagadva. A kezein friss sebek és egy új tetoválás. Várjunk csak... tetoválás?! Egy kis kolibri van a kezére kitetoválva, alatta pedig egy írás: "Too young to die, I know that you'll survive." Ami annyit tesz: Túl fiatal vagy ahhoz, hogy meghalj. Tudom hogy túl fogod élni."
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egészen pici baba korom óta imádom a sebességet. Anyu mindíg féltett, félt, hogy elveszít. A 10 születésnapomra kaptam tőle egy nyakláncot amin egy Kolibri-t ábrázoló medál lógott. Máig megvan. Mindíg mindenhol én voltam a legkisebb és a legsebezhetőbb, olyan voltam mint egy Kolibri. Azt mondta, hogy a Kolibri a legkisebb a madarak között és különleges üzeneteket hoz. Az egyetlen lény, aki megtudja állítani a halált, ha teljes sebességgel utazik. Bármerre képes repülni. Számos tradicióban, a Kolibri tolla mágikus tulajdonsággal rendelkezett. Az mondják, hogy ez a madár szerelmet hoz és a jelenléteörömet okoz a megfigyelőnek. Anya azt is mondta, hogy a Kolibrik nem félnek, akár még a sassal is szembeszállnak.
Légy hát te is egy Kolibri. Ne félj megmutatni, hogy ki vagy valójában. Hiába hiszik azt az emberek, hogy ott rúghatnak beled ahol csak akarnak, mutasd meg nekik, hogy te nem vagy egy kis egér. Merj szembeszállni a sassal.
