🌼 v e i n t i o c h o 🌼

1.4K 83 4
                                    

🌼 Raven May szemszöge

Három hete nem engedtem be magamhoz senkit. Ha megnyerem is a csatát, azt akarom, hogy a barátaim, a családom és Jace makk egészségesen lássanak újra. Három hete Jace egyfolytában a kórházban van. Három hete nem mozdult már a szobám elől. Három hete egyfolytában próbál kapcsolatba lépni velem.
Továbbra is kapom Ryder-től a vért, de csak ma tudom meg, hogy segít-e egyáltanán.

-Reggelt Raven.- jött be Dr.Luca a szobába.
-Remélem csak jó hírek.- mondom egy apró mosollyal.
-Azok bizony.- motyogta vissza.
-Nyomja a rizsát.- mondom nevetve. Nem tudom miért, de jó a hangulatom.
-A vér amit Ryder adott sokat segített neked, jövőhéten megkapod az utolsó két kemoterápiát és mehetsz haza.- mondta fülig erő vigyorral.
-Úr isten! Ugye nem viccel?- mondtam hitetlenkedve.
-Nem viccelek Raven. Az eredményeid jók, az utolsó két infúzió után, ha minden jól megy, tünetmentes leszel és hazamehetsz.- mondta és odajött megölelni.
-Nem hiszem el!- kedvem volt pezsgőt bontani és másra sem vágytam csak a családomra és Jace-re. -Jace tudja?- kérdeztem amint eszembe jutott Jace.
-Persze. Ő volt az első aki megtudta. Ne mondd el neki, hogy elmondtam, de sírt.- mondta egy kacsintással. Annyira hiányzik már. De már csak 1 hét és viszlát kórház.
-Köszönöm doki.- mondtam egy nagy mosollyal. A doki bólintott és elhagyta a szobát.
1 hét és hazamegyünk. Hihetetlen.
Dr.Luca még később benézett és megbeszéltük, hogy a szüleimnek még nem mondjuk el, így mikor hazamegyek, az meglepetés lesz. A doki ezt elmondta Jace-nek is, aki beleegyezett.

A nap többi részében nem csináltam semmi érdekeset. TV-t néztem, felnéztem instagramra, facebook-ra és stb.

🌸 Egy héttel később 🌸

Megkaptam az utolsó kemót is, most pedig tűkön ülve várom az eredményeket.
-Megjöttek az eredmények Raven.- jött be a doki a szobába.
-Ne kíméljen.- mosolyogtam.
-3 hónap, 12 kemoterápia és 32 adag vér után sikeresen meggyógyultál Raven. Tünet mentes vagy, mehetsz haza még ma.- jelentette ki mosolyogva. Örömömben ugrálni és sikoltozni kezdtem. Ez után Dr. Luca azt mondta, hogy elintézi a papírokat és én pedig kezdhetek csomagolni. A kórházi cuccot átvetettem egy kényelmes farmerra és Jace egyik pólójára és egy óra pakolás után végre kész lettem. Dr.Luca aláiratta velem a papírokat és mehetek haza. El sem tudjátok képzelni mennyire boldog vagyok. Őszintén megmondom, nem hittem, hogy sikerül legyőzni, de hála a kemoterápianak, Ryder vérének és a hitnek, amit a családomtól és barátaimtól kaptam, legyőztem a rákot. Mindíg van esély, égette a pokol tüze a picsámat, de nézzétek, még mindíg itt vagyok. Ne adjátok soha fel, mindíg van jövő és a ti dolgotok, hogy megtudjátok, mit is tartogat nektek. Senkinek nem kívánnam ezt a szörnyű betegséget, senki sem érdemli meg, hogy valami ilyen vegye el az életét.

Ahogy kilépek a szobából, rózsaszirmok vannak szétszórva a folyosón egészen a kórház ajtajáig. Lassan lépkedem a rózsaszirmokon egészen addig, amíg meg nem látom Jace-t a kórház ajtaja előtt egy bazi nagy csokor rózsával, volt ott vagy 100 szál. Tudom, hogy ezt nem szokás pasira mondani, de gyönyörű volt... hatalmas mosoly az arcán, a cuki kis gödröcskéi is színre léptek és a szemei megvoltak telve könnyekkel. A szám elé kaptam a kezem és hagytam, hogy az én könnyeim is utat törjenek maguknak. Ledobtam a cuccaimat a földre, Jace a földre tette a hatalmas rózsa csokrot, kitárta a kezeit és én elkezdtem felé futni... amilyen gyorsan csak tudtam. Másodperceken belül már a karjaiban voltam, a lábaim a derekát ölelték, a hatalmas kezeit pedig a derekam köré fonta... Jó szorosan.
-Én tudtam.- motyogta a fülembe sírós hangon.
-Szeretlek Jace. Nagyon.- motyogtam én is.
-Én is téged Ray. Mindennél jobban.- mondta és megcsókolt. Az egész kórház tapsolt, a betegek is kijöttek a szobáikból és én? Én már nem is lehetnék boldogabb. Jace az igazi, ő az, akit az isten nekem teremtett. Itt volt melettem a legnehezebb napjaim közben és még akkor is, amikor szakítottam vele. Jace elhúzódott és letérdelt elém.
-Raven May Grier, ugye megtisztelsz azzal, hogy újra a barátnőm leszel?- kérdezte.
-Persze hogy igen.- mondtam és megcsókoltam. A kórház újra taps viharba tört ki.

Tényleg hazamegyek.


🌼🌼🌼

🌼 Y o u t h 🌼Where stories live. Discover now